DR. MÁTRAI MÁRTA
DR. MÁTRAI MÁRTA
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az ajánlás 15. pontjához szeretnék hozzászólni, amely az ápolási díjjal foglalkozik. Ezt azért tartom fontosnak, mivel a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselőcsoportjával több ízben, ebben az évben is már beadtuk az ápolási díj felemelésére vonatkozó módosító indítványunkat. Most legutoljára 2004. június 22-én egy országgyűlési határozati javaslat formájában, és az elutasításba, nem jó szívvel ugyan, de tudomásul véve úgy nyugodtunk bele, hogy a szociális törvény ezt majd igyekszik rendezni, és ebben bízva nagy figyelemmel kísértük, hogy mi fog történni.
Nos, a szociális törvény módosításának azon pontjával ismételten egyet tudunk érteni, amely a 18. §-ban található, és ez a 43/A. illetve 43/B. §-sal való kiegészítésről rendelkezik, amelynek az a lényege, hogy bevezet egy új ápolási formát, ez pedig a fokozott ápolást igénylő személyek ellátása, és van még egy, amely a 18. életévét betöltött, tartósan beteg személyek ápolását, gondozását végző személyek ellátását hivatott megoldani. Úgy gondolom, hogy ez teljesen jó dolog lenne akkor, ha a megfelelő mértékű elismerést is megkapnák azok a személyek, akik az ilyen súlyosan fogyatékos beteg, illetve idős emberek otthoni ápolását, gondozását végzik. De akkor, amikor továbbolvastuk a törvény módosítását, és eljutottunk a 19. §-ig, láttuk, hogy nem változik az ápolási díjra vonatkozó tétel, hiszen továbbra is, mint az egyéb szociális ellátásnál, itt is a nyugdíjminimumhoz köti, amely tudjuk, hogy ebben az évben 23 200 forint. Ráadásul annak is százalékos formáját határozza meg, és pont azoknál a személyeknél, akik fokozott ápolást igényelnek, a 130 százalékot adja ezeknek a családoknak, amit ha a jelenlegi állapotnak megfelelően számolunk ki, havi 30 160 forint, míg a 18. életévét betöltött tartósan beteg személy esetében pedig mindössze ennek a 80 százaléka, amely 18 560 forint.
Nos, mi ezt rendkívül méltánytalannak tartottuk. Annak idején, amikor az ápolási díjra vonatkozó módosító indítványainkat benyújtottuk, egy kis kutakodást végeztünk, hogy végül is mekkora kört érint, hiszen a bizottsági vitában az az első kérdése a kormányoldalnak, illetőleg a kormány képviselőjének, hogy tudja-e a benyújtó képviselő, mekkora pénzért lobbizik, illetőleg mekkora réteget érint az a módosító javaslat, amit előterjesztett. Nos, megnéztük azt, hogy az ápolási díj mennyi; 2003-as adataim vannak, hiszen a 2004-es még nem áll rendelkezésre. Mindannyian tudjuk, hogy mind alanyi, mind pedig méltányossági jogon adható az ápolási díj. Az alanyi jogon jogosultak száma Magyarországon 2003-ban 13 468 személy volt, ami összesen 3 és fél milliárd forintot ölelt fel; hangsúlyozni kívánom, természetesen azon szabályokkal, amelyek itt is megtalálhatók, tehát a minimálnyugdíjra gondolván. A másik pedig a méltányossági jogon adható ellátásban részesülők; összesen 20 434 fő van Magyarországon, és ez mintegy 4,4 milliárd forint.
Azt gondolom tehát, egy olyan kis társadalmi réteget érint, hogy ha még az alanyi jogon járót és a méltányosságit is összevonom, egyszerűen hihetetlenül kevésnek tűnik ahhoz képest, hogyha ezek a személyek az idős, beteg ápoltjukat, illetőleg a gyermeküket, aki súlyosan fogyatékos, nem kívánják intézményi ellátásba helyezni, akkor azt kell mondjam, sokkal nagyobb a társadalom megtakarítása, hiszen az intézményi ellátás költségeit megtakarítja az a család, aki az ellátást otthon, a saját háztartásában végzi a gyermekével, illetőleg az idős, beteg, magatehetetlen hozzátartozójával.
A mi módosító javaslatunk mindkét esetben, illetőleg több esetben arra irányult, hogy igenis a mindenkori minimálbérhez kell igazítani az ápolási díjat.
(21.40)
Azt ma hallottam a kormány képviselőitől, hogy ez 15 milliárd forintos költségkihatással jár, tehát ha eddig azt mondtam, hogy alanyi jogon és méltányosságból a tavalyi évben ez mindössze jelentett közel 8 milliárd forintot, ha ezt a minimálbér százalékában határozom meg, akkor az 15 milliárd forintba kerül, tehát a differencia a kettő között szintén elenyésző. Egyszerűen nem értem, miért nem lehet megoldani, hogy azoknak az embereknek, akik ezt a feladatot otthon ellátják, munkaviszonynak minősüljön egyrészt az a munka, amit otthon végeznek, másrészt pedig a mindenkori minimálbérnek megfelelő juttatásban részesüljenek akkor, ha nem veszik igénybe az intézményi ellátást a súlyosan beteg, fogyatékos, otthon ápolt hozzátartozójuk ápolása és gondozása érdekében, hiszen megtakarítják az államnak a normatív támogatást, amit adnia kellene akkor, ha a beteg gyermeküket vagy pedig az idős hozzátartozójukat elhelyeznék az intézményben. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
Tehát azért kívántam, elnök úr, ezt ilyen részletesen indokolni, mert bíztam abban, hogy a kormány átgondolja, és mivel nem egy olyan horribilis összegről van szó, viszont ezeknek az embereknek az utolsó gondoskodási lehetőségét jelenti, hogy az állam elismerje ezt a feladatot, amit otthon végeznek, ezért szóltam ismételten az ápolási díj újragondolása miatt.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
