ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF (független): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Úr! A Nemzeti Fórum képviselőcsoportja nevében hiányolom azt, hogy az Oktatási Minisztérium részéről nincs itt senki, hisz az egyik legnagyobb problémaként és okként, főleg a fiatalok elhelyezkedésével kapcsolatban, talán azt is vizsgálni kellett volna, mi okozza azt, hogy nem tudnak elhelyezkedni. Helyes-e az oktatási rendszerünk? Helyes-e a szakképzési rendszerünk? Helyes-e a szakképzésen belül a gyakorlati oktatási rendszerünk? Ehhez kellene tulajdonképpen magát az összes ilyen dolgot igazítani.
Mi a legnagyobb probléma a pályakezdő fiatalok elhelyezkedésével kapcsolatban? A gyakorlati képzettség hiánya. Miniszter úr, én egy példát szeretnék önnek mondani, és talán megelőzném azzal, hogy Veszprém megyében az elmúlt időszakban - ki lehet kérni a Veszprém Megyei Munkaügyi Központ statisztikáját - minden területen, úgy a városokban és a térségekben is nőtt a munkanélküliség.
(20.00)
Én csak Ajka esetét mondom: '98-ban, amikor polgármesterként funkcionáltam, 9,4 százalék volt a munkanélküliség, amikor átadtam, akkor 5,9 százalékra ment le.
Itt térnék vissza arra, amit elmondtam az elején is. Én ösztökéltem a betelepülő gazdasági társaságokat vagy az Ajkán létrejövő gazdasági társaságokat arra, hogy lehetőleg a szakképző intézetekkel kössenek szerződést, tehát maguk a fiatalok ne gyakorlati képzettség nélkül kerüljenek ki, hanem ha a gazdasági társaságok megfelelő ösztönzést kapnak, és maga az oktatási rendszer is olyan, hogy nem heti négy elméleti és egy nap gyakorlati oktatás van, hanem más megosztási rendszerben végzi ezt a tevékenységet, akkor sokkal nyitottabbak rá a gazdasági társaságok és maguk a kis- és középvállalkozások is. Én itt fölhozhatnám az egyik ajkai vállalkozót, aki nagyon jól végzi a tevékenységét, sőt mi több, megyei szinten vizsgáztat is, ő saját maga elmondta, hogy a legnagyobb probléma pont ott van a pályakezdő fiatalokkal, hogy a gyakorlati képzettséget egyszerűen nem tudják megszerezni. Amikor ő valóban a termelésbe próbálja meg bevinni, akkor mindig melléje kell tenni egy vagy két embert, aki felügyeli.
Az ösztöndíjrendszer ebben segítene. Ha maga az oktatási rendszer úgy lenne átalakítva, hogy az iskolai képzés időszaka alatt a gyakorlati képzési időszakot megemelnék, és azt a gazdasági társaságok végezhetnék bizonyos ösztönzőrendszereken keresztül - hisz annak idején is tulajdonképpen maguk a gazdasági társaságok osztályozták a fiatalt -, akkor köthetnek már vele alapvetően egy olyan szerződést, hogy nemcsak a gyakorlati időre kötik meg vele a szerződést, hanem utána alkalmazzák is. Tehát sokkal nagyobb esélye van a fiatalnak arra, hogy valóban bekerüljön a munka világába, és ne egy ösztönzőrendszeren keresztül, adott esetben később, amikor már a teljes végzettségét megszerzi, akkor fog a gazdasági társaság kínlódni vele. Ez a hatvanas-hetvenes években funkcionált, tökéletesen működött. Ehhez kell megtalálni most is azt a rendszert, ami alapján ösztönözzük a gazdasági társaságokat és az oktatási intézményeket arra, hogy ezt az utat próbálják meg követni.
A legnagyobb probléma most sajnos ott van - és ettől félnek a szakképző intézmények is egyébként -, hogy ma már a szakképzést ki lehet vinni vállalkozásba is, magánszakképzési rendszereket lehet kialakítani. Ezzel totálisan tönkre fognak menni a szakképző intézmények is. Ezt a veszélyt már látják, és ezt jelezték több alkalommal. Sajnos, fennáll a veszélye, hogy egy konkurencia jelenik meg a piacon, egy magánszakképzés jelenik meg a piacon, és maguk a középiskolák, a szakközépiskolák pontosan emiatt csődbe fognak jutni, és tönkre fognak menni. Ezt kellene valahogy helyre tenni.
A másik kérdés, amit mindenképpen szeretnék a miniszter úr figyelmébe ajánlani, hisz ő is nagyon jól ismeri ezt a területet: a veszélyességi kategóriák ma Magyarországon nem lettek átsorolva, nem lettek rendezve, ami után adott esetben a korkedvezmények járhatnának. Annak idején, a rendszerváltozásnál minden gazdasági társaság arra törekedett, hogy ezeket mind kisöpörje. Ez vonatkozik akár a rendőrökre, ez vonatkozhatott volna adott esetben a katonákra is, de vonatkozhatott volna a kémia területén dolgozókra, az üveggyártás területén dolgozókra; mondjuk, kohók esetében is ilyen az a rendszer, amivel kapcsolatban miniszter úr is a prémiuméveket említette. Tehát nemcsak a közalkalmazotti, köztisztviselői rendszernél kellene ezt megvalósítani, hanem lehetőséget kellene adni arra, hogy a gyakorlati, effektív termelőterületen is ezzel a lehetőséggel tudjanak élni a gazdasági társaságok. Sajnos most tulajdonképpen ott van a legnagyobb probléma, hogy a nyugdíjkorhatárt fölemeltük, bizonyos kedvezményi körök teljes egészében ki lettek söpörve, és ezáltal kényszerült rá nagyon sok gazdasági társaság arra a metódusra, hogy megváltozott munkaképességűek tömkelege jelent meg, és most belekerültünk abba a hibába, hogy egyszerűen a pályakezdők sem tudnak elhelyezkedni, másrészt az 50 év fölöttiek vagy a 45 év fölöttiek is veszélybe kerülnek. Ez a legnagyobb probléma.
Ma, amikor nagyon sok gazdasági társaságnál - főleg a multinacionális cégekre értendő - szalagrendszerűen dolgoznak, nehezebben foglalkoztatnak egy négyórást, és sokkal nehezebben foglalkoztatnak, ha nem kapják meg a megfelelő ösztönzőt arra, hogy még gyakorlattal nem rendelkező, szakmai végzettséggel bíró egyéneket alkalmazzanak. Ehhez kellene mindenképpen az az ösztönzőrendszer, és ehhez igenis az Oktatási Minisztérium képviselőjének is itt kellene lenni, ezekről a dolgokról nyíltan beszélni, és tárgyilagosan egy jövőképet felvázolni, amihez a gazdasági társaságok, az oktatási intézmények és maguk az egyének is jobban tudnának igazodni.
Nem vizsgálja maga az anyag, hogy tulajdonképpen hol növekedett a foglalkoztatás. A termelői szférában? A kereskedelmi, szolgáltatói szférában? Ezeket a dolgokat is úgy kellett volna rendezni, hogy hová tudnának igazodni a gazdasági társaságok, hová tudnának igazodni maguk az intézmények is. Ami a legnagyobb probléma: ma Magyarországon olyan hiányszakmák alakultak ki, amelyek az Európai Unión belül hihetetlen mértékben keresettek. Tehát mi is belefutottunk abba a hibába, hogy az oktatási rendszerünk kialakításánál nem figyeltünk arra, hogy Magyarországon is hiányszakmák fognak kialakulni. A főiskolai, egyetemi képzés területein egyfajta túlképzés alakult ki, ami adott esetben szakmai területen viszont hiányzik, és emiatt nagyon sok gazdasági társaság nem tud előrébb jutni. Példákat lehetne mondani, hogy négy szakközépiskola működik Ajkán, van olyan terület, ahol nem tudnak osztályokat indítani, van olyan terület - szerszámkészítő esetében -, ahol maximum 6 embert tudnak beiskolázni. Ezekre kellene sokkal nagyobb hangsúlyt fektetni.
Én is helyesnek tartom, hogy a 2005. évi költségvetésben erre 9,5 milliárdot beterveztek. Ez egy segítség átmenetileg azok számára, akik most nehezebben tudnak munkához jutni, viszont magát az oktatási rendszert kellene úgy átalakítani és kialakítani, hogy sokkal nagyobb ösztönzést kapjanak arra, hogy a szakképző intézmények területén legyen nagyobb a képzés aránya, mert bele fogunk futni abba a csőbe, amit az előbb is mondtam.
Itt jön be annak a kérdése, amikor beszélünk a kettős állampolgárságról, a honosításról. Nyugat-európai országokban, akár Ausztriában, Németországban, Franciaországban a külföldiek, munkavállalási engedéllyel rendelkezők elsődlegesen azon szakmákat töltik be, amely náluk is mint hiányszakma kialakult. Ez fog Magyarországon is bekövetkezni. Ha erre nem gondolunk, ha erre nem számítunk, akkor itt lehet annyiféle demagógiát mondani, amennyit akarunk, de sajnos, Magyarország is ugyanebbe a helyzetbe fog kerülni: hiányszakmák fognak kialakulni. Pontosan az egyetemi és főiskolai képzettségek számának a megnövekedése miatt sokkal kevesebb fiatal fog tudni elhelyezkedni, legalábbis itthon, de sajnos ugyanez a tendencia az Európai Unió tagországaiban is. Ezt Magyarországon sokkal komolyabban, korszerűbben át kellene gondolni. Vissza kellene nézni, hogy a hatvanas években ezt a rendszert hogyan üzemeltették - mondjuk, egy hét elméleti oktatás, két hét gyakorlati oktatás -, és ezt a cégekkel történő szerződés alapján az oktatási intézmények tudnák kezdeményezni, és onnantól fogva az a gazdasági társaság, amelyik így ezt fölvállalja, abban a pillanatban egészen biztos, hogy hosszú távon fog számítani arra a fiatalra, sőt mi több, garanciát köthet vele, hogy ha elvégzi, akkor minimum egy évig vagy két évig köteles ott dolgozni, ha fizetést is ad a fiatalnak. Tehát ezt a rendszert kellene újraéleszteni.
Nagyon köszönöm, és még egyszer: a Nemzeti Fórum nevében mi is módosító indítványokat kívánunk benyújtani, és bízunk benne, hogy abban a kérdésben, amit én magam is elmondtam, a miniszter úr majd az oktatási miniszterrel is konzultál, hogy milyen lépéseket lehetne megtenni annak érdekében, hogy sokkal korszerűbbé váljon maga az oktatási rendszer, a gyakorlati képzés és ezáltal a munkahelyteremtés kérdése is.
Köszönöm a figyelmüket.
