DR. CSAPODY MIKLÓS
DR. CSAPODY MIKLÓS
DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Valóban, a képviseleti demokrácia nem más, mint a népakarat kifejezése a parlamenti pártok, tehát állítólag általunk. A képviselők arra kaptak felhatalmazást, hogy alapos információk birtokában, megfontoltan, és ez ma még nem hangzott el, lelkiismeretük szerint alkossanak törvényeket. Kivételes esetekben, ha a kérdés társadalmi vagy nemzeti súlya indokolja, akkor népszavazásra is sor kerülhet.
Az előző körökhöz kapcsolódva elmondhatjuk, hogy egy hónap múlva két ügyben is lesz népszavazás, az elsőnek a célja az egészségügyi privatizáció megakadályozása. Azt, hogy mi lenne egy többségi igent hozó eredmény következménye, sem az aláírásokat összegyűjtő Munkáspárt és Fidesz, sem az egészségügy-irányítás, de talán még az Igazságügyi Minisztérium sem tudja pontosan. Azt sem, mi lenne a patikák vagy a háziorvosi intézményrendszer sorsa.
Az MDF szerint olyan átgondolatlan és felelőtlen politikai akcióról van szó, aminek a következménye beláthatatlan. Ez a népszavazás olyan pótcselekvés, amely az elmaradt reform kormányzati felelősségét a választókra próbálja meg áthárítani.
(Az elnöki széket dr. Deutsch Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
A másik decemberi kérdés pedig nem a kettős, hanem a magyar állampolgárság kedvezményes megszerzésének az ügye. Arról van szó, hogy akarunk-e segíteni azoknak a magyaroknak, akik uniós csatlakozásunkat követően a vízumkényszer miatt még nehezebb helyzetbe kerültek, mint voltak. Ez sem népszavazásra való kérdés, hanem olyan nemzeti ügy, amelyben ugyancsak nekünk kellett volna már eddig is döntenünk.
(14.20)
Bár ez is közös felelősség, eddig inkább pótmegoldásokkal kísérleteztünk, olyan mankók készítésével, amiket az ellendrukkerek nem a könnyebb járás miatt bíráltak, inkább a csonkaság elfogadását kérték számon történelmi szükségszerűségként úgymond, a mindent begyógyító, trianoni traumát oldó, uniós gyógyírt hirdetve. Pedig, tisztelt Országgyűlés, több mint egy éve itt fekszik az asztalunkon az MDF javaslata.
Önök kétszer is elutasították, pedig az állampolgársági törvény minimális módosításával - egy szomszédot leszámítva -, a honosítási eljárás egyszerűsítésével jogilag is rendezhettük volna már a kettős állampolgárság ügyét. Javaslatunk szerint a nem itthon élő magyarok úgy szerezhetnék meg a magyar állampolgárságot, hogy nem kellene elhagyniuk szülőföldjüket. Ezen megoldás száz százalékban megfelel a közös és most már többszörösen lelkesen mindenkinek a szájából elhangzott szülőföld-stratégiának, ami azért jó és helyes, mert az egyedüli természetes állapotot, a szülőföldön való megmaradást kívánja szolgálni.
Javaslatunk szerint nem lenne feltétele a magyarországi lakóhely és megélhetés sem. Miután pedig a választójog gyakorlása törvényeink szerint lakhelyhez kötött, a mai szabályozás szerint szavazati joggal nem rendelkeznének. És miután sem a költségvetéssel, sem pedig nyugellátó intézménnyel - most mondtam, hogy lakó- és munkahely híján - kapcsolatuk nincsen, pluszkiadást sem jelentenének. Elszakított honfitársaink egyszerűen magyar állampolgárnak is szeretnék vallani magukat, ugyanúgy, mint tehetik ezt a nem a hazájukban élő románok, horvátok és szlovákok. Románia, Horvátország és Szlovákia ugyanis ezt a kérdést már rég megoldotta, mindenfajta belpolitikai egymásnak feszülés, hangoskodó gyanúsítás, ostoba szöveg és lomha érzéketlenségek nélkül, és még valami: népszavazás nélkül.
De, ha már itt áll előttünk, nem kell félnünk tőle. Ha sikeres lesz, nem ad rögtön állampolgárságot - mondom azoknak, akik félnek -, hanem minket, a parlament tagjait kötelez majd arra, hogy alkossunk törvényt. Más kérdés, hogy ezt persze népszavazás nélkül eddig is megtehettük volna. Ám, ha ez a népszavazás kudarcba fúl, akkor az az egész magyarság szégyene lesz, erről is többen beszéltek már. Nehéz lesz majd megmagyarázni, hogy a mindenkori kormány jó, a mindenkori pártok szintén jók, mert egymással versenyezve dolgoznak az elszakított magyarokért, csak hát a társadalom, az a rossz, mert az nem akart segíteni. Pedig, tisztelt Országgyűlés, a társadalom is jó, ha tudja, hogy egyáltalán mit kérdeznek tőle. Ezért fontos, hogy senki se vetítsen rá erre az ügyre semmiféle politikai gyűlöletet, indulatot, ellenszenvet, mert ez nem egy párt ügye, hanem a nemzeti szolidaritásé.
Tisztelt Országgyűlés! Dönteni a társadalom akkor tud, ha érti, tudja, miről van szó. Ezért javasolja az MDF, hogy az EU-népszavazáshoz hasonlóan biztosítsa a kormány a népszavazási tájékoztató kampány kétmilliárdos költségét a tartalékalapból. A parlamenti pártoktól pedig ugyanazt kérjük, mint a többiek egymástól már eddig, hogy hasonlóan az EU-kampányhoz, dolgozzunk együtt a népszavazás sikeréért.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
