GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Igen, hosszú ez a vita, és én fantasztikusnak tartom azt, hogy képviselők megpróbálták a vita során végig elvitatni azt a jogunkat, hogy benyújtsuk vagy benyújtsunk egyáltalán törvényjavaslatot; próbálták képviselőtársaimat bántani. Ezt elmondtam már a költségvetési bizottságban is, hogy igen, én magam nem jogász lévén, szükségem volt olyan fiatal képviselőtársamra, aki a nemzetközi jogban járatos, aki összegyűjtötte a Magyarországon kívüli huszonnégy ország jelenlegi gyakorlatát, hogy annak megfelelően tudjunk egy összegzést készíteni.
Ki fogok térni mindazokra a gazdaságpolitikai kérdésekre, amelyek ma szóba jöttek, de legelőször, azt gondolom, kellő tisztelettel kell hogy foglalkozzunk a köztársasági elnök úr levelével. Én azért furcsának tartom, hogy a képviselőtársaim a vitában megszólalva a sokszínűség kérdéséről azt mondják, hogy ez nem megfelelő. Azt gondolom, hogy igen, ha nem csak egy ember jelölhet, hanem kettő, akkor már tettünk egy kisebb lépést. Korábban is elmondtam, hogy az igazi az lenne, ha hasonlóan az angol mintához, beemelnénk, hogy magának a pénzügyminiszternek is legyen jelölési lehetősége. De ezt jelen körülmények között azért nem tettük meg, mert így is látszik, a vita milyen hevessé vált. Tehát azt gondolom, hogy a sokszínűség felé - igen, ebben igaza van az elnök úrnak, ezt még nem elégítjük ki - teszünk egy apró lépést.
A függetlenség, képviselőtársaim: eredendően az a törvény, amit önök elfogadtak akkor, amikor önök voltak a kormányzó többség, a törvényi garanciát a függetlenségre ez adja meg. Sokszor idéztem, már nem akarom újra, csak egyetlen töredéket a szó szerinti idézet helyett: a monetáris tanács tagjai ebben a szerepkörükben nem utasíthatók, tehát lezárta kívülről az utat, és a másik oldal, hogy nem fogadhatnak el sem kormánytól, sem kormánytagtól, sem másoktól utasításokat. Tehát ehhez a részéhez, hangsúlyozom, soha nem is volt szándékunk hozzányúlni, ilyen szempontból nem bántottuk a függetlenséget.
A függetlenség másik oldala a személyi garancia. Azt hiszem, amíg nem tudjuk, hogy kiket fognak majd jelölni, azt mondani, hogy sérült, egy kicsit könnyelműség.
A továbbiakban, hogy mit jelent a négy fő: ha azt veszem, hogy a nullához képest négy, lehet hogy sok, de a négy a tizenháromhoz, az kisebb, mint egyharmad. Lehet ezt úgy is fogalmazni, és nagyon ügyesen tette Domokos képviselő úr, amikor nem azt mondta, hogy közel felét, hanem felét. Nem igaz, a közel fele sem igaz, mert ha majd a tizenegy főben kell a négyet vizsgálni, az akkor is lényegesen kisebb, mint a fele. Tehát négy aránylik a tizenegyhez majd, jelenleg pedig négy a tizenháromhoz. Tehát azt gondolom, hogy ez sem állja meg a helyét.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenki beszélt róla, én kimondom: igen, a gazdaság szereplőiben, a magánemberekben, egyszerűen a magyar társadalomban van egyfajta bizalmatlanság a bank tevékenységével szemben. Ha itt most lépünk egyet, és a monetáris tanács létszáma nagyobb lesz és sokszínűbb lesz, ez az én felfogásom szerint egy újabb lehetőség arra, hogy növekedjen a bizalom.
Szeretném elmondani, Hargitai képviselő úr, hogy a jelenlegi jegybankelnök nyilatkozott úgy - érdekes módon, már bankelnökként -, hogy a gazdaság fundamentumai stabilak: termelésnövekedés, exportnövekedés, beruházás vezérelte növekedés. Ugyanez a bankelnök néhány nappal a törvényjavaslat után már olyan nyilatkozatot tesz, hogy rossz pályán halad a magyar gazdaság. Azt gondolom, hogy végig kellene gondolni - és most is elmondom, elmondtam az első vitaszakaszban -, a német jegybankelnök négyszer tesz sajtónyilatkozatot egy évben, a miénk egy hónap alatt ennek a többszörösét. El kellene ezen gondolkodni. Idézhetném a dokumentumokból - és Domokos László többször hivatkozott a szakmai képzettségünkre -, mekkora szerepe van a jegybankelnök kinyilatkoztatásainak abban, hogy mi történik a politikában.
Szeretnék visszamenni oda, ami a másik kérdés az elnök úr levelében, az alelnökök feladatával kapcsolatos dolog. Szeretném az önök figyelmébe ajánlani, hogy a ma hatályos jegybanktörvény 51. §-a azt mondja, az alelnök feladatkörét kinevezés előtt kell meghatározni, és amikor kinevezték, erről tájékoztatni kell a köztársasági elnököt, a miniszterelnököt és az Országgyűlés szakbizottságait. Ettől kezdve miért gond az, hogy megneveztük, hogy a monetáris politikáért felelős alelnök? De legyen, így, ahogy képviselőtársaim benyújtották, töröljük el ezt a jelzőt, és adjuk meg ezt a jogot is a banekelnök úrnak, hogy ő jelölje meg, melyik az az alelnök, aki hosszú távon majd részt vesz a monetáris tanácsban. (Varga Mihály: Nagylelkű!)
(21.40)
Képviselő úr, azt hiszem - és örülnék, ha majd egyszer Varga Mihály visszaemlékezne, hogy igen, ennek a törvénynek a vitájában többször tettünk olyan gesztust, amiről Kovács Tibor beszélt, és nem akartam szóismétlésbe bocsátkozni -, hogy bizony Kóródi Mária indítványait már az első vitaszakaszban befogadtuk, és azokat meg is szavaztuk. (Varga Mihály: Hány ellenzékit fogadtatok be?) Bocsánat, nem voltak ellenzéki indítványok, tisztelt Varga képviselő úr! (Varga Mihály: Dehogynem! Vonjátok vissza!) Bocsánat, ha ezt érdemi javaslatnak tekinteném, akkor tényleg nem fogadtuk el. (Varga Mihály: És mi van az eljárással, István?)
Újra vissza fogok oda térni még egyszer, de szeretnék beszélni még egy dologról. És ez nekem mint előterjesztőnek, kifejezetten örömet okoz (Dr. Hargitai János: Az egyeztetésekről beszéljünk!), hogy a köztársasági elnök úr hivatkozik az Európai Központi Bank elnökének levelére, és megerősíti ő is, hogy a konvergenciajelentésben igenis szerepel, hogy gond van, aggály van a függetlenséggel. Csak egyet felejtettek el azok, akik tájékoztatták a köztársasági elnök urat, hogy ez a levél, ez a jelentés korábban készült, mint a miáltalunk benyújtott törvényjavaslat. Tehát ha baj van, akkor a most hatályos törvénnyel van. Ezért örültem annak, amikor a képviselőtársaim benyújtották a jogalkotásról szóló törvényjavaslat módosítására vonatkozó kezdeményezést, és nagyon sajnálom, hogy ezeket a kétharmados törvényeket önök elutasították.
Én azt szerettem volna, és ezt mondtam el a költségvetési bizottságban, hogy remélem, erre való hivatkozással most újra bekerülnek ezek a javaslatok, és a Fidesz, miután kellő idő eltelt, mérlegel, és tényleg lehetőséget teremtünk arra, hogy a bankelnöknek, amikor rendeletet bocsát ki a saját szakterületén, nem kell az igazságügy-miniszterrel egyeztetnie. Sajnálom, hogy ezek a javaslatok újra nem kerültek elő, érdemes lett volna ezekről ma még újra beszélni.
Néhány olyan dolog, ami itt a vitában még elhangzott: tényleg egyedülálló az a magyar gyakorlat, ami ma a jelölés és kinevezés körül van. De most ezen változtatunk ezzel a törvényjavaslattal. És amikor azt mondja Domokos képviselő úr, hogy ötször kellett ehhez a törvényhez hozzányúlni - igen. Itt válaszolok Varga Mihálynak, hogy amiket mi kezdeményeztünk, akkor olyan ridegen utasították el, mert a felügyelőbizottságról is beszéltünk és sok más dologról. És itt hozom szóba a vagyonnyilatkozat kérdését, amiről persze, hogy senki nem beszél, mert ezt még az Európai Központi Bank elnöke is pozitívan értékelte. Itt csak a keserűségemnek adok hangot, hogy a bankelnök úr a nyilatkozataiban... - és ezt tartom nagyon furcsának, mert ha ő független és nem politizál, akkor legalább egyszer elolvassa a törvényjavaslatot meg a hozzá benyújtott módosító indítványokat, és nem tesz olyan kijelentést, hogy az ő vagyonnyilatkozata a miniszterelnök kezébe kerül, és rajta múlik a nyilvánosságra hozatal. Nem igaz, a törvényjavaslatban ezt a jogosítványt a házelnöknek adták meg a képviselők, akik benyújtották a módosító javaslatot. Én itt kérdőjelet tennék, és félbehagynám ezt a mondatot, nem folytatnám tovább. (Dr. Hargitai János: Az egyeztetésről…) Erről is beszélek.
A képviselő úr használta azt a kifejezést, hogy a vélemény. A jegyzőkönyvek bizonyítják, hogy minden egyes vitaszakaszban - a legelsőben részt vett az elnök úr, a bizottságiakban egyetlen alkalmat kivéve valamelyik alelnök részt vett, elmondhatta a véleményét. (Dr. Hargitai János: És ez az egyeztetés? - Varga Mihály: Ez az előzetes egyeztetés?) Az indítvány a rendelkezésükre áll, a véleménynyilvánítás lehetősége megvolt, képviselő úr, minden egyes vitaszakaszban. (Varga Mihály: Ez az előzetes egyeztetés?)
Visszatérek: Varga Mihály beszélt arról, hogy az előzetes egyeztetés. Igen, az előzetes egyeztetési kötelezettségének a kormány tett eleget. Nem a jegybank küldte el az Európai Központi Banknak a törvényjavaslatot, hanem a kormány, azt követően, amikor a parlament napirendre tűzte a törvényjavaslatot - vagy tárgysorozatba vette, bocsánat, mert még napirenden nem szerepelt -, tárgysorozatba vette, akkor tájékoztatta a Központi Bankot, és amíg a vélemény meg nem érkezett, addig a vitát itt szüneteltettük. Ezt megint a jegyzőkönyvek bizonyítják. (Dr. Hargitai János: És mi mikor kapjuk meg ezt a véleményt?) Azt gondolom, Hargitai képviselő úr, ahogy én hozzájutottam, úgy minden képviselő hozzájuthatott. (Derültség a Fidesz soraiban.)
Bocsásson meg, mióta áttértünk az elektronikus parlamentre, azt gondolom, hogy a hozzáférési lehetősége sokkal nagyobb lett mindenkinek, mint azt megelőzően volt. Azt ne tessék rajtam számon kérni! Ez ugyanolyan, mint amikor a bizottsági ülésen azt mondták, hogy adjam át az európai gyakorlatot mind a 24 országra vonatkozóan. Nem, meg lehetett tenni. (Varga Mihály: Teljesen másról van szó!) Ha valaki fel akar készülni egy vitára úgy, ahogy én felkészültem, ezt megteheti bárki más, akit érdekel a téma.
De nem folytatom ezt tovább, csak szeretnék még néhány dologról beszélni, ami itt ma szóba jött. Még a rotáció elve is megvalósul, amit a köztársasági elnök úr kifogásolt. (Varga Mihály közbeszól.) Képviselőtársaim, most négy tagot fognak kinevezni, ennek a négy tagnak a mandátuma már a következő ciklus után fog lejárni, a következő ciklusban néhány monetáris tanácsi tagnak lejár a mandátuma, tehát egy teljesen vegyes összetételű monetáris tanács alakul ki. (Domokos László közbeszólására:) Az a mi egyéni szerencsénk lesz (Derültség a Fidesz soraiban.), ha azok leszünk. (Domokos László: Egyéni, szó szerint!)
Visszatérnék arra, amiről beszéltek képviselőtársaim: kamat. Igen, gondunk van, és én furcsának tartom, hogy Domokos képviselő úr is, aki magát közgazdásznak vallja… - (Domokos László: Én nem vallom, nekem erről van papírom! Neked nincs!) erről van papírja, igen -; hogy az a kamat, ami ma Magyarországon van, sújt magánembert, vállalkozást és a központi költségvetést egyaránt. (Domokos László: Egyetértünk!) Gondoltam, hogy egyet fogunk érteni. (Varga Mihály: És mi az oka, István?!) Igen, folytathatjuk ezt, hogy mi az oka. Ezt keressük mi is, ezt keresem én is, amikor a görbéket fölrajzolom, hogy mi történt 2002-ben a választás előtt, és mi történik a 2002-es választások után. (Varga Mihály: Kérdezd meg a pénzügyminisztert, mi az oka!) De folytatom: ez összefügg, kedves Varga képviselő úr, azzal, hogy miért külföldi fizetőeszközben veszik fel a hiteleket a magánemberek, a vállalkozások. Ezért, mert ott lényegesen alacsonyabb kamatért tudnak hozzájutni a többletforrásokhoz. (Varga Mihály közbeszól.)
De tovább folytatom: szóba hozta és ön használta azt a kifejezést - szeretném pontosan idézni -: előre kijelölt inflációs cél tartása. Varga Mihály… (Varga Mihály: Nem ezt mondtam, inflációs célkövető rendszer!) Előre kijelölt inflációs cél tartása, ilyen szóösszetételt tetszett használni, azért írtam fel felkiáltójellel. Tisztelt Képviselő Úr! Amikor ön még a bársonyszékben ült, akkor volt jellemző az, hogy mondtak 6 százalék inflációt, és csináltak 9 és 10 közöttit. (Dr. Hargitai János közbeszól.) 3 százalékkal, tudatosan... Lehet csóválni a fejét, Hargitai képviselő úr, ezt ma a statisztikák mutatják. (Varga Mihály: Ez mellébeszélés, nem igaz! - Dr. Hargitai János: A tárgyról beszéljünk!) Önök beszéltek erről, én csak szeretnék erre válaszolni, és szeretném önöket ellenpéldával egy kicsit jobb belátásra bírni.
A múlt évben nem az inflációs céltévesztés miatt kellett például a nyugdíjakat korrigálni, hanem azért, mert a bérek áramoltak gyorsabban ki, mint ahogy a tervben volt. Az idei infláció magasabb egy kicsivel, mint az előző, de közben csatlakoztunk az Unióhoz, áttértünk az uniós adórendszerre, és az infláció már csökken, tehát elérte a csúcspontját, és már lefelé megy. (Varga Mihály: Lesz hova!) Igen, szándékaim szerint és a kormánykoalíció szándéka szerint lefelé megy.
De beszélnék a hiányról is, kedves Varga képviselő úr. Amit önök tesznek, az a hisztériakeltés - és itt van igaza Szabó Zoltánnak, amit önök tesznek. Igen, önök egy pillanatig nem mérlegelik azt, hogy Varga Mihály mint volt pénzügyminiszter, ha mond valamit, annak súlya van, nemcsak belföldön, hanem külföldön is. Meg lehet ezt tenni mindennap, meg lehet tenni minden héten, csak nem tudom, hogy ennek milyen hatásai vannak és lesznek a magyar gazdaságra vonatkozóan. (Varga Mihály: Nem adok be komolytalan javaslatot, István!)
(21.50)
Képviselő Úr! Kisebb-e a hiány, mint volt az önök kormányzása idején? (Varga Mihály: Nem!) Ne tessék már mondani, 9 fölött volt! (Varga Mihály: Nem kisebb!) 9,2-höz képest most mennyi? (Varga Mihály: Azt ti csináltátok! László Csabát kérdezd meg róla! - Domokos László: Azt ti csináltátok 2002-ben!) Bocsánat! Az, hogy önök költségvetésen kívülre vitték a forrásokat, az, hogy a költségvetés megkerülésével teljesítettek kifizetéseket (Varga Mihály: István! Száznapos program!), az attól még kiadás. (Domokos László: Miből fizettétek a száznapos programot? A levegőből?)
Urak! (Az elnök megkocogtatja a csengőt.) Most már mindent elkövetnek, hogy másról beszéljünk. A hiány nagyobb volt, a hiány ma kisebb. (Varga Mihály: Elnök Úr! Figyelmeztesse a szónokot, félrebeszél!) A hiány ahhoz képest, ami a tervben volt, igen, néhány tizeddel nagyobb, de a bázisidőszakhoz képest bizony lényegesen kisebb. (Varga Mihály: Mihez képest?)
És hadd mondjam el önöknek (Varga Mihály: Miről beszél?) a magánvéleményemet, hogy meg vagyok győződve arról, lehetne egy durva fiskális politikával pillanatok alatt csinálni ennél kisebb hiányt, csak a magyar társadalom ezt nem viseli el. A társadalom teherbíró képességét nem figyelembe venni, ez felelőtlenség. (Varga Mihály: Nézd meg az államadósságot...)
És befejezésül oda mennék vissza, hogy mit mond a Nemzeti Bankról szóló hatályos törvényünk. Azt mondja, hogy a monetáris politika eszközeivel segíti, támogatja a kormány gazdaságpolitikáját. (Dr. Hargitai János: Ha nem veszélyezteti az elsődleges célt! - Varga Mihály: Így van!) Erről beszélünk. De beszélhetünk arról, amiről önök beszéltek: a kis- és középvállalkozásokról. Nem hiszem el, mert tudom, hogy önök is tudják, hogy ma az üzleteket nem forintban, hanem euróban és dollárban kötik, és akik ezt át kell hogy váltsák forintra, hihetetlenül nagy veszteséget szenvednek el. És kíváncsi vagyok, hogy az a kis- és középvállalkozó, aki, mondjuk, egy évben közel egymilliárd forintot veszít, ott mennyire vannak veszélyben a munkahelyek, és mennyiben okoz ez valamilyen foglalkoztatási problémát.
Tehát azt gondolom, képviselő urak, hogy ez az a kérdés, amiről igenis kellene és lehetne egymás közt higgadtan beszélni, mert az segítené a magyar gazdaságot. És mindannyian tanultuk annak idején a padban a professzorainktól, hogy a verbális dolog közel 50 százalékot jelent a rendszerben.
Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban. - Varga Mihály: Lelkesebben!)
