KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF
KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF
KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Gyakorló közigazgatási szakemberek a megmondhatói, hogy egy törvény hatálybalépésekor azok maradnak a legizgalmasabb részkérdések, amelyekre a törvényi szabályozás nem terjed ki. Még érdekfeszítőbb ez a kérdés jelen esetben, amikor is egy már élő törvény egyéves alkalmazása kapcsán felmerült igények kielégítését szolgálja a törvénymódosítás-tervezet, ugyanakkor az alaptörvény néhány hiányosságát a jelen törvény-előterjesztés továbbra sem kívánja pótolni.
Pedig a törvénymódosítás általános indoklása így hangzik: “…a támogatások, illetve egyéb intézkedések igénybevétele, illetve végrehajtása a korábbi szabályozáshoz képest egyszerűbb, gyorsabb és átláthatóbb legyen.”
Nos, a gyakorlatban éppen azoknak a támogatásoknak az igénybevétele kapcsán történik a legtöbb huzavona, amely támogatások igénybevételének rendjéről és az ezekhez kapcsolódó MVH-feladatokról és -kötelezettségekről a törvény továbbra sem tesz említést.
Mivel a törvény hatálya a mostani módosítással az Európai Mezőgazdasági és Garancia Alap garanciarészéhez tartozó intézkedésekre szűkül, ezért az EMOGA orientációs részéhez tartozó vidékfejlesztési támogatásokra történő utalást a törvény preambulumából szintén el kellett volna hagyni, a preambulumra vonatkozó módosítás viszont hiányzik az előterjesztésből.
Természetesen ez csak egy kisebb formai hiányosság, sajnos vannak ennél komolyabb fogyatékosságok is. Az igazi törvényi hiányosságok, mint már említettem, a jelenlegi törvénymódosításból is kimaradtak, pedig ezek a törvény hatálya alá tartozó jogterületek lennének. A törvény 2. §-a kodifikálja a törvény hatályát, amely hatály nevesítetten kiterjed két olyan MVH-hatáskörre, amelyekre viszont a törvényi szabályozás sem korábban, sem a mostani szabályozás kapcsán nem tér ki.
Melyek ezek? Az egyik ezen törvényben nem szabályozott igen fontos MVH-hatáskör, az MVH-nak mint intervenciós hatóságnak a törvényi kötelezettsége és az intervencióval kapcsolatos feladatköre. A másik hasonlóan fontos és törvényben hasonlóan mellőzött MVH-hatáskör a nemzeti támogatásokkal kapcsolatos kötelezettségek és feladatok köre, amelyet pedig a törvény 2. §-ának d) pontja az MVH hatálya alá, ezáltal a törvény hatálya alá rendeli.
Nem tekinthető véletlennek, hogy az első év gyakorlatában éppen ebben a két, törvény által nem szabályozott MVH-hatáskörben mutatkozik a legtöbb zavar és bizonytalanság. Ezeket a szándékosan lyukasan hagyott törvényi helyeket érdemes közelebbről is megvizsgálnunk.
A törvény hatályát rögzítő 2. § részletes indoklása szó szerint így fogalmaz: “A tárgyi hatály megegyezik a 81/2003. (VI. 7.) kormányrendelettel az MVH hatáskörébe utalt… támogatásokkal kapcsolatos feladatokkal...”
(Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Nézzük tehát a törvény tárgyi hatályát megfogalmazó, 81/2003. évi kormányrendeletet. A kormányrendelet 2. §-ának (1) bekezdését idézem: “Az MVH ellátja az egyes közösségi termékpálya-rendtartások szabályozási eszközeinek működésével kapcsolatos feladatokat.” Majd a 2. § (2) bekezdésének c) pontja az MVH hatáskörébe és ezáltal a törvény hatálya alá rendeli: “…az intervenciós rendszer működésével kapcsolatos feladatokat”.
Miután a kormányrendelet az intervenciós rendszer működésével kapcsolatos feladatokat egyértelműen a törvény hatálya alá rendeli, némiképp meglepő a törvény 45. § (1) bekezdésének c) pontja, amely ezt a törvényi feladatot visszautalja a kormány hatáskörébe: “Felhatalmazást kap a kormány, hogy az intervenció szabályait kormányrendeletben szabályozza.” Következésképpen ez az MVH-kulcsfeladat, - az MVH mint intervenciós hatóság - törvényileg szabályozatlan marad. Ráadásul a visszautaltságból születő, 102/2004. évi, a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékek intervenciójáról szóló kormányrendelet még egy kormányrendeleti szinten elvárható szabályozást sem ad.
Pedig a mezőgazdaság és az élelmiszeripar egyik Achilles-sarkát jelentő intervenciós felvásárlási rendszer ennél az oda-visszautalásos szabályozáskijátszásnál többet érdemelt volna, hiszen az ebben rejlő termelői, piaci és feldolgozói biztonságot a termékpályák szereplői egyöntetűen várták.
Ma már elmondhatjuk, hogy nemhogy az intervenciós felvásárlás, de még annak törvényi háttere sem született meg ez idáig Magyarországon. Érdekes, hogy még a törvény- és jogkijátszást szinte sportként űző 1990. év előtti jogelődpárti szocialisták is jobban ügyeltek legalább a látszatra, a látszattörvénykezésre. A mai törvényalkotó és a mai törvény-előterjesztő már a látszatra sem ügyel.
Az ezen törvény megalkotásáért felelős FVM jogi helyettes államtitkára az előterjesztés mezőgazdasági bizottság előtti megtárgyalásán még csak kísérletet sem tett ezen törvényi fehér folt megindokolására. Kérdés, hogy a Köztársasági Elnöki Hivatal jogi igazgatósága elfogadja-e ezt az egymásra hivatkozó szabályozatlanságot.
De akár elfogadásra, akár elutasításra kerül ez a hiányos törvénytervezet, a törvény tárgyi hatályának ezzel a tudatos csonkításával tetten érhető a törvényalkotó sanda szándéka. Ugyanis a szakma által évek óta várt uniós intervenciós rendszert ezzel a törvénymegkerüléssel sikerült egy KGST-szintű szabályozatlanságra lezülleszteni, hiszen a mezőgazdasági miniszternek - negyedévvel az aratást követően - Európa legtávolabbi sarkában történő, bérelhető gabonaraktárt kereső körútja mégiscsak inkább hasonlít a szocialista kori állapotokhoz, mint az Európai Unió intervenciós rendszerének törvényi kötelezettségéből adódó feladathoz.
Viszont azokra vonatkozóan, akik érdekében az intervenció törvényi szabályozása elodázásra került és kerül, azoknak továbbra is a szabályozatlan állapotok adják a korlátlan lehetőséget. És mindaddig, amíg nem kerül az intervenció is törvény által szabályozottá, addig továbbra is a szakmán kívüliek profitálnak a szakma munkájából.
Köszönöm a figyelmet.
