BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én szeretnék akkor most visszatérni a rendszeres szociális segély szabályozásának a kérdéseire.
Az előbb említettem azt az egyéves intervallumot, amit együttműködési kötelezettségként a hatályos szöveg előír. Ehhez kapcsolódik az a második módosító indítványom, amit egyébként, úgy tudom, hogy a tárca támogat is, hogy hogyan is kell számítani az együttműködést, együttműködésnek számít-e az az intervallum, amikor a munkaügyi központ vagy az együttműködésre kijelölt szerv által felajánlott munkát, foglalkoztatást az illető személy elvállalja. Utólag is nehezen érthető, hogy a hatályos szövegben az volt, hogy ezt az időszakot figyelmen kívül kell hagyni. Azt gondolom, hogy ez természetesen az együttműködés része, beleszámít az időbe, úgyhogy jó, hogyha ilyen értelemben módosítjuk a törvényt.
És a harmadik módosító indítványom, ami véleményem szerint nem kevésbé fontos, egy jelentős lépés lenne abba az irányba, hogy itt a munkára ösztönzés valóban hathatósan megjelenjen, tudniillik hogy hogyan is kell kiszámítani a rendszeres szociális segély összegét, ha valamilyen alkalmi munka vagy részmunka formájában ténylegesen történik foglalkoztatás az együttműködési időszak alatt. A hatályos szöveg szerint szüneteltetésnek számít, hogyha éppen dolgozik, és a szüneteltetés időtartamára számítható szociális segély összegét le kell vonni.
Na most, hogyha tudjuk, hogy ez a szociális segély mennyire kevés, mert egy ép, nem beteg ember számára az öregségi nyugdíjminimum 70 százaléka, tehát ez idő tájt 17 ezer forint havonta, és vesszük azt a példát, hogy az illetőnek van olyan szerencséje, hogy kap egy hónapban tíz napra valamilyen alkalmi munkát, akkor a hatályos szabályozás szerint a tíz napra eső segély összegét, tehát a havi segély egyharmadát, ennek a 17 ezer forintnak az egyharmadát levonják, és a csökkentett összeget adják oda neki.
Azt gondolom, hogy munkára igazából az ösztönözne, hogyha nem automatikusan veszítené el a segélyre való jogosultságát, hiszen vélhetőleg a munkával is nagyon alacsony jövedelmet szerez, hanem ez a két dolog - legalábbis egy szintig - egymásra épülne, kiegészítené egymást. Ezért nyújtottam be első változatban egy olyan javaslatot, hogy a munkavállalási napokra számítható segély összegével csökkenteni lehet, amennyiben a folyamatos foglalkoztatás a tizenöt napot meghaladja. Ez volt az első megközelítés, ötlet arra, hogy a munkavállalásra is valóban valahogyan ösztönözzük, de anyagilag ne lehetetlenítsük el, hogy még azt a kevés segélyt is megvonjuk tőle, amit kapna.
Én abszolút akceptálom a tárcának azt a kifogását, hogy most, amikor éppen a rendszeres szociális segély megállapítása a jegyzőhöz kerül, és - hogy úgy mondjam - a jogosultsági feltételek megfelelése esetén automatikussá válik a megítélése, nem lehet egy ilyen lehetőséget beletenni a szövegbe, hogy csökkenteni lehet ezt az összeget. Éppen ezért kapcsolódó módosító indítvány formájában megcsináltam egy másik változatot, ami fő szabályként azt vezetné be, hogy a foglalkoztatás időtartamára a rendszeres szociális segélynek az 50 százalékát, tehát a felét kell odaadni. Ezt is megcsináltam két változatban, egy olyanban, ami általában vonatkozik a foglalkoztatási intervallumra, és egy olyanban is, amelyik kiköti, hogy ha a havi tizenöt napnál, tehát a fél hónapnál nem hosszabb ez a foglalkoztatás, akkor kell ezt a szabályt érvényesíteni.
Én tudom, hogy a tárca vezetőivel elvileg egyetértünk ezekben a szempontokban. Tudom, hogy az a koncepció, amiben reformként a tárca gondolkodik, az valami hasonló logikát követ, de nem tudom, hogy miért kéne megvárnunk azt a 2006-ra tervezett szociálistörvény-reformkoncepciót, aminek a bevezetése a beláthatatlan messzeségben, távolban van attól, hogy ilyen lépéseket tegyünk. Ha már itt van a kezünkben ez a törvénymódosítás, akkor legalább a rendszeres szociális segély vonatkozásában ezt a kis lépést tegyük meg.
Köszönöm a figyelmet.
