DR. JÓZSA ISTVÁN
DR. JÓZSA ISTVÁN
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Köszönöm a szót. Frakció-hozzászólóként most már kicsit politizálhatok is. Én a hatásvizsgálatot tekintve borítékolni tudnám, hogy a környezetvédelmi bizottság egyes ellenzéki képviselőire bármely törvény beterjesztése milyen hatást gyakorolna. Csak arra nem gondolnak, abban, hogy jelenleg talán egy kis elmaradásban vagyunk a törvényalkotást illetően, lehet, hogy az is közrejátszott, hogy már csak aláíróként tudott 2002-ben csatlakozni Magyarország a kiotói egyezményhez, az előző kormány valahogy nem tartotta fontosnak, hogy az elindítók között legyen, tehát ne a csatlakozók, hanem az eredeti aláírók között legyen.
A környezet állapotának kedvezőtlen változása kétségtelenül a mai kor egyik legnagyobb kihívása. Az ipari forradalom óta az emberi tevékenység hatására a légkörben jelentősen nőtt az üvegházhatású gázok, ezek közül harmadával nőtt a szén-dioxid mennyisége, ami a földi éghajlat változását eredményezheti. Az, hogy szakmai vita van arról, hogy milyen mértékben, szerintem nem mentesít bennünket az alól, hogy ezzel a kérdéssel a nemzetközi egyezményeknek megfelelő szinten foglalkozzunk.
A tendenciát elsősorban a fosszilis energiahordozók egyre növekvő mértékű felhasználása eredményezte, és a kiterjedt erdőirtás is szerepet játszott, megbomlott az emberi tevékenység hatására az a dinamikus egyensúly, amely révén a nem természetes úton légkörbe kerülő szén-dioxid-többletet a természetes szén-dioxid-nyelők képesek lennének felvenni. Az üvegházhatású gázok tényleges tulajdonsága, hogy nagyon hosszú, a szén-dioxid esetén száz év körüli átlagos légköri tartózkodással lehet számolni. Ne feledjük, hogy a felelősségteljes gondolkodás elengedhetetlen, hisz több mint száz év van mögöttünk a fokozott szén-dioxid-kibocsátásban, és talán az utolsó pillanatban vagyunk, hogy Földünk jövőjéről érdemi lépéseket tegyünk, és ilyen értelemben meggyőződésünk szerint indokolt a nemzetközi összefogás és erőfeszítés.
Kiotó történetéről nem szólnék most hozzászólásomban, ugyanakkor beszélnék arról, hogy a 2004. május 1-jei uniós csatlakozásunk után természetesen ránk is vonatkoznak az Unióban elfogadott jogszabályok, így az üvegházhatású gázok egységkereskedelméről szóló 2003. évi 87. irányelv is. Ez Magyarországot nem érte felkészületlenül, illetve megtette a szükséges lépést a 272/2004-es kormányrendelettel, a környezetvédelmi törvény alapján bevezette a kibocsátási, engedélyezési rendszert.
Úgy gondolom, az, hogy ezzel most decemberben foglalkozzunk, mindenképpen indokolt, és az, hogy kínálati helyzetben vagyunk, lehetővé teszi, hogy ne kerüljünk azon az említett megjegyzésen kívül hátrányba.
Az irányelv hazai alkalmazása nemzetgazdasági jelentőségű szabályozás, hiszen a törvény alapján felépülő rendszer, túl a környezetvédelmi érdekeken és a nyilvánvaló gazdasági tényezőkön, előnyöket is jelenthet a részt vevő magyar vállalatok és általában a kereskedelem summa mérlege szempontjából. Az üzemeltető köteles az üvegházhatású gáz kibocsátását jogszabály alapján nyomon követni, és a környezetvédelmi hatóságnak rendszeresen jelentést tenni. Független hitelesítővel kell a kibocsátási jelentéseket hitelesíteni. Ez megint a transzparencia, az átláthatóság követelményét biztosítja.
Valamennyi vállalat, létesítmény, illetve ezek üzemeltetői a kibocsátási egységeket vagyoni értékű jogként kapják, amelyeket a tárgyévet követő április 30-áig úgymond vissza kell adniuk, azaz el kell velük tudni számolni. Egy vállalat kibocsátási egységét a később megalkotandó nemzeti kiosztási terv, kormányrendelet állapítja meg. Ennek alapján készül el a nemzeti kiosztási lista, melyben meghatározásra kerül a kibocsátási egységek mennyisége és kereskedelmi időszaka. Mindkét formát a kormányrendelet rögzíti, és a létesítmények ezek alapján kapják meg a kibocsátási egységeket.
Előző hozzászólásomban említettem, hogy az érintettek részéről természetesen nagyobb igény mutatkozik, mint amekkora summaértékek az első szakmai egyeztetéseken kvótaként szóba kerültek, ugyanakkor ténykérdés, hogy szakmailag találhatók még tartalékok. A lényeg az, hogy végül is egy megegyezés kell hogy az első indító kiosztási lista alapját képezze.
(13.20)
Az első kereskedési időszak 2005 és 2008 között, majd a második kereskedési időszak 2008 és 2012 között zajlik az Unióval összhangban. Ez utóbbi már egybeesik a kiotói jegyzőkönyv első teljesítési időszakával, amelyre vonatkozóan, mint említettem, több folyamat egymásra épüléseként Magyarország tartalékkal rendelkezik. Ennek oka egyrészt a bázisidőszak, ami számunkra az igen kedvező '85 és '87, ekkor léptek üzembe a Paksi Atomerőmű blokkjai, amelyek köztudottan nem bocsátanak ki szén-dioxidot, ugyanakkor a bázis változását kedvezően befolyásolják; másrészt a 90-es évek energetikában, illetve a felhasználásban lezajló folyamatai, amelyek azt eredményezték, hogy összességében, summában tartalékkal rendelkezünk.
El kell mondjam aggályomat is, hogy hogyan fog kialakulni a hosszú távú és rövid távú működése ennek a kvótakereskedelemnek, ugyanis ezek a gondolatok, amelyek most a törvény-előkészület során megfogalmazódtak, elsősorban a rövid távú, egy-két éves, illetve hároméves ciklusokban történő kereskedelemre vonatkoznak. Ez Magyarország számára ma még jelentős feszültséget sok szakember véleménye szerint nem jelent. Ugyanakkor az energetikai fejlesztéseknél, ahol minimum húsz évben gondolkodnak, a hosszú távú kibocsátási egységek rendelkezésre állása nagyon komoly megtérülési szempont, nagyon komoly tervezési követelmény kell legyen. Erre vonatkozóan úgy gondolom, hogy további egyeztetésre van szükség a hazai jogalkotás területén is, illetve át kell gondolni uniós szinten is, hogy amit az Unió lehetővé tesz, hogy az egységkereskedelem terén átruházható a kibocsátási egység az Európai Gazdasági Térség tagállamaira mint államra, átruházható természetes személyre, átruházható jogi személyekre vagy egyéb szervezetekre, tehát gyakorlatilag egy teljes körű szabad kereskedelmet tesz lehetővé az emissziós kvótákkal, hogy ezen belül, ami emissziós kvótát megvásárolnak, azt már nem takarítják meg valahol másutt. Tehát ez valahol ellentmond egy kicsit a környezetvédelmi megközelítésnek, ugyanakkor a hazai biztonságunk, hogy a jelenlegi tartalékainkat ne használjuk el, ne adjuk el olyan mértékig, hogy később ez a hazai versenyképességnek gátat szabjon.
Tehát úgy gondolom, hogy több tárcát érintő és igen jelentős törvénytervezet általános vitáját folytatja jelenleg a parlament, és azzal együtt, hogy a tervezetet általános vitára alkalmasnak ítéli a frakciónk, és módosításokkal javasoljuk elfogadásra, felkérjük az érintett tárcákat, hogy egy igen intenzív egyeztetés révén az érintettekkel egy további egyeztetési forduló keretét vegye igénybe arra, hogy erről az előterjesztésről a következő időszakban törvényt alkothasson a parlament.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
