BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A Szabad Demokraták Szövetsége a most vitatott törvényjavaslatot nemcsak alkalmasnak tartja az általános vitára, de meg is szavazza, mert alapvetően egyetértünk ezekkel a törekvésekkel, mármint azzal, hogy a címben is emlegetett, a munkaerőpiacon hátrányos helyzetben lévő három célcsoport foglalkoztatását különböző eszközökkel próbáljuk meg ösztönözni. Hozzá kell tennem: ezt nem először teszi a kormány, hiszen 2004-től már életben van egy olyan szabály, hogy az ötven év feletti tartós munkanélküliek foglalkoztatásánál és a gyesen, gyeden lévők részmunkaidős foglalkoztatásánál elengedi az ehót, az egészségügyi hozzájárulást.
(19.30)
Ez a javaslat, amit most tárgyalunk, ebbe az irányba jelentős mértékben továbbhalad. Az említett három célcsoport - a pályakezdő fiatalok, a gyermekgondozásról vagy a családtag ápolása után a munkaerőpiacra visszatérni vágyók és az ötven feletti munkanélküliek - számára kibővíti azt a támogatási lehetőséget, amit nem az érintettek, hanem az érintetteket foglalkoztató munkaadó tud igénybe venni. Ettől reméljük, hogy a munkaadók valóban késztetést fognak érezni arra, hogy ezeket az egyébként diszkriminált csoportokat nagyobb arányban igénybe vegyék.
Megmondom őszintén, hogy az én álláspontom szerint is igencsak szolid az a támogatás, amit most ilyen módon kínál a kormány. Az összeg is meglehetősen mérsékelt, szűkre szabott, és az időtartam is nagyon gyorsan eltelik, hiszen egyéves foglalkoztatásról van szó olyan formában, hogy abból kilenc hónapra jár ez a bizonyos támogatás, és három hónapnyi továbbfoglalkoztatást mint kötelezettséget ír elő a munkaadónak.
A támogatás kiszámítása a bruttó bér alapján történik. Erre is azt lehet mondani, hogy igencsak szolid, hiszen 90 ezer forintos havi bruttó bérben plafont von arra a körre, amelyik egyáltalán támogatható. Vélhetőleg nagyobb arányban a minimálbéren foglalkoztatottak, illetve a minimálbér és a 90 ezer forint közötti mezőben foglalkoztatottak tudják igénybe venni ezt a támogatást.
A támogatás valamennyi közteherre vonatkozik. Vonatkozik arra a munkaadó által fizetett nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékra, aminek a mértéke ez idő szerint még mindig 29 százalék, tehát százalékban kifejezve jelentős summa. Vonatkozik a munkaadói járulékra, ami - ha jól emlékszem - 3 százalék, és vonatkozik az ehóra is, a fix összegű egészségügyi hozzájárulásra. Tehát a bruttó bér alapján kiszámoljuk ezeket a terheket, és ennek az 50 százalékát kínálja ez a törvény mint kedvezmény formájában igénybe vehető támogatást. Ha kiszámoljuk a minimálbér körül, akkor ez egy emberre számítva legfeljebb 15 ezer forintos támogatás. A bizottsági ülésen a tárca képviselője többek között erre való hivatkozással indokolta, hogy úgy döntöttek, hogy ezt a támogatást nem havonként folyósítják a munkaadóknak, hanem inkább egy összegben, a kilenc hónap elteltét követően. Van egy olyan szempont is természetesen, hogy garantált legyen a foglalkoztatás és a túlfoglalkoztatás, ezzel együtt felmerül a kérdés, hogy miért nem lehet legalább negyedévenként ütemezve átirányítani ezt az összeget, hiszen a 7. §-ban azt olvashatjuk, hogy a Munkaerő-piaci Alap a bejelentések alapján havonta átutalja az összeget az APEH-nek. A pénz majd az APEH-nál ül és várakozik, hogy leteljen az idő, és utána egy összegben megkapja a munkaadó. Ezt csak mint egyikét azoknak a vitakérdéseknek hozom szóba, amelyekről most, az általános vita idején még érdemes gondolkodni, esetleg módosító indítványt megfogalmazni.
Maximálisan egyetértek azzal, hogy figyeljünk jobban oda a pályakezdő fiatalokra. Intő jel, hogy a pályakezdő munkanélküliek száma évről évre valamelyest növekszik, hogy nagyon rossz út egy fiatal számára, ha úgy kezdi a felnőtt életét, hogy nincs munkája, és átéli a feleslegesség érzését, és nem szokik hozzá, nem megy keresztül azon a szocializációs folyamaton, hogy rendszeresen munkába kell járnia.
Az anyag részletesen és meglehetősen jól kidolgozott részének érzem azt, ahol az ösztöndíjas foglalkoztatás van szabályozva, ami eddig nem volt részletesen szabályozva. Ez egyértelműen a felsőfokú végzettséggel rendelkező pályakezdő fiatalokra vonatkozik, arra, ha bizonyos körökben őket gyakornokként akarják alkalmazni, akkor azt hogyan, milyen feltételrendszer közepette tehetik. Ugyanígy érvényes az a támogatási forma, amiről az előbb beszéltem, ebben az esetben is.
De nagyon sok olyan új gondolat is van ebben a szabályozásban, amit amikor olvastam, úgy éreztem, hogy de jó lenne ezt a többiek esetében is alkalmazni. Gondolok például arra, hogy egy paragrafus szól a szakmai segítőről, arról, akit az ösztöndíjas foglalkoztatott mellé rendelnek, aki kapcsolatot tart a foglalkoztató és az ösztöndíjas foglalkoztatott között, aki szakmai támogatást nyújt az ösztöndíjas számára, aki folyamatosan irányítja és értékeli az ösztöndíjas foglalkoztatott tevékenységét, és előkészíti az ösztöndíjas foglalkoztatott egyéni programját; itt még egy olyan is szerepel, hogy ajánlólevelét. Tisztelt képviselőtársaim, remekül el tudnám képzelni, hogy ezek a szempontok, ezek az elvárások működjenek más munkavállaló, például szakmunkás esetében is. Legyen olyan partner személy az adott munkáltatónál, aki kapcsolatot tart vele, aki figyel rá, aki segít neki, urambocsá!, a végén akár egy ajánlólevelet ír, amelyben értékeli a munkáját, hogy ha a munkáltató nem tudja megtartani, akkor legalább megkönnyítse a következő munkáltató megtalálását.
Egy dolgot nem értek ebben a szabályozásban, ez pedig azzal kapcsolatos, hogy miért olyan bőkezű a javaslat akkor, amikor arról van szó, hogy megszüntethető az ösztöndíjas viszony. Megszűnhet természetesen különböző vis maiorok folytán, de megszüntethető közös megegyezéssel vagy azonnali hatályú felmondással. El tudok képzelni olyan esetet, amikor az ösztöndíjas alkalmatlan arra a feladatra, amire vállalkozott, mégis azt mondja a 14. § (2) bekezdése, hogy azonnali hatályú felmondás esetén a szerződés megszűnéséig - tehát végig a szerződés időtartamára - a még hátralévő időre járó ösztöndíjat egy összegben meg kell fizetni. Ezt nem egészen értem. Lehet, hogy képviselőtársaim úgy gondolják, én vagyok túl szigorú, amikor azt mondom, hogy ha a foglalkoztatott - akár ösztöndíjas - oldalán róható fel vele szemben egy csomó minden, akkor nem látom indokát, hogy végig kifizessék neki az évet. Egy szerződés felbontásáról van szó, lehet valamiben megállapodni ezekre az esetekre, de ha egy ösztöndíjasról kiderül a harmadik hónapban, hogy nagyon rosszul járt vele a munkaadó, akkor miért legyen kénytelen végigfizetni számára az évet.
Még egy dolgot szeretnék szóbahozni nagyon röviden, amivel kapcsolatban módosító indítványokat is benyújtottam. Zavarosnak érzem mindazt, amit a törvény az ötven felettiekkel kapcsolatban leír. A törvényjavaslat címében az a szó szerepel, hogy ötven feletti munkavállalók, és nem az, hogy munkanélküliek. Ez nagy különbség, olyan, mintha az ötven feletti munkavállalókra, mindahányra ezeket a kedvezményeket nyújtani akarnánk. Aztán beljebb, ahol a kifejtés van, a II. fejezet alcímében már munkanélkülieket emleget - szerintem helyesen -, hogy aztán utána a 8. §-ban megint ötven év feletti személyeket emlegessen. Megint csak nem tudom, ez azt jelenti-e, hogy mindenkire kiterjeszti, amit akar, vagy nem. Biztos, hogy nem, de azt gondolom, talán érdemes lenne precízen összefésülni a szöveget a megfelelő szándék szerint.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)
