DR. KATONA TAMÁS
DR. KATONA TAMÁS
DR. KATONA TAMÁS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Igen tisztelt Képviselő Úr! Azt gondoltam egyébként a címből, hogy összekevert két papírt, és az ózdi “Ki mit tud?” középdöntőjére készült, de látom, hogy az autópálya iránt érdeklődik. (Zaj, felzúdulás a Fidesz soraiban, közbeszólások ugyanonnan: Haha! - Válaszolj! - Az elnök csenget.)
De szeretném mondani, hogy a demokratikus koalíció célja e tekintetben is világos. A legkisebb terhet vállalni a költségvetésre úgy, hogy a kormányprogramban vállalt célok ne sérüljenek. A számítási anyagban valóban van olyan, amely 137 milliárd bevétellel kalkulál a koncesszió eladásából, de miért lenne baj ez? Van olyan munkaanyag is, amely 163 milliárd forint költségvetési megtakarítással számol a magántőke bevonásának eredményeképpen. De miért baj ez?
Ön a demokratikus koalíció lehetséges találmányának nevezi azt, amit a Fidesz-kormány egyébként törvénysértő módon művelt, a költségvetési tételek kivitelét a költségvetés számadatai közül. Önök voltak azok, akik a Magyar Fejlesztési Bankkal finanszíroztatták az állami beruházást, és úgy csináltak, mintha az a szokásos banki kockázatvállalás lenne. Az MSZP és az SZDSZ ezt a számviteli manővert végig kritizálta, és bizony, amikor önök megbuktak, kénytelenek voltunk a költségvetés hiányaként nyilvántartásba venni azokat a tételeket, amelyeket önök szabálytalanul könyveltek a hazai és a nemzetközi közvélemény félrevezetésére. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Jézus Mária!)
Úgyhogy, tisztelt képviselő úr, mi nemcsak hogy ilyen ismert manővereket nem fogunk feltalálni, hanem nem is fogjuk őket megismételni. Bizony, az általunk vállalt megoldásnál versenyeztetés lesz, az állami autópálya-építésnél is ugyancsak versenyeztetés lesz. Ami pedig az autósok és a fuvarozók érdekeit illeti, ezek az autópályák is a matricarendszerbe lesznek bevonva, tehát a szokásos díjért lehet majd őket használni, nem úgy, mint ahogy az önök idején volt az M5-össel. Egyébként a matricadíjak hozzájárulnak az autópályákra fordított állami kiadásokhoz, érvényre juttatják a használó fizet elvét, és csöppet sem mellékesen ez a kialakítandó konstrukció hozzájárulhat a gyorsforgalmi úthálózat dinamikus bővüléséhez anélkül, hogy az állam a maastrichti kritériumokat veszélyeztető jelentős adósságot vagy jelentős kockázatokat vállalna magára.
Ha tömören akarom megfogalmazni, mi is a különbség a Fidesz-kormány és a demokratikus koalíció sztrádaépítési gyakorlata között, akkor azt mondom: önök az állam terhére és kockázatára juttattak verseny nélkül jól fizető állami megrendeléseket politikai kegyenceik számára, mi pedig nyílt versenyben pályáztatjuk a magáncégeket és a magántőkét azért, hogy csak a legmegbízhatóbbak és a leghatékonyabbak vállalhassanak kockázatot (Zaj. - Az elnök csenget.), és befektethessenek az állam által kezdeményezett fejlesztések megvalósítására. (Révész Máriusz: Akkor miért kerül kétszer annyiba?) Szokták mondani: micsoda különbség!
(14.40)
Azaz nem a jövő terhére, hanem a jövő érdekében építünk. Azért, hogy - az ön példájánál maradva - ne csak az elmaradott térségekben, hanem mindenhol legyen mindenkinek pénze vacsorára. Ön ugyanis azt kérdezte, hogy számba vettük-e a döntéseink következményeit. Igen, önökkel ellentétben mi mindig számba vesszük a döntéseink következményeit. (Derültség az ellenzéki oldalon.)
Azt kérdezte, hogy mikor hozzuk nyilvánosságra az elképzeléseinket, a végrehajtás előtt vagy a végrehajtás után. Nos, amit a végrehajtás után hoznak nyilvánosságra, az már nem elképzelés, hanem beszámoló. A gyakorlatunk annyiban mindenesetre különbözik az önökétől, hogy az elképzeléseinket nem a végrehajtás helyett hozzuk nyilvánosságra. És azt is kérdezte, hogyan definiálható a felelős gazdaságirányítás fogalma.
