FILLÓ PÁL
FILLÓ PÁL
FILLÓ PÁL (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Igen tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hallgatva a vitát, így a vita vége felé azért annyit engedjenek meg nekem, hogy időnként olyan déjŕ vu érzésem van, hogy nem is tudom, most éppen miről vitatkozunk. Ha Ékes képviselő úr hozzászólásához hozzátehetek egy mondatot, szeretném azt itt elmondani, hogy most nem a szakképzési törvény vitáját folytatjuk (Ékes József: Visszavezethető arra.), bár amiket ön fölvetett, nagyon súlyos kérdések, de nem erről szól ez a törvényjavaslat, amiről most beszélgetünk. Én szeretnék elsősorban a törvényjavaslattal foglalkozni.
Amikor a munka világát érintő törvényekről beszélünk, akkor úgy gondolom, mindig föl kell tenni legalább két kérdést. Először azt a kérdést, hogy az a törvényjavaslat, ami előttünk van, helyesen veti-e fel a problémákat, azt a célt eléri-e, ami a legsúlyosabb problémát jelenti a munkaerőpiacon. Én úgy gondolom, hogy ez a javaslat azokkal a célcsoportokkal foglalkozik, akik most, a mai Magyarországon 2004-ben a leghátrányosabb helyzetben vannak az elhelyezkedést, a munkavállalást illetően.
(20.10)
Nem kell itt képviselőtársaimnak sokat ecsetelni, hogy a pályakezdő fiatalok esetében - és akkor itt egy mondat erejéig hadd térjek vissza a képviselő úr felvetésére - én a legnagyobb gondot ott látom, hogy a főiskolákon, egyetemeken napjainkban túlképzés folyik, és ennyi fiatalra, ilyen végzettségű fiatalra természetesen a munkaerőpiacon nincsen szükség, tehát ők a végzettségüknek megfelelően nem is fognak tudni elhelyezkedni. De azért azt is látni kell, hogy ezt a folyamatot nem mi indítottuk el, hanem ez elindult még az előző ciklusban, és ezek a fiatalok most évről évre nagyobb számban fognak kikerülni a munkaerőpiacra, és ezért próbálunk mindenféle kedvezményekkel, a munkáltatóknak adott kedvezményekkel segíteni abban, hogy lehetőség szerint minél nagyobb számban ők is el tudjanak helyezkedni.
De ha megnézzük a másik problémát, az ötven év feletti munkavállalók problémáját, bár itt lehet arról vitatkozni, hogy hol lehet meghúzni a határt, én szívem szerint természetesen örülnék, ha már negyvenöt év fölött is megadnánk ezt a támogatást, de valóban, a legsúlyosabb helyzetben az ötven év felettiek vannak.
Engem is az erzsébetvárosi fogadóóráimon rendszeresen keresnek meg nagyon jól képzett, nagyon jól kvalifikált munkavállalók, akik valamilyen oknál fogva kikerültek a munkahelyükről, és bizony sokszor éveken keresztül nem képesek elhelyezkedni, még nagyon komoly szakmai végzettséggel, szakmai gyakorlattal, igen jó referenciákkal, ajánlólevelekkel és egyebekkel együtt sem. Ilyenkor kell azon elgondolkodni, hogy vajon mi a jó út, hogyan lehet ezeken az embereken segíteni, hogyan lehet esélyt adni nekik a tekintetben, hogy el tudjanak helyezkedni. Én jó megoldásnak tartom azt, hogyha a munkáltatókat próbáljuk meg ösztönözni arra, hogy ezeket a munkanélkülieket felvegyék, alkalmazzák, és ennek egyik módja lehet az, hogy járadékcsökkentést alkalmazunk.
Én nem értek egyet azokkal a képviselőtársaimmal, akik azt mondták, hogy itt jó lenne most már az első perctől kezdve megadni ezeket a kedvezményeket, hiszen azért azt nagyon jól tudjuk, hogy a cégek, ha fölvesznek valakit, nekünk elsősorban az a fő célunk, hogy akkor adjunk igazán támogatást, ha valóban tartós foglalkoztatásról van szó, tehát ha nem egy vagy két hónapra alkalmazza azt a munkanélkülit, hanem legalább egy évig dolgozni fog, egy évig visszakerül a munka világába, akkor kapja meg ezt a támogatást. Annak persze a részleteiről már el lehet vitatkozni, hogy most a folyósítás az egy év után történjen vagy hogyan történjen, úgy gondolom, hogy ezek megvitatandó kérdések lesznek majd a módosító indítványok sorában.
Szeretnék még két dolgot elmondani, igen tisztelt képviselőtársaim. Sok szó esett már itt a gyesről, gyedről, a munka világába visszatérő kismamákról, ami egy nagyon fontos kérdés, de nem igazán hallottam hozzászólót azokról a nagyon nehéz helyzetben lévő munkavállalókról beszélni, akik valamilyen oknál fogva hosszú időn keresztül kénytelenek a családtagokat gondozni, otthon maradni, és ápolni a hozzátartozóikat. Bizony, ők is nagyon-nagyon nehéz helyzetben vannak, ők is megérdemlik azt, hogy támogassuk őket, vagy esélyt próbáljunk teremteni a tekintetben, hogyha ettől a nagyon nehéz tehertől valamilyen úton-módon meg tudnak már válni, hogy utána vissza tudjanak kerülni a munka világába, ez egy nagyon-nagyon fontos kérdés.
Igen tisztelt Képviselőtársaim! Nem akarok én itt vitát gerjeszteni, de azért azt szeretném elmondani, hogy nagyon sok minden szóba került itt a mai vita során, olyan ügyek, amelyek nem kimondottan ehhez a törvényjavaslathoz tartoznak, de amelyekről azért szólni kell. Szóba került a szokásos számháború, hogy hány új munkahelyet kell teremteni, mit ígért a Magyar Szocialista Párt a választási programjában. Én nagyon meg vagyok hatva a tekintetben, hogy ellenzéki képviselőtársaim ennyire aggódnak az MSZP 2006-os választási sikeréért; remélem, hogy ezek az aggódások megalapozottak, és valóban jól fog nekünk ez a dolog sikerülni. De a miniszter úr elmondta, hogy mit ígértünk, az van benne tételesen a Szocialista Párt választási programjában, és én azt kérem, hogy ne olyanokat kérjenek rajtunk számon, amiket soha nem is ígértünk.
És végezetül a munkanélküliek száma is szóba került itt a vitában. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Magyarországon a munkanélküliek számát két módon lehetséges csökkenteni: vagy olyan törvényjavaslatokkal, mint amiről most is tárgyalunk, amely megpróbál esélyt és lehetőséget adni a legnehezebb helyzetben lévőknek, hogy el tudjanak helyezkedni, vagy lehet egy másik utat választani, hogy a munkanélküli-ellátás idejét lecsökkentjük, megszüntetjük azokat az ellátási formákat, amelyek a rendszerben benn tartják a munkanélkülieket, és akkor nagyon rövid időn belül csodálatos és nagyon látványos eredményeket lehet elérni a munkanélküliség csökkentése területén.
Önök az előző ciklusban ezt választották, hiszen azzal, amikor lecsökkentették a munkanélküli-ellátásnak az idejét egy évről kilenc hónapra, illetve megszüntették a jövedelempótló támogatást, akkor gyönyörűen ki lehetett számolni matematikai alapon, hogy rövid időn belül milyen látványos sikereket fog majd az úgynevezett polgári kormány a munka világában elérni a munkanélküliség csökkentése tekintetében.
Mi nem tartjuk ezt a megoldást jó megoldásnak, igen tisztelt képviselőtársaim, hiszen ez látszatmegoldás, és csak azt az egy dolgot érte el, hogy ezek az emberek kikerültek ugyan a regisztrált munkanélküliek sorából, de ott maradtak az önkormányzatoknál, szociális és egyéb ellátórendszereken keresztül kellett őket továbbra is támogatni. Én úgy gondolom, hogy a jobb megoldás az, amiről most tárgyalunk, és ezért én személy szerint is örülök annak, hogy ez a javaslat ide került, mert én jómagam is, még az előző ciklusban is benyújtottam olyan módosító indítványt, olyan törvénytervezetet, ami kimondottan ezeknek a célcsoportoknak a foglalkoztatását segítette volna elő, és akkor, képviselőtársaim, bizony önök utálták el ezeket a javaslatokat, ezt szeretném hangsúlyozni. Most örülök annak, hogy legalább abban egyetértünk, hogy az irányok jók.
Én önöket is arra kérem, pontosan azért, mert az irányok fontosak és jók, úgy gondolom, ez egy olyan ügy, amit közösen támogathatunk.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
