DOMOKOS LÁSZLÓ
DOMOKOS LÁSZLÓ
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt gondolom, Szabó Zoltán teljes félreértéssel és félremagyarázásaival igyekszik két percekkel tördelni a vitát. Eleve vissza kell utasítanunk azt a megalapozatlan vádat, sőt rosszindulatot, bár önmagában nyilván az MSZP-nek lehet, hogy ellenzéki időszakban ez volt a célja, de szerintem itt a Házban mindenkinek érdeke az, hogy a magyar gazdaság stabil, egyensúlyi alapon fejlődő gazdaságot birtokoljon, és ehhez hozzá tudjon járulni.
Azt gondolom, hogy ha már ezt a kérdést fölvetjük, akkor talán a kormányzatnak kell feltenni a kérdést: valóban érdekelt-e abban, hogy gazdaságilag stabil legyen az ország, mert akkor például van egy olyan logika is, Szabó Zoltán, és van egy tényszerűség is, hogy így lehet leértékelni az állami vagyont, és így lehet bizony jóval értéke alatt értékesíteni. És kinek a zászlajára van kitűzve a privatizáció az nagy eszméje, Szabó Zoltán? Nem a mostani kormány szeretne mindenáron értékesíteni? Ez is egy logika, azt gondolom, ezt is nyugodtan nevezhetjük méltatlannak, de sajnos a tények ezt is mutatják. Azt gondolom, hogy sokkal inkább egy másik tényre érdemes rávilágítani, ami a mai törvényi helyzetnek a teljes félreértésén és félremagyarázatán múlik, tudniillik nem a jegybankelnök nevezi ki a monetáris tanács tagjait. Ő javaslatot tesz, a miniszterelnök egyetért, ahogy Medgyessy Péter egyetértett vagy éppen nem értett egyet a jelöltekkel, és utána majd a köztársasági elnök dönt a kinevezésről. De az érdemi döntés, jogosítvány ott van, gyakorlatilag a miniszterelnök és a jegybankelnök közös akaratával lehet valaki ma a monetáris tanács tagja. Ez nem vitatható tény, ez ma is így működik.
Önök ebbe kívánnak belenyúlni, és olyan megoldást keresnek, hogy csak a miniszterelnöknek a jelölési jogosítványa legyen meg, hiszen a véleményezés csak egy véleménykikérés, semmi más. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
Ez a tény, sajnos. Köszönöm.
