HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A mezőgazdasággal kapcsolatos európai uniós vezetési ismeretek sajátosan magyar tanulóidejének vagyunk tanúi és szereplői. Meg kell tanulnunk sok mindent, egy új rendben gondolkodni, az uniós ismereteket elsajátítani, mozogni a sok esztendő alatt kialakult uniós szabályozás nagyon sokszor elsőre logikátlannak tűnő intézkedésdzsungelében.
Az uniós vezetők, agrárszakemberek pedig mind többször azon csodálkoznak, hogy mi, magyarok milyen nehezen tanulunk. Legjellemzőbb hibánk, hogy semmiképpen sem akarjuk, pontosabban, a jelek szerint az agrárium jelenlegi vezetői nem akarják megtanulni a nemzeti érdekek érvényesítésének elemi szabályait, azt, hogy a magyar érdek a minél több magyar érdekeit foglalja magában, még akkor is, ha éppen magyar gazdákról, gazdálkodókról van szó.
Itt van példának okáért az előttünk fekvő törvénymódosító javaslat. Maga a módosítandó törvény egy elhibázott konstrukciót takar, amelyre az MDF többször, több fórumon felhívta a figyelmet. Az Unió egy kifizető ügynökség felállítását írta ugyanis elő, mi helyette létrehoztunk jelentős késések közepette egy meglehetősen eklektikus módon felállított és működtetett szervezetet, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalt. Ezzel kapcsolatban így szól a preambulum: az Országgyűlés az egyenlő versenyfeltételek biztosítása céljából a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatások igénybevételének, illetve egyéb intézkedések végrehajtásának az eljárás törvényessége és eredményessége érdekében történő egységes szabályozása, és a többi.
A törvény bevezetőjéből idézett egyenlő versenyfeltételekről manapság mind többet ábrándozik reménytelenül a magyar gazdálkodó. Mi juthat eszébe? Hogy egyenlő versenyfeltétel az, ha ugyanannyi támogatást kapna, mint a versenytársai. Egyenlő, ha az elvonások, az árak egyformák, vagyis az áfa, a gázolaj ára, a hitel ára ugyanannyiba kerül, mint versenytársainak, akár országon belül, akár külhonban található versenytárs.
Szabályozza nálunk ezeket a dolgokat törvény az esélyegyenlőség érdekében? Hát persze, hogy nem. Nálunk az esélyegyenlőség érdekében az MVH-t hozták létre, még egyszer megismétlem, a Magyar Demokrata Fórum szerint szükségtelenül felduzzasztott, a való élettől elszakított nehézkes intézményként. Az már természetes, hogy egy ilyen szervezet működését még sokszor javítgatni, a való élet elvárásaihoz illeszteni kell most és a jövőben még sokszor, míg a bejáratott, az élethez és a gazdához közel álló szervezetek, mint például a falugazdászok sorsa mind bizonytalanabbá válik.
Hogy mennyire sikerült az új intézmény számára a próbaidő, arra tekintsünk csak egyetlen adatot! A tárca korábbi politikai államtitkára, Szanyi Tibor azt nyilatkozta a minap egy tudományos tanácskozáson, hogy Magyarországon az agrártámogatások összegének 90 százalékát száznál kevesebb ember teszi el. Akkor minek ehhez ilyen részletes szabályozás, ekkora szervezet? - tehető fel a kérdés. Mi eddig is éltünk a gyanúperrel, hogy a módosítandó törvény a feladatok delegálása révén a teljes intézményi alkalmatlanság elfedése mellett politikai és költségvetési átláthatatlanságot generál az ágazatban, és ezt a lényeges problémát a mostani módosítás sem érinti. A felelős vezető, politikai államtitkár, kormánytag szájából elhangzott nyilatkozat e téren bizonyító erejű.
De sem a törvény, sem a módosítás nincs összhangban a nemzeti célokkal sem. Pontosan nem tudom, de nem hiszem, hogy például Dániában egy olyan szabályozás megállhatna, amelyik az ország területén lakóhellyel, tartózkodási hellyel nem rendelkező külföldi természetes személy mint támogatást igénylő gazdálkodó, vagy az országban székhellyel nem rendelkező gazdálkodó szervezet mezőgazdasági tárgyú ügyeivel foglalkozna. Azért nem, mert az egyéb, a valódi versenyképességet biztosító és nemzeti érdekeket alaposan védő, egyébként nyilván a józan ész talaján álló jogszabályok ott az efféle gazdálkodók ügyleteit eleve kizárják. Ez a 10. § (2) bekezdése.
A toldozgatott törvényjavaslatból pedig nálunk szinte természetesen kimaradt a másik fél, a gazdák számára nyújtott garancia. Ami a korábbi időszakokban természetes volt, jelesül az, hogy a szabályozás, a támogatás alanyi jogú kedvezményezettje, célja a gazda, pontosabban a gazda eredményes tevékenysége, a gazda számára adható kereteken belül az elért támogatást biztosítani kell. Ebből kifolyólag egészen a közeli múltig természetes volt, hogy az adott keretben elért támogatáshoz a gazda hozzá is tud jutni.
A közelmúlt és napjaink tapasztalata azonban az, hogy egyoldalú előnybe került a pályázati kiíró. Tavaly és idén az a jellemző, talán a “sikeres” intézményszervezésnek tudható be - és a “sikeres” itt természetesen idézőjelben van -, de lehet, hogy a pályázati pénzek körül állandósult állami számmisztifikáció okán, hogy nem tartják be a pályázatok elbírálási idejét, a támogatások kifizetéséről már nem is beszélve.
Rögzíteni kellene a jogszabályban a hatóság kötelezettségeit, beleértve a késedelmi pótlékokat is. Az MVH a gazdákkal nem szívességet tesz, hanem az Unió által rátestált feladatot hajtja, illetve hajtaná végre. Késedelmes kifizetés, késedelmes elbírálás esetén a gazdát is kár éri ugyanúgy, mint az államot - csak ő kihez forduljon igazával? Mindennek azért tulajdonítunk jelentőséget, mert a most előttünk fekvő törvényjavaslat kimerítően szabályozza, hogy a gazda, az ügyfél mely vétségei milyen szankciók, éspedig meglehetősen húsba vágó szankciók által legyenek büntetve.
Mindnyájan tudjuk, hogy az egész 2004-es év arról szólt, hogy mennyi és milyen elmaradás következett be. Még ma sem látható át az okozott kár teljes mélységében, s mindezt a nagy elmaradás, a szervezetlenség, fejetlenség, a rossz szervezés és az előrelátás hiánya okozta. Természetesen mindezt nem a gazdálkodók okozták. Attól tartok, hogy több megoldatlan probléma továbbra is nyitva marad, a törvény nemzeti agrár- és vidékfejlesztési célok megalapozására, az egyenlő versenyfeltételek biztosítására továbbra sem lesz alkalmas, feltéve, hogy a cél nem az, hogy az agrártámogatások összegének 90 százalékát továbbra is alig száz ember tegye el.
Az előbbi felszólalás, amelyet Lengyel Zoltán fideszes képviselő úr szájából hallottunk, néhány nagyon fontos gondolatot tartalmazott, és szeretném a mondandóm végén a magamét is hozzátenni. Nem törvény kérdése az, hogy hogyan fog ez a dolog működni. A legtökéletesebb törvényt megalkothatja az Országgyűlés, ha a végrehajtás nincs garantálva. Úgy látom, az elmúlt tizennégy esztendő agrárpolitikájára visszatekintve, hogy nem volt a parlamentben olyan párt, amelyik ne jót akart volna a gazdákkal tenni, amelyik ne őszintén szerette volna a mezőgazdaságból élők helyzetét javítani és segíteni, és a politikai akarat a végrehajtás szintjén zátonyra futott. Zátonyra futott, és nem volt olyan mezőgazdasági kormányzat sem az ezt megelőző időszakban, és sajnos most sincs, aki az apparátus, az adminisztráció érdekérvényesítő erejét meg tudta volna nyirbálni, és a saját politikai akaratát végig tudta volna ezen a rendszeren vezetni.
Most ugyanennek a helyzetnek vagyunk az áldozatai, hogy egy törvényt módosítgatunk, és lehet, hogy a törvény valamivel jobb lesz, tökéletes soha nem lesz, de ebben csak a kormány tud lépni, a mindenkor felelősséggel tartozó és az éppen működő kormány, hogy az apparátust, a minisztériumi apparátust, a végrehajtó dolgozókat végre állítsa olyan pályára, hogy a politikai akaratot cselekvéssé legyenek képesek konvertálni, és meg tudják valósítani. Még egyszer mondom, nem feltételezem, hogy bármelyik politikai erő rossz szándékkal viseltetne a magyar mezőgazdaság szereplői iránt, de úgy látom, hogy a politikai akarat és szándék kevés ahhoz, hogy ennek a közvetítő rétegnek az érdekérvényesítő képességét meg tudjuk törni. Tehát egy dolog az, hogy egy olyan törvényt fogadunk el, ami a feltételeit megteremti a jó működésnek, a kormánynak pedig legyen ereje, elég ereje ahhoz, hogy ennek a törvénynek az érvényesülését és a végrehajtását biztosítani legyen képes.
(17.00)
Módosító javaslatokat fogunk a törvényhez beadni, és ha a módosító javaslatainkat a tisztelt kormányoldal befogadja, akkor esetleg még támogatható is lehet ez a törvény. Ebben a formájában, az előterjesztett formájában nem tudjuk támogatni. Köszönöm szépen.
