DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mondandómat döntően jogi kérdések kifejtésére szánnám, de mielőtt erre rátérnék, egy olyan kérdéssel is szeretnék foglalkozni, amire én jogi válaszokat nem találtam. Ezért nyilvánvalóan itt én is egy politikai okfejtést teszek, egy politikai kalandozást teszek.
Az első kérdés az, hogy miért kell nekünk ezzel a kérdéssel most foglalkoznunk; és itt nem arra gondolok, hogy a köztársasági elnök nem írta alá a törvényt, hanem visszaküldte megfontolásra az Országgyűlésnek. Miért foglalkozunk mi a Nemzeti Bankot érintő kérdésekkel? Miért akarják valakik - s ez is egy kérdés, hogy kik - átalakítani a monetáris tanács összetételét? Azt gondolom, hogy az egész ügy mögött a kormány van - ezt nyugodtan rögzítsük -, nem néhány szocialista képviselő és egy szabad demokrata képviselő. A kormánynak vannak céljai, a kormánynak van szándéka a tanács testületének megváltoztatására. A kormány azonban úgy látta jónak, hogy ezt nem a saját törvénymódosító javaslataként nyújtja be az Országgyűlésnek, hanem elbújik néhány kormánypárti képviselő mögé.
Ha jogi válaszokat nem találunk vagy nem tudunk felsorakoztatni amellett, hogy miért történik az egész, akkor politikai válaszokat kell találnunk. Ez a politikai válasz szerintem az, hogy ennek a kormánynak sajnos van monetáris politikája - nem lehetne az alkotmány és a Nemzeti Bankról szóló törvény értelmében -, és ezt a monetáris politikát akarja megvalósítani a kormány azáltal, hogy átalakítja a jelenlegi monetáris tanácsot.
A jelenlegi Nemzeti Bankról szóló törvény amellett, hogy rögzíti - teljesen helyesen - az európai gyakorlatnak megfelelően, hogy a monetáris politikáért a jegybank felel, a jegybank elsődleges feladata az árstabilitás biztosítása, és csak ennek az elsődleges feladatnak alárendelten segítheti a kormány gazdaságpolitikáját. Ez a szabályozási környezet. Ezt nyilvánvalóan nem tudja megváltoztatni a kormány, azért, mert ez ütközne az Európai Közösség szerződésével. Mivel ehhez nem tud a kormány hozzányúlni, ezért a testülethez nyúl hozzá, és megpróbál egy olyan testületi összetételt létrehozni, ami majd már szolgálná a kormánynak az alkotmányban nem létező monetáris politikáját. Mert jól látható, hogy a jegybank elképzelései és a kormány elképzelései között nagy a különbség.
Ezek után, ha jogi kérdésekre térek rá, akkor az első tartalmi kérdés az, hogy sért-e valamilyen alkotmányos szabályt vagy európai uniós szabályt az, hogy megváltozik a jelölés rendje, mert önök erről előszeretettel beszélgetnek. Én is azt gondolom ellenzéki képviselőként, hogy önmagában a jelölési rend megváltoztatása se alkotmányos szabályt, se az Európai Unió szerződését semmilyen szinten nem sérti, mert nincsenek ilyen szabályok. Amikor önök azt mondják, hogy az európai gyakorlathoz igazodnak, akkor is én hozzáteszem azt: nincs európai gyakorlat, amihez igazodni kellene, mert ahány ország, annyiféle jelölési rend. Mire törekszik egy-egy európai uniós ország? Azt gondolom, hogy kiegyensúlyozott monetáris tanácsot hozzon létre. A jelenlegi szabályok vajon ezt veszélyeztették? Azt lehet mondani, hogy a magyar monetáris tanács személyi összetétele nem kiegyensúlyozott? Ilyet nem állított az Európai Központi Bank, mert ha ezt látná, akkor nyilvánvalóan kezdeményezte volna a törvény módosítását.
Azt mondhatjuk, hogy a jelenlegi jelölési rend is egy kiegyensúlyozott testületet hozott létre, hiszen két személy konszenzusa kellett ahhoz, hogy valaki a monetáris tanács tagja legyen, kellett hozzá a jegybank elnökének akarata és a mindenkori miniszterelnök akarata. A jelenlegi monetáris tanács tagjainak többségéhez már a kormányfő, Medgyessy Péter akarata kellett. Ezt is rögzítsük.
(20.40)
Önök azt mondják, meg kell változtatni ezt az eljárási rendet, hogy a miniszterelnöknek is legyen jelölési joga. Ez elméletileg lehetséges, ahogyan már kifejtettem, ez nem sért semmilyen szabályt. A baj az, hogy az elkövetkezendő időszakban önök úgy változtatják meg a szabályokat, hogy nemcsak jelölési jogot kap a miniszterelnök, hanem a miniszterelnök az a személy, a kormányfő az a személy, akinek akarata nélkül a monetáris tanácsba nem kerülhet tag. Kell az akarata azok esetében, akiket Járai elnök úr vagy az őt követő jegybankelnök jelöl, és nyilvánvalóan az ő akarata ott van azok mellett is, akiket ő jelölni fog.
Tehát egyetlen személy dominálja az egész eljárást, ez pedig a miniszterelnök, és ha valakitől a monetáris tanácsot félteni vagy védeni kellene, az nyilvánvalóan a mindenkori miniszterelnök és a mindenkori kormány, mert ezeknek a kormányoknak lehet olyan rövid távú érdeke, amely szembemegy az ország hosszú távú érdekeivel. Ezzel az esettel találkozunk most itt is.
És jól árulkodik az önök eljárása: átmeneti ideig kívánják megnövelni a monetáris tanács létszámát. Ezt egyszerűen azért teszik, mert azt a két jegybanki alelnököt, akit ki akartak marni a monetáris tanácsból, azért, hogy a dominanciájukat biztosítani tudják a testületben... - de ezt nem tudják megtenni. Hisz ne felejtsük el, ez volt a beterjesztett törvény, a két jegybanki alelnök monetáris tanácsi tagsága megszűnt volna; mert rájöttek arra, hogy ez ordítóan sérti az alkotmányt és az európai közösségi szerződéseket, itt visszavonultak, és ezért növelik átmenetileg a testület létszámát. De éppen ez a lépésük teszi árulkodóvá az egész cselekménysort.
A másik dolog: nézzünk eljárási kérdéseket is. Vajon eljárási kérdések vizsgálatával kimondhatjuk-e egy törvényről azt, hogy ez nagy valószínűséggel alkotmányellenessé fog minősülni, ha az Alkotmánybíróság elé kerül? Én azt gondolom, hogy igen, kimondhatjuk. És akkor itt utalok egy alkotmánybírósági döntésre, amit önök is olvashattak, ez pedig a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletével függött össze. Akkor, amikor ezt a törvényt önök a mi akaratunk ellenére megszülték, a köztársasági elnök úr többek között ezt a törvényt azzal is támadta, hogy eljárási hibát követtek el akkor, amikor a törvény módosítása során nem egyeztettek a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletével is. Ezért, mert nem egyeztettek, volt akkor a köztársasági elnök úr álláspontja, ezért is alkotmányellenes ez a törvény.
Mit mondott az Alkotmánybíróság? Itt nem fogadta el a köztársasági elnök érvelését, és azt mondta: azzal, hogy önök megsértették a PSZÁF-ra vonatkozó szabályokat, vagy megsértették a jogalkotási törvényt, még nem alkotmányellenes a PSZÁF-törvény, azért, mert nem sérült egy alkotmányos jog. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete a kormány irányítása alatt működő intézmény, az irányítás nagyon erős jogosítványokat jelent, alkotmányos védelmet ez az intézmény nem élvez.
De itt, hölgyeim és uraim, egészen más a helyzet. Itt egy olyan intézményről van szó, amelynek a függetlenségét az alkotmány garantálja, tehát ha egy ilyen intézménnyel szemben önök úgy hoznak törvényt, hogy nem egyeztetnek vele - márpedig nem egyeztettek a Nemzeti Bankkal sem akkor, amikor beterjesztették a törvényt, sem akkor, amikor a módosításaikat megfogalmazták, sem most, amikor a köztársasági elnök álláspontja alapján újratárgyaljuk a törvényt, minden alkalommal elmulasztották az egyeztetési kötelezettségeiket -, ezért megfogalmazom és megkockáztatom azt, hogy önmagában az eljárási jogsértések miatt is a törvény alkotmányellenes lesz. Nemcsak a magyar alkotmányt és a magyar jegybanktörvényt vagy a jogalkotási törvényt nem tartották be, hanem egyetlen alkalommal sem tartották be az Európai Közösség szerződését.
Épp a mai napon kaptuk meg az Európai Unió alkotmányát. Amikor önök az álláspontjukat megfogalmazzák, ezt kellene morzsolgatniuk, még akkor is, ha ez az alkotmányos szöveg most még nem hatályos, de a központi bankokra vonatkozó rész, a jegyzőkönyv, amely az Európai Központi Bankról és a nemzeti központi bankok rendszeréről szól, ezek a részek semmilyen szinten nem változtak, ezek most is hatályosak az Európai Közösség szerződése alapján.
Ha ezt forgatnák, akkor önök azt is tudnák - amit minden bizottsági ülésen elmondtunk -, hogy az Európai Közösség Központi Bankjának az álláspontját is ki kellett volna kérniük akkor, amikor elindították a törvényalkotást. Önök ezt nem tették meg, ezért ez a törvény csak eljárási oldalról nézve is alkotmányellenesnek tekinthető, és azt gondolom, ha az Alkotmánybíróság következetes lesz a döntéseihez, márpedig nagy valószínűséggel ezúttal is következetes lesz, hiszen a PSZÁF-törvény kapcsán azt az ominózus döntését pár hónappal ezelőtt hozta meg, és ott világossá tette az álláspontját, ha egy eljárási jogsértés alkotmányos jogot is sért, akkor az egy alkotmányellenes helyzet. Itt ezzel van dolgunk, mert a Magyar Nemzeti Bank függetlenségét az alkotmány garantálja. Önök ennek a független intézménynek azt a jogát vonták el, hogy egyszerűen egyeztessenek vele, hogy az álláspontját kifejthesse.
Árulkodó véleményeket fogalmazott meg kezdetben például Göndör képviselő úr is a költségvetési bizottság ülésén, mert azt az álláspontot fejtette ki, hogy a kormánynak nincs egyeztetési kötelezettsége, mert nem a kormány nyújtotta be a jogszabályt. Ha a Házszabályt így lehetne értelmezni, hogy ez az egyeztetési kötelezettség… (Göndör István: Valótlant állít, képviselő úr!) Nem állítok valótlant, mert a jegyzőkönyvekből kiolvashatjuk. Frakcióvezető úr, én is ott voltam a költségvetési bizottság ülésén, akkor is cáfoltam az okfejtését, és most is megteszem.
Ha ez az okfejtés helyes lenne, hogy csak akkor kell egy független intézménnyel egyeztetni (Az elnök a csengő megkocogtatásával a hozzászólási időkeret leteltét jelzi.), ha a kormány nyújt be jogszabálytervezetet, akkor pusztán azért, mert képviselőkkel adatják be ezeket a jogszabályokat, mindig kikerülhetnék az egyeztetési kötelezettséget.
Köszönöm a türelmüket. Elnézést, hogy túlléptem az időt, egy következő megszólalásban majd folytatjuk a vitát. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
