LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Mind az előterjesztő, mind pedig az ellenzéki és a kormánypárti képviselők meggyőzően érveltek a tekintetben véleményem szerint, hogy el kell fogadnunk egy ilyen szellemiségű törvényt. Ebben, úgy vélem, vita itt a tisztelt Házban nincsen. Abban viszont igen, hogy ebben a formában, ebben az előterjesztett formában kell-e ezt megtennünk.
Szalay Gábor képviselőtársam az előbb az arányokkal bizonyította azt, hogy valóban itt egy kis ország milyen keveset tud tenni annak érdekében, hogy egészségesebb világkörnyezetben éljünk.
(14.50)
Nyilván, amit meg kell tennie, azt meg kell tennie, és erre utalt Józsa István képviselő úr, amikor azt fogalmazta meg, hogy zöld sziget lehetne Európában Magyarország, ha valóban mindent megtesz annak érdekében, hogy egészséges környezete legyen.
De mielőtt arról szólnék, hogy mi az, amit akár módosító indítvány formájában is a Nemzeti Fórum fontosnak tart, mindamellett, amit Ékes képviselőtársam elmondott, szeretnék utalni arra - és ez is kapcsolódik több megszólalóhoz -, hogy az Amerikai Egyesült Államok a legnagyobb szén-dioxid-kibocsátású országként nem fogadta el ezt a jegyzőkönyvet. Lehet arra hivatkozni, hogy ezt monopolista érdekvédelemből tette, de azért érdekes azt is végiggondolni, és ez nem hangzott el, hogy az USA kormánya tudományos érvek sokaságával támasztotta alá elutasító magatartását, amely szerint közel sem bizonyított az üvegházhatás létezése. Az amerikai tudósok szerint még arra is van esély, hogy ismét egy jégkorszaki periódus felé közeledik a Föld éghajlata, azaz nem melegebb, hanem hidegebb hőmérsékletű időszakra kell számítanunk. De magam is arra hajlok, hogy inkább monopolista érdekvédelemről van szó. Bár azért a világ vezető tudományos nagyhatalma nyilatkozik meg tudományos szinten olyan gondolatokkal, amelyek bizony erősen kétségessé teszik az amerikai álláspont hitelességét.
Kína érvei egyébként szintén meggyőzőek, amely szerint Kína iparosodottsága messze elmarad a világátlagtól, azaz Kína önnön elmaradottságát konzerválná, ha aláírná a kiotói jegyzőkönyvet. Korábban Oroszország pedig a két szomszédjára mutogatott - több ilyen megnyilatkozást olvashattunk -, miszerint nem lehet tőle elvárni a jegyzőkönyv aláírását, mert nem vállalhat magára olyan kötelezettségeket, amelyeket a vele szomszédos nagyhatalmak nem vállalnak. Valóban egy új korszakot jelent az októberi döntése Oroszországnak, amely egy hosszú előkészítő szakasznak, és elsősorban európai lobbinak az eredménye.
Előállt tehát egy olyan helyzet, hogy amerikai és kínai ipartelepítési előny keletkezett Európával szemben, mivel az újonnan létesített úgynevezett zöldmezős beruházásoknak nem kell ezekben az országokban a szén-dioxid-kibocsátási kvótákért megküzdeniük. Emellett a folyamatosan termelő ipar is versenyelőnyre tesz szert a szén-dioxidra vonatkozó kvóták többletterheinek elkerülése révén. Magyarországnak olyan gazdasági stratégiát kellene választania, hogy alkalmazkodjon az Európai Unió követelményeihez, azaz fogadjon el egy ehhez az előterjesztéshez hasonló célú törvényt, de véleményünk szerint tartózkodjon minden olyan lépéstől, amivel növelné a Magyarországi ipartelepítés és iparműködtetés versenyhátrányát. Úgy véljük, hogy ez a törvényjavaslat nem tesz eleget ennek a követelménynek, és ismét csak egy újabb adóval növekszik a termelő szféra versenyhátránya.
Vitathatónak tartjuk azt a kormányzati elképzelést, hogy az üzemeltetők a kibocsátási engedély jogerőre emelkedésétől éves felügyeleti díjat legyenek kötelesek fizetni. A felügyeleti díj mértéke az első kereskedési időszak alatt az üzemeltető részére kiosztott minden egyes kibocsátási egység után évi 3 forint lenne. Ha a hazai vállalkozók a termelés felfuttatására, új munkaerő felvételére szánnák el magukat, akkor a felügyeleti díjon felül szén-dioxid-kibocsátási kvótákat is kellene vásárolniuk, ami már tetemes versenyhátrányt okozna számunkra egy olyan európai vagy világpiacon, ahol a versenytársak jelentős részének nem kell ilyen terheket vállalnia. Magyarország akkor is betartaná az uniós elvárásokat, ha eltekintene ennek az új adónak a bevezetésétől.
Sajnos a törvénytervezet adós annak a kormányzati elképzelésnek az ismertetésével - ez elhangzott több ízben -, hogy vajon milyen áron adná el a kormányzat a nem kiosztott kvótákat. Arról sem tudunk semmit, hogy a hazai munkaerőt foglalkoztató vállalatok előnyt élveznének-e a kvótákra vonatkozó árveréseken, ami magától értetődő lenne egy Magyarországra vonatkozó kibocsátási kvóta értékesítése esetén. Nem lehet elvárni a tisztelt Háztól, hogy szinte egy kitöltetlen csekk formájában adjon felhatalmazást a kormány számára az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeire vonatkozó kereskedésben, és azt is ellenezzük, hogy egy újabb adónem bevezetésével gyarapodjon a magyar vállalkozók versenyhátránya.
A Nemzeti Fórum egy módosító indítványt nyújtott be, ezt ajánlom az államtitkár úr figyelmébe. Ennek lényege az, hogy célszerű lenne elkerülni, hogy a költségvetés bevételszerző megfontolásai miatt más országok számára értékesítsük azt a kibocsátási kvótát, aminek felhasználása itthon, az elmaradott térségekben lenne kívánatos.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és a függetlenek soraiban.)
