SISÁK IMRE JÁNOS
SISÁK IMRE JÁNOS
SISÁK IMRE JÁNOS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Asszony! A részletes vita ezen szakaszában a T/12642. számú törvényjavaslathoz - amely az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szól - benyújtott 32., 33., 35. és 36. számú módosító javaslatokról szeretnék beszélni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor ezt a négy módosító indítványt benyújtottam, egyértelműen a megtapasztalás vezérelt. Már többször elhangzott itt a Házban, hogy polgármesterként is végzem a munkám. Amikor a polgármester a rendszeres gyermekvédelmi támogatás megállapításáról dönt munkatársai segítségével azon családok számára, amelyek egyértelműen a mélyszegénység szintjén élnek ma Magyarországon, bizony sokszor rendkívül nehéz feladat előtt áll. Tudjuk, hogy rendszeres gyermekvédelmi támogatást csak abban az esetben lehet megállapítani, ha a családban az egy főre jutó jövedelem nem haladja meg a mindenkori öregségi nyugdíj minimumát, amely jelen pillanatban 23 200 forint. Gondolják el azt a helyzetet, amikor azzal találkozik a polgármester, hogy 23 201 forint a családban az egy főre jutó jövedelem. Rendkívül felelősségteljes, ugyanakkor szívszorító tevékenység, amikor a miatt az egyetlen forint miatt el kell utasítani egy család kérelmét. Pedig higgyék el, hogy ez a család abszolút nincs jobb helyzetben, mint az, amelyiknek 23 199 forint az egy főre jutó jövedelme.
Ezért mindenképpen megfontolásra ajánlom miniszter asszony - hiszen a kormány véleményét ő fogalmazza meg - és a parlament számára is, hogy fogadják el a 33. számú módosító indítványunkat, amely arról szól, hogy a rendszeres gyermekvédelmi támogatás megállapításánál az összeghatárt az önök által javasolt mértékben, az öregségi nyugdíjminimum 110 százalékára emeljük fel. Ez nem jelent óriási növekményt, hiszen így is csak 25 520 forintra növekedne a rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülő családoknál az elismert egy főre jutó jövedelemhatár, és 2006. január 1-je még messze van.
Ennél sokkal kisebb mérvű módosítást javasoltunk akkor, amikor azt indítványoztuk, hogy ha már nem is terjesztjük ki a 110 százalékos jövedelemhatárt a rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülők teljes körére, de egy társadalmi csoportra személy szerint feltétlenül szükségesnek tartom kiterjeszteni. A fogyatékossággal élők éve ugyan már elmúlt, de úgy gondolom, rájuk mindig különös figyelemmel és különös tekintettel kell lennünk.
A 32. számú módosító indítványunk - amelyet, örömmel hallottam, a szociális bizottság egyhangúlag támogatott - azt javasolja, hogy a gyermekét egyedül nevelő szülő vagy törvényes képviselő gondozásában lévő kiskorún túl ott is terjedjen ki az öregségi nyugdíjminimum 110 százalékáig terjedő egy főre jutó jövedelemhatár megállapítása, ahol a szülő vagy törvényes képviselő fogyatékossággal élő gyermeket nevel a saját háztartásában. Azt gondolom, ez a kezdeményezés egyértelműen találkozhat a parlamenti pártok akaratával. Nem hiszem, hogy a magyar parlamentben van ma olyan képviselő, aki azt mondaná, egy ilyen módosító indítvány nem érdemel megfontolást. Azt kérem képviselőtársaimtól, hogy egyértelműen támogassák ezt a módosító indítványunkat.
Ehhez kapcsolódik még a 35. és a 36. számú módosító indítvány. A gyermeküket egyedül nevelő szülők, illetve törvényes képviselők esetében a rendszeres gyermekvédelmi támogatás összegét nem az öregségi nyugdíjminimum 22 százalékában húzná meg a módosító javaslat, hanem a mindenkori öregségi nyugdíjminimum 30 százalékában. Azt javaslom, fontolja meg a tisztelt Ház, hogy 2006. január 1-jével vagy minden rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülő gyermek számára alkalmazzuk a 30 százalékos összeghatárt, vagy legalább azon gyermekek után járjon ez a 30 százalékos nagyságrendű összeg, ahol a szülő vagy törvényes képviselő fogyatékos gyermeket nevel a saját háztartásában. Azt egyébként nem nagyon tudom értelmezni, hogy a szociális bizottság támogatja az egy főre jutó jövedelemhatárnál a fogyatékossággal élő gyermekek esetében ezt a kiterjesztést, az összeg vonatkozásában viszont nem.
Lejárt az időm, de még folytatnám. Köszönöm, hogy meghallgattak.
