DR. RÁCZ JENŐ
DR. RÁCZ JENŐ
DR. RÁCZ JENŐ egészségügyi miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Frakcióvezető-helyettes Úr! Ahogy ön is elmondta, valóban, részben okafogyott a feltett kérdés, hiszen az ezzel kapcsolatos törvényt már az Alkotmánybíróság eljárási okokból megsemmisítette. Ugyanakkor fölvetődik az, hogy valójában miről is szól a feltett kérdés. Kicsit Csehov Három nővére jut ezzel kapcsolatban eszembe Karinthy adaptációjában, amely szerint három nővér Moszkvába akar menni, ebben őket senki nem akadályozza, mégsem mennek. (Derültség a kormánypárti padsorokban.) Körülbelül ilyen válasz adható a föltett kérdésre.
De hát nézzük meg, hogy miről is szól a kérdés! A privatizációról vagy a magánosításról? Mert a kettő, úgy látszik, egyesek számára nem teljesen ugyanaz. Miért is kell tőke az egészségügybe? Ha belegondolunk, nemcsak Magyarországon, hanem a világ összes országában az orvostudomány által már lehetséges és a gazdaságilag még megengedhető közötti olló egyre szélesebbre nyílik. Ennek megfelelően minden országban elsőrendű érdek az, hogy ezt a szétnyílást adott esetben minél közelebb húzzuk, azaz lefordítva: minél hamarabb és minél szélesebb rétegeknek tegyük elérhetővé az orvostudomány legújabb vívmányait.
Mi kell ehhez elsősorban? A betegség elleni háborúhoz is ugyanaz kell, mint a nagy háborúhoz: pénz, pénz és pénz. A pénzt valami módon nyilvánvalóan meg kell szerezni. Több lehetőség van erre. Az egyik lehetőség az, hogy az adókat és a járulékokat növeljük. Azt hiszem, a lakosság, amely erre a kérdésre szavaz, és ha így lett volna föltéve a kérdés, akkor azt mondaná, hogy a válasza nem. Ha a kérdés arról szól, hogy adott esetben az egészségügy részére csoportosítsunk át a többi ágazat részéről, akkor fölvetődik az a kérdés, hogy az oktatásból, a mezőgazdaságból vegyük-e el. Az érintettek nyilvánvalóan erre is nemmel fognak szavazni. Fölvetődik a harmadik lehetőség is, amit egyes országokban, egyes európai uniós országokban az elmúlt években megtettek. Fizetni kelljen mindenért, amikor társadalombiztosítás által is finanszírozott szolgáltatások mellett igénybe szeretnék venni az alapellátást, a fekvőbeteg-ellátást? Ha ezt a kérdést tennék fel a választópolgároknak, szintén nemmel válaszolnának.
Ennek alapján megállapítható, hogy valamilyen más módon kell tőkét bevonni az egészségügybe. Természetesen nemcsak közvetlen tőkebevonást jelent ez. Most, amikor az Európai Unió tagjaivá váltunk, lehetőség van európai uniós források bevonására is. Itt pedig adott esetben szükség van az önrészek biztosítására. Több milliárd, több százmilliárd forint szükséges. A 2007-2013-as nemzeti fejlesztési tervben akár 800 milliárd forintnyi többletbevétel is származhat az egészségügy számára európai uniós forrásból, ha az önrészt biztosítani tudjuk, ha ez megfelelő tőkevonzást jelent.
Mi ebbe az irányba szeretnénk előrelépni, és ennek következtében azt mondjuk, hogy igen, szükség van a tőkebevonásra az egészségügyben. A tőkebevonásra igen a válaszunk, ennek következtében a népszavazás által föltett kérdésre csak nem lehet a válaszunk. Ugyanakkor azt is tudomásul kell venni, hogy a tőkebevonás nem cél, csupán eszköz. Csupán eszköz lehet arra, hogy a mostani újszülötteknek ne kelljen azt mondanunk, hogy éveket kell várni azokra a szolgáltatásokra, amelyeket az orvostudomány már lehetővé tesz. A válaszunk arra, hogy adott esetben az idősek még megérjék azt, hogy az egészségügy Magyarországon is lehetővé teszi számára azt a gyógyulást, amit az orvostudomány már biztosít számukra. Így ezekre a kérdésekre a válaszunk igen, ugyanakkor a népszavazás által föltett kérdésre, akár csehovi módon, akár Karinthy fordításában, nemmel kell válaszolnunk. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
