DR. PAP JÁNOS
DR. PAP JÁNOS
DR. PAP JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen a szót. Magáról a törvényjavaslatról szeretnék szólni, mert azt gondolom, hogy egyrészt az, amiről eddig szó volt, nagyon fontos dolog, magáról a fenntarthatóságról is, illetve a törvényjavaslattal kapcsolatban is, de bizony azért ez a törvényjavaslat néhány olyan tartalmi és formai problémát is fölvet, amiről beszélni kell, mert egyébként nagyon mellékvágányra futhat az üvegházhatású gázok kibocsátási egységének kereskedelme.
Igen tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár úr, néhány kérdést biztosan meg fogok fogalmazni, ami a jegyzőkönyvben benne van. Hogy ne külön képviselői kérdéssel kelljen önhöz fordulni, arra kérem önt - ha ez most a vita során nem lehetséges köztünk -, hogy mivel február 1-jéig elhalasztottuk a módosító indítványok benyújtását, legyen olyan kedves válaszolni ezekre azért, hogy egyrészt jól értsem, és mindannyian, akik itt vagyunk, jól értsük ezt a törvényjavaslatot, mert azt gondolom, hogy nagyon sok olyan pont van benne, amit ahányan vagyunk, annyiféleképpen értünk, illetve ha úgy van, ahogy sokan gondoljuk, akkor bizony ebben a törvényjavaslatban nagyon sok probléma van.
Kezdem mindjárt a legelején. Igen tisztelt Államtitkár Úr! Ha igaz az az állítás - márpedig miért ne lenne igaz, mert Szalay képviselőtársam egészen biztosan jól tudja ezt a számot -, ha 93 millió tonna a szén-dioxid-kibocsátási kvóta három évre, ez azt a kérdést veti fel, hogy vajon mennyi Magyarországon 2004-ben és várhatóan mennyi lesz 2005-ben az összes kibocsátott szén-dioxid mennyisége. Tudniillik, ha az összes szén-dioxid-kibocsátás mennyisége nem ennyi, tehát kevesebb vagy több, az is kérdéseket vet fel.
Ez a dolog egyik része, tudniillik erről a 30-32 millió tonna egy évben kibocsátandó szén-dioxidról azt kell tudni, hogy a törvény értelmében, amit a melléklet sorol fel, ezt a törvény hatálya alá tartozó vállalatok, jogosultak kapják meg, akik a kibocsátásnak mintegy 40 százalékát teszik ki. Na már most, igen tisztelt államtitkár úr, ha igaz az, hogy a valóságos kibocsátás ma kevesebb, mint '85-ben - ami valószínű, hogy kevesebb -, akkor elképzelhető az, hogy ez a 30-32 millió tonna - legalábbis így gondoljuk többen -, ez a kvóta ma nagyobb, mint a tényleges kibocsátás, és ezt a kibocsátók 40 százaléka kapja csak meg. Tehát magyarul nem kap mást ezen törvény alapján, mint egy kereskedési jogot, ha úgy tetszik, egy kvótát, amivel az európai piacon kereskedhet. De nem is ez a nagy baj, hogy néhány vállalat kereskedelmi kvótát kap és kereskedhet, hanem az a nagy baj, hogy a mai szén-dioxid-kibocsátók 60 százaléka nem tartozik ezen törvény hatálya alá. Márpedig, ha a szén-dioxidot mindannyian olyan komoly üvegházhatású gáznak gondoljuk, mint ami - és az is egyébként -, akkor a 60 százalék nem került be ezen fontos szabályozás alá. Lehet, hogy nem lehet nyomon követni, lehet, hogy különböző problémákat vet fel, ez mind-mind igaz, de mégis 60 százaléka nem tartozik ide.
Aztán a dolgot tovább bonyolítja - és még mindig az első oldalon vagyunk ezen törvényjavaslatnál -, amikor önök felsorolják, hogy az üvegházhatású gázok melyek. Egyetértünk, igen tisztelt államtitkár úr, hiszen a szakirodalom is ezt mondja, ezek az üvegházhatású gázok. Csak azt kellene tudni, hogy mondjuk, mennyi metán keletkezik, szabadul fel egy évben a szeméttelepekről, a rosszul megtervezett, illetve rosszul üzemelő hulladéklerakóknál, és ez a szén-dioxid mennyiségéhez hogyan viszonyul.
(15.00)
Tudniillik, nem csak a szén-dioxid, sőt meg merem kockáztatni, a metán sokkal komolyabb üvegházhatású gáz, mint a szén-dioxid, komoly gondot okoz, és nincs benn ezen törvény hatálya alatt, és nincs benne a többi, amit önök itt fölsoroltak, a nitrogén-oxid, és még sorolhatnám. Ezért az a hatástanulmány, amelyet mindannyian és kormánypárti képviselőtársaim is kifogásoltak, fontos lenne, bizony tudni kellene, mennyi a szén-dioxid-kibocsátás 2004-ben, várhatóan 2005-ben; ez mekkora arányt képvisel az összes többi üvegházhatású gázhoz képest, és azoknak is mennyi a mennyisége; és adott esetben, igen tisztelt államtitkár úr, ha jó a kalkulációnk - mert természetesen adat előttünk nincs, ezt egy hatástanulmány tudná bizonyítani -, lehetséges, hogy ez a nagyon fontos törvény, ahol a fenntarthatóságra hivatkozunk, az összes üvegházhatást kiváltó gázoknak csak a 10 százalékát fedi le. Ha ez így van, akkor bizony nagyon nagy baj van. De ha csak a 30 százalékát fedi le, akkor is baj van, mert hiszen azt gondolom, hogy egy nagyon fontos törvénnyel a problémát okozó anyagoknak csak a kisebbik részét lefedve nem érjük el azt a hatást, amit szeretnénk elérni.
Igen tisztelt Államtitkár Úr! Ha megyünk tovább, megmondom önnek őszintén, hogy ha kerettörvényről beszélünk... - persze kerettörvényt is lehet úgy hozni, hogy majd megtöltjük tartalommal, abban az alapelvek jól kirajzolódnak, tudjuk hogy miről beszélünk, és tartalmat adunk neki. Csak, igen tisztelt államtitkár úr, ott van az én gondom, hogy amikor húsz-egynéhány paragrafusnál tizennyolc, tizenkilenc helyen később megalkotandó jogszabályra, közös rendeletre hivatkozik, ahol nem tudjuk, hogy az a rendelet mit fog takarni, hogy néz ki a kiosztási lista, mi alapján döntik el például, hogy az a 40 százalék kibocsátó a 100 százalék kibocsátási kvótát milyen elv alapján kapja meg; lehet, hogy valaki annyit kap, amennyit éppen kibocsát, és lehet, hogy valaki háromszor annyit kap. Amikor ezt a törvényt megszavazzuk, ezeket bizony pontosan kellene tudni, hogy milyen alapon osztják ki, mert az jól látható, ha valaki kétszer akkora kvótát kap, mint amit kibocsát, a kibocsátott kvótát teljesíti, majd az összes többit értékesíti.
Azt is megmondom önnek, hogy azt sem értem, hogy vajon ez az ingyenes juttatás mit jelent, mert itt keverednek a fogalmak. Az ingyenes juttatásnál, számlára utalásnál kvázi úgy tűnik, hogy itt pénzt utalnak, vagy pénzt utalnak vissza a jogosultak. Ezt is kellene tudni. Ha nem utal vissza semmit, akkor büntetést fizet. Nem tudom, hogyan fordulhat elő az, hogy valaki kap kvótát, de mégsem teljesít. Kvótát valószínűleg azért kap, mert olyan tevékenységet folytat. Ha megszűnik a tevékenység, akkor nem kaphat kvótát, vagy azt vissza kell szolgáltatni.
Igazából a törvényjavaslatban vannak olyan kifejezések, olyan kikötések, amelyekről nem lehet tudni, hogy mi következik belőlük. Ami megmarad neki... - innentől kezdve még annyira sem érthető, ha egyszer visszautalja, mégis marad neki, és azt értékesíti. Természetesen el lehet rajta valahogy igazodni, hogy hogyan akarjuk ezt érteni, csak ezt nem a képviselőnek kellene úgy kisilabizálni, hogy ez így lehet vagy úgy lehet, hanem példán. Igen tisztelt államtitkár úr, azt kérem öntől, hogy egy példán mutassa be nekünk, mutassa be a képviselőknek, hogy hogyan működik. Egy nagyon egyszerű példán: mennyi az összkvótánk, hogy kap ebből egy adott jogosult, ezzel mit csinál, ha a felét használja el, ha az egészet elhasználja, semmit nem használ el, mi a következménye, hogy fizeti a bírságot, és máris a példa miatt eljutottunk oda, igen tisztelt államtitkár úr, hogy tökéletesen értjük, hogy miről szól a törvény, mert tudjuk, hogy adott esetben egy A vállalat, egy A cég, egy A cégcsoport, mert ilyen is lehet, illetve egy cégcsoport miként fog ezzel a kvótával gazdálkodni, és miként fognak majd a későbbiek során elszámolni.
Igen tisztelt államtitkár úr, a számlára való visszautalásról beszéltem, nem tudom, hogy hol keletkezik ebben az akcióban pénz. Megmondom őszintén, úgy gondoltam, hogy ez a kvóta úgy működik, hogy van az országnak ez a 32 millió tonnás kvótája, és ezt valamilyen formában... - ez számomra egy papír, egy bizonylat, ha úgy tetszik, amit egy cég megkap, és eszerint bocsáthat ki. A fenntarthatósággal egy picit - és ezt képviselőtársaim figyelmébe ajánlom - hadilábon áll az a kifejezés, hogy határértékhez nem köti, hanem mennyiséghez. Bocsánatot kérek, de azért a kibocsátó környékén élőknek nem megnyugtató, hogy egy évben ennyit bocsát ki. Neki az lenne a megnyugtató, hogy amikor kibocsát, mert esetleg szakaszosan bocsát ki, akkor a határértéket, mondjuk, eléri. Tehát egy nagyon fontos dolog lenne, meg az is, hogy a törvény nem rendelkezik arról, hogy esetleg hatásvizsgálat-kötelesek-e ezek a tevékenységek, amelyek idetartoznak, illetve mi van azokkal, amelyek nem tartoznak a törvény hatálya alá, azok milyen módon, hogy kapnak engedélyt.
Igen tisztelt államtitkár úr, nagyon jól tudtam, hogy a tíz percbe nem fog beleférni mindaz, amit mondani szerettem volna. Önök hivatkoznak egy rendeletre, ez a 272/94. (IX. 19.) számú, nem vagyok jogász, lehet hogy egy tíz nappal későbbi rendelet. Tisztelettel kérem önt arra - én átnéztem ezt a rendeletet is -, legyenek olyan kedvesek megnézni, mert enyhén szólva egy kicsit furcsa lenne, hogy a szén-dioxid-kibocsátás tonna/tonna kiindulási anyag. Enyhén szólva- nem állja meg a helyét, mert vagylagosan a zárójelben az szerepel, hogy szén-dioxid tonna/tonna vagy tonna/1000 köbméter. Azért kérem erre önt, mert ezen anyagokról, amelyek tüzelésre kerülnek, ismerve a fajsúlyát, illetve a térfogatsúlyát, azt lehet mondani, hogy 1-1,6-1,7 között van, vagyis 1 köbméter durván 1-1,7 tonna, vagyis az 1000 köbméter durván 1100 és 1700 tonna. Azért ezeket vagylagosan egymás mellé állítani, hogy egy tonna meg 1700 tonnában is tonna a szén-dioxid mennyisége, ez enyhén szólva egy kicsit furcsa. Nem is beszélve róla, hogy itt 96 és 102 tonna/ezer köbméterről van szó, vagyis mintegy 10 százaléka a szén-dioxid a kibocsátásnak.
Igen tisztelt államtitkár úr, ha nem tudtam volna minden kérdést megfogalmazni, akkor marad az a megoldás, hogy képviselői kérdésben fordulok önhöz, de tisztelettel arra kérem önt, hogy az itt fölmerült kérdéseket azért válaszolja meg nekünk, és egy példán mutassa be, hogy mindannyian tudjuk, hogy ez a törvény hogy működik és hogyan hat.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
