KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF
KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF
KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Andorka professzor úr 1997. évi kiadású szociológiai tankönyvében - a magyarországi roma kisebbség helyzetéről 1971-ben és 1994-ben készített szociológiai felmérések alapján - leírta, idézem: “Mindkét vizsgálat azt állapította meg, hogy a cigány etnikumhoz tartozók az átlagnépességnél jóval hátrányosabb helyzetben vannak. A hátrányuk 1971-től 1994-ig tovább nőtt.”
(22.10)
Ezek a felmérések is igazolják, hogy a legmesszebbmenőkig támogatni kell mindazon kezdeményezéseket, programokat, amelyek a roma társadalmi csoportok társadalmi leszakadásán enyhítenek. Ezen támogatásokon belül kiváltképp támogatandók a roma kisebbség öntevékeny, a sorsukból önerőből kitörni szándékozó kezdeményezései.
Korábbi felszólalásomban már említést tettem egy, a választókörzetemben működő - ügyészségi jóváhagyással bejegyeztetett - kisebbségi egyesület példaértékű, heroikus erőfeszítéséről. A Lapáncsai Cigány Kisebbségi Önkormányzat tagjai által jegyzett egyesület az alapító okiratban három területre kiterjedő közhasznú tevékenységet vállalt fel.
Első és legfontosabb feladatuknak tekintik a szociális munkahelyek létrehozását, hiszen ahol a többdiplomás emberek is a munkanélküliség rémétől rettegnek, ott a roma lakosságot ez a rém már nemzedékek óta tartja fogva.
Másik fő tevékenységük a szociálisan rossz életkörülmények között élő idős, beteg emberek gondozása, a kiskorú gyermekek felzárkóztatása és az ehhez szükséges ösztöndíjak biztosítása.
Harmadik fő tevékenységi körük a nemzetiségi kultúrák és hagyományok megőrzése, ápolása és megismertetése a többségi társadalommal.
A felsorolt tevékenységi körök mindegyike társadalmilag nélkülözhetetlen, többnyire állami feladat, amely feladatkörök közül egy is becsületére válna akár egy országos intézménynek is. Nos, ezt az államtól átvállalt össztársadalmi feladatot mind a mai napig állami támogatás nélkül végzi immár két év óta a közhasznú egyesület, pedig ezen tevékenységek, állami feladatok fedezetére több tárca és kormányhivatal költségvetésében is szerepel forrás.
Az egyesület elnöke a hozzám intézett levelében értetlenségét fejezi ki a kormány passzivitását illetően ebben a fontos társadalmi kérdésben. Idézek a levélből: “Törekvéseinket azonban a jelenlegi kormány nem támogatja. Vagy azért, mert nem vagyunk párthoz közeli szervezet, vagy céljaink megvalósítása nem talál támogatásra.”
Az egyesületi elnök úr által írottakat igazolni látszik, hogy az Európai Unió romaprojektjei és PHARE-programjai a 2002. évi kormányváltás óta gyakorlatilag kihasználatlanok maradtak.
A választókörzetemből hozzám forduló romák arra kérik a kormányt, ha maga nem kívánja támogatni a hazai roma kisebbség felemelkedését, akkor legalább az európai uniós támogatások befogadását tegye lehetővé számukra a szükséges önrész biztosításával, az őket megillető infrastruktúra és az ingatlanok átadásával, nehogy a szociológiailag bizonyított 1971. és 1994. évek közötti mélyülő roma társadalmi leszakadás immár EU-tagságunk ideje alatt tovább mélyüljön.
Ami pedig a lapáncsai roma közhasznú egyesületet illeti, a munkahelyteremtő és felzárkóztató tevékenységéhez az egyesület éves szinten 2 millió forintos támogatást igényelne, vagyis egyetlen állami munkahelyteremtés költségének a feléből ők tíz munkahelyet képesek létesíteni, és ezzel tíz roma nagycsalád megélhetését biztosítják.
Hogy ez a 2 millió forint MSZP-s mértékegységekben kifejezve milyen keveset jelent, azt a közismert viszonyítás bizonyítja: 2 millió forint egyenértékű negyed százalék Tocsikkal. Ugyanez a 2 millió forint a legújabbkori lízingvagyon-viszonyítás szerint százalékosan ki sem fejezhető csekélység, de ez a csekélység tíz roma család életben maradását jelentené.
Köszönöm szépen a figyelmet.
