DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Az általános vitában is elmondtuk, hogy a törvényjavaslat, amelyet most a tisztelt Ház tárgyal, egy elsietett, elkapkodott, rögtönzésszerű törvényjavaslat, amely úgy került ide a Ház elé, hogy egy aktuálpolitikai célt, egy figyelemelterelő célt szolgált. Azt a célt próbálta elérni a kormányzat ezzel a törvényjavaslattal, hogy a népszavazási kezdeményezésről és az azzal kapcsolatos állampolgári nyilatkozattételről, az erre való felhívásról, annak a kampánynak a menetéről elterelje a figyelmet, hogy mint egy mézesmadzagot, felmutassa a határon túli magyar szervezetek előtt, és ezzel vélje, ezzel próbálja meg támogatásukat megszerezni.
Az általános vitában, amikor a magyar parlament történetében először a legitim határon túli magyar szervezetek képviselői felszólalhattak, elmondták, hogy nem kérnek ebből a törvényjavaslatból. Azóta újból és újból megerősítették, hogy úgy látják, problémáikat nem ez a törvény és nem ez a javaslat fogja rendezni.
Sokkal inkább szerették volna, ha a magyar társadalom, a magyar kormány egyértelműen kiáll mellettük, és a nemzet részeként definiálja a határon túli magyar közösségeket.
Túl azon, hogy milyen eredmény született, a legutóbbi parlamenti plenáris vitán elmondtuk, jó lenne, ha mégiscsak komolyan vennénk, hogy az a rögtönzés, amely a Ház asztalára került, milyen elemeket tartalmaz. S hogy a Fidesz hogyan tud majd viselkedni a törvényjavaslat szavazásakor, az attól függ, hogy a módosító javaslatainkat miként fogja kezelni a kormányzat. Sajnálatosan azt kellett látnunk, hogy a kormány tulajdonképpen az összes érdemi módosító javaslatunkat elutasította. Mindössze a nyelvhelyességi jellegű módosító javaslatok maradhattak bent, ami nagyon jól mutatja azt - a vitaszakaszban is történt rá utalás -, hogy annyira gyorsan és kampányszerűen készült a törvénytervezet, hogy számos ponton nyelvhelyességi - mondatszerkezeti vagy szóhasználati, terminológiai - pontatlanság is került bele, de erről talán majd a vita negyedik szakaszában lesz alkalmunk szót váltani.
A törvényjavaslat céljával és kezdeményezésével kapcsolatban általánosságban szeretném elmondani, hogy az összes érdemi módosító javaslatot, amelyek arra vonatkoztak - s ezek közül néhányat magam nyújtottam be -, hogy a politikai, pártpolitikai működéssel bíró szervezetek ne kapjanak a támogatásból, amely elsősorban természetes személyekre, önkormányzatokra, kulturális és társadalmi szervezetekre vonatkozna, elutasították. Ugyanakkor nagyon fontosnak tartottuk azt is, hogy a 2. § (1) bekezdésében - amelyben nemzetközi alapelveket sorol föl a törvényjavaslat - világossá tegyük, hogy mi ezen a felsoroláson kívül más nemzetközi alapelveket is fontosnak tartunk.
Sajnos kimaradt a törvényjavaslatból az arra való utalás, hogy nemcsak emberi jogok, hanem kisebbségi jogok is vannak. A magyar diplomácia nagy sikere volt, hogy az európai alkotmányba sikerült beemeltetni a kisebbségi jogok fogalmát, ehhez képest érthetetlen számunkra, hogy a határon túli magyar kisebbségek, a határon túli magyar közösségek önazonosságának megőrzését célzó úgynevezett Szülőföld Alapról szóló törvényjavaslat ezt a fogalmat még csak nem is használja. Ellenben bőven használ olyan, egy előző, letűnt rendszerből ismerős frazeológiát, mint az államok közötti baráti kapcsolatokat, valamint - amit aztán teljesen érthetetlennek tartunk - az államok területi szuverenitásának felemlegetését.
Az, hogy ennyire rugalmatlanul áll a kormány mind a céloknál, mind pedig az ezzel kapcsolatos módosító javaslatoknál az ellenzék indítványaihoz, jól mutatja azt, hogy valójában nem is kíváncsi arra, milyen jobbító javaslataink vannak. Köszönöm szépen.