DR. GOMBOS ANDRÁS
DR. GOMBOS ANDRÁS
DR. GOMBOS ANDRÁS környezetvédelmi és vízügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Amikor az üvegházhatású gázok kibocsátásáról szóló törvényjavaslatunk expozéját mondom, kezdem mondani, úgy gondolom, egy gondolat erejéig érdemes visszatekinteni 1987-re. 1987-ben a Brundtland-bizottság “Közös jövőnk” nyilatkozatában megfogalmazta a fenntartható fejlődés fogalmát, definícióját, amely körülbelül így szól: a fenntartható fejlődés az a fejlődés, amely biztosítja a jelen generációinak igénykielégítését, és esélyt ad arra, hogy az utánunk jövő generáció is rendelkezzen ezzel az eséllyel, az ő igényeit is ki tudják elégíteni.
Amikor ennek a gondolatiságnak a mentén végiggondoljuk azt, hogy ez mit is jelent, akkor világosan látjuk, hogy jelenti többek között azt, hogy óvnunk kell környezetünket, hogy óvnunk kell a környezetnek azon részeit, mint például a légkör, védenünk kell a légszennyezéstől környezetünket. Ez a törvényjavaslatunk, amit beterjesztettünk, többek között ennek a gondolatiságnak a mentén született, és természetesen kielégíti azokat a nemzetközi igényeket is, amit az uniós csatlakozás után figyelembe kell vennünk, és be kell tartanunk.
Tisztelt Ház! A földi éghajlat szempontjából meghatározó szerepük van a légkörben található úgynevezett üvegházhatású gázoknak, mint például a szén-dioxidnak, mivel ezek a gázok hatást gyakorolnak a föld felszínének átlaghőmérsékletére. Az üvegházhatású gázok légköri mennyisége az ipari forradalom kezdete óta jelentős mértékben növekedett. Az emberi tevékenység hatásaként nemcsak az átlaghőmérséklet emelkedett jelentősen, hanem a rendkívüli időjárási jelenségek gyakorisága is nőtt, megszaporodott, nyilván ezeknek a hatásoknak a következtében. A közelmúltban tanúi lehettünk annak Szlovákiában, a Tátrában, hogy pusztító szélviharok milyen hatalmas károkat képesek okozni a szélsőséges időjárási viszonyok következtében.
Az ENSZ éghajlat-változási keretegyezményével 1992-ben nemzetközi együttműködést kezdeményezett az üvegházhatású gázok légköri mennyiségének a csökkentése érdekében. A keretegyezményhez fűzött 1997. évi kiotói jegyzőkönyvben az iparilag fejlett államok konkrét kibocsátáscsökkentő vállalásokat tettek. Az Európai Unió kezdettől fogva a fő kezdeményezője, motorja volt a nemzetközi együttműködésnek, vállalásainak teljesítéséhez széles körű éghajlat-változási programot fogadott el. Ennek központi eleme az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelméről szóló, a 2003. év októberében elfogadott 87. számú uniós irányelv; az önök előtt lévő törvényjavaslat az irányelv hazai jogba való átültetését célozza meg.
Érdemes felidézni a törvényjavaslatnak a 3. §-át, amely pontosan rögzíti azt, hogy mik az üvegházhatású szennyező anyagok, ezek a következők: a szén-dioxid, a metán, a dinitrogén-oxid, a klórozott szénhidrogének, a perfluorkarbonok, a kén-hexafluoridok. Ezek a szennyező anyagok jelentős mértékben befolyásolják környezetünket, egészségünket, mindennapi életünket, amely szennyező anyagoknak az egységét, egyenértékét szén-dioxidban határozzák meg.
Tisztelt Országgyűlés! A kibocsátási egységek kereskedelmi rendszerének kiindulópontjaként a részt vevő vállalatok évente ingyenesen kibocsátási egységeket, kibocsátási kvótát kapnak. Ezek mennyiségét, a kiosztási tervet kormányzati szinten rögzítik, és ezt az Európai Bizottság hagyja jóvá. Ez egy nagyon fontos garanciális elem. A kiosztott egységekkel a vállalatoknak minden év április 30-áig az előző tárgyévi kibocsátásaik mértékéig el kell számolniuk. Ha az adott cég a számára kiosztotthoz képest kibocsátási megtakarítást ér el, akkor a különbséget értékesítheti az Európai Unióban működő cégeknek. A kiosztotthoz képest nagyobb kibocsátáshoz viszont kibocsátási lehetőséget kell vásárolnia, ugyanezen a piacon természetesen.
A rendszer így lehetővé teszi, hogy a vállalatok a részükre kiosztott kibocsátásaik mértékét meghaladó egységekkel egy összeurópai piacon szabadon kereskedjenek. Mindez erősíti, erősen ösztönzi a kibocsátás mértékének a csökkentését, másrészt pedig lehetőséget ad a beruházásokra, fejlesztésekre úgy, hogy az Európai Unióban az összes kibocsátás ne növekedjen. A kibocsátás csökkentése érdekében lehetőség nyílik például arra, hogy egy cég más vállalatoknál végezzen kisebb költségű emissziócsökkentő beruházásokat. A kibocsátások kereskedelme előnyös mindkét fél számára.
Mindezek mellett várható, hogy a kereskedelem eredményeképpen olyan kibocsátáscsökkentési verseny alakul ki, amely erősítheti egy nagyon fontos elemét a fenntartható fejlődésnek, mégpedig a környezettudatos szemlélet elterjedését. A kibocsátási egységek kereskedelme így költséghatékonyabb és rugalmasabb megoldást jelent a kibocsátások korlátozásának más módjához, például az egyedi kibocsátási határérték rögzítéséhez képest.
Tisztelt Ház! Az önök előtt lévő törvényjavaslat hatálya az irányelvvel összhangban a legnagyobb ipari kibocsátókra vonatkozik, például a 20 megawattnál nagyobb hőteljesítményű tüzelőberendezésekre, valamint az olajfeldolgozás, a fémtermelés, az építőanyag-ipar, a papíripar jelentősebb létesítményeire terjed ki. Ezen létesítmények a későbbiekben csak kibocsátási engedély birtokában bocsáthatnak ki szén-dioxidot. Ez az új típusú engedély arra kötelezi a létesítmények üzemeltetőit, hogy minden év végeztével annyi kibocsátási egységet adjanak vissza, amennyi szén-dioxidot ezen időszak alatt kibocsátottak. Amennyiben a létesítmény nem tud megfelelő mennyiségű egységet visszaadni, európai szinten egységes méretű bírságot kell fizetnie, tehát megvan a szankciórendszer is a kötelmek mögött.
A kibocsátási egységek kereskedelmi rendszerének kulcsa a kormány által jóváhagyott nemzeti kiosztási terv. Az erről szóló későbbi kormányrendelet határozza meg természetesen a kiosztási tervnek a milyenségét és egyes alkotóelemeit, ez a kiosztási terv az egyes létesítményeknél a mennyiséget is pontosan szabályozni fogja. Nemzeti kiosztási tervet a kormány első ízben három évre, 2005 és 2008 között ad ki, ezt követően pedig ötéves időszakra történnek a kibocsátások.
Az önök előtt lévő törvényjavaslat mindössze a kiosztás alapelveit rögzíti, nem tartalmazza sem a kiosztás keretszámait, sem az egyes létesítményekre vonatkozó adatokat. A törvényjavaslat a kibocsátási egységek kereskedelmi rendszerének fő elemeit tartalmazó keretjogszabály, amely megállapítja a kibocsátások engedélyezésére, nyomon követésére és a jelentésre vonatkozó alapvető szabályokat.
(13.00)
Meghatározza a nemzeti kiosztási terv elfogadásának fő szabályait és feltételeit, a kibocsátási egységekkel való rendelkezés kereteit, a kiotói jegyzőkönyv szerint a nemzetközi együttműködéssel megvalósuló projektek fő szabályait, a kereskedelmi rendszer működésével kapcsolatos fő szankciókat, valamint kijelöli az eljáró hatóságokat.
A kibocsátásiegység-kereskedelmi rendszer a törvényjavaslat felhatalmazása szerinti végrehajtási jogszabályok megalkotásával válik teljessé. E törvényjavaslat elfogadásával a közösségi joggal összhangban lévő, a környezet védelmét gazdaságilag is hatékony eszközzel szolgáló, korszerű törvény megalkotását teszi lehetővé a tisztelt Ház számára.
Mindezek alapján tisztelettel kérem a Házat, hogy a törvényjavaslatot szíveskedjenek megtárgyalni és igenlő szavazataikkal támogatni.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
