GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Mint ahogy a vitából is kiderül, ennek a kérdésnek a megközelítése elképzelhetetlen anélkül, hogy nagyon sok minden másról ne beszélnénk, hiszen kapcsolódó kérdéskörökről van szó, olyanokról, ami átitatja ennek az egész foglalkoztatáspolitikának, munkanélküliség kezelésének kérdését.
A munka világa, a munkaerőpiac persze nem rendezhető és rendelhető egy kormányhoz, éppen ezért nem szabad csodálkozni azon, ha bizonyos értelemben vissza is tekintünk, meg ha megpróbálunk előre is tekinteni, hiszen folyamatról van szó, trendek, tendenciák kirajzolásáról, annak a megépítéséről.
Nem az a célom, hogy visszatekintsek, elmeséljem a múltat, majd a mához hasonlítsam, és a jövőképet próbáljam meg felvázolni. Ilyenképpen nyilván tudnék olyan adatsorokat rögzíteni, amelyek nem festenének jó képet az előző kormány időszakára nézve, de nem ez a célom. Sokkal inkább az a célom, hogy azt próbáljam megvilágítani, valójában az én értékrendem szerint mi az, ami fontos. Azt gondolom, az a fontos, hogy amikor munkaerőpiacról beszélünk, akkor ne munkanélküliségről szóljunk, sokkal inkább foglalkoztatásról beszéljünk. Mert az a lényeg, hogy minél több ember produktumból élje az életét, produktumot termeljen, és ennek a hasznát élvezze, minél több ember munkajövedelmet szerezzen, mert ha így igaz, hogy minél többen munkajövedelmet tudunk szerezni, akkor nyilván az ellátórendszerek működése is könnyebb, a szociális ellátórendszerek is - amelyek másokról való gondoskodást alapoznak meg - sokkal könnyebben tudnak működni.
Nyilván a munkaerőpiac... - egyik oldalról, akik bent vannak, az ő szemszögükből nézve a meglévő pozíciók megtartásáról szól, a másik oldalról, akik pedig nincsenek bent a munkaerőpiacon, azok számára egy új pozíció fogásáról, szerzéséről szól, és általában, akik kívül rekedtek, ők valamilyen szemszögből nézve hátrányosabb helyzetben vannak. Azok a célcsoportok is, amelyekről beszélünk, adott esetben a pályakezdő fiatalok, akik munkatapasztalattal még nem bírnak vagy csak kevés munkatapasztalattal bírhatnak, azok az 50 év felettiek, akik valamilyen értelemben azt a megszerzett tudást, amit a korábbiakban szereztek meg, részben elveszítették, felélték... - erodálódott az a tudás. És ha nincs az, amiről a képviselő asszony is beszélt, az élethosszon át tartó tanulás, új ismeret szerzése, akkor nyilván erodálódik az ő korábbi megszerzett tudásuk is.
Ilyen értelemben teljesen törvényszerű számomra az, hogy azokkal a kérdésekkel, amelyek itt a hozzászólásokban elhangzottak, ennek a konkrét törvényjavaslatnak a tárgyalása kapcsán is célszerű foglalkozni. De mégis azt kell hogy mondjam, ahhoz, hogy ebben a pozicionális helyzetben, a munkahelyek megtartása, illetve az új munkahelyek megszerzése tekintetében mértékadó módon előre lehessen lépni, nem más szükségeltetik, mint az, ami ennek a kormánynak a programjában benne foglaltatik, és nem csak a programjában, hanem nem lehet elvitatni, hogy tényszerűen meg is valósul, a munkahelyek teremtése tekintetében igazolódik vissza.
A miniszter úr szólt róla, hogy ebben a 2-2,5 éves időszakban mintegy 220-230 ezer új munkahely teremtődött Magyarországon, és mintegy 45-50 ezerrel kevesebb az, ami megszűnt ebben az átalakuló időszakban is. Ez egy mértékadó eredménynek tekinthető, és ezt kell a későbbiekben még tovább növelni, pont annak érdekében, hogy a bizonyos értelemben hátrányokkal megáldottak is könnyebben kerülhessenek a munkaerőpiacra. És ezt kell megfejelni azzal, hogy olyan, mások által gesztus értékűnek vélt, általam sokkal inkább motivációs tényezőnek tekinthető támogatások legyenek a rendszerben, amelyek lehetőséget adnak arra, vagy legalábbis hozzásegítik a munkavállalási hajlandósággal bírókat, hogy a munkaerőpiacon meg tudjanak jelenni.
Ehhez kapcsolható persze az is, nemcsak a mostani törvény keretei között való tárgyalás kapcsán, hanem ami a személyi jövedelemadó-törvényben, a járulékokkal kapcsolatos törvény vitájában elhangzott, hogy az élőmunka költségeit lehetőség szerint a legkiváltképpen csökkenteni kell, vissza kell szorítani. Itt is gyakorlatilag a társadalombiztosítási járulék 29 százalékos mértékének az 50 százalékos engedményezéséről van szó időszakos jelleggel, kilenc hónapra vonatkoztatottan, még ha csak utólagos megfizetés mellett is, de ugyanígy a társasági adókedvezmények vagy éppen az önök által is említett mikrovállalkozások szintjén történő, öt fő alatti foglakoztatások bővítéséhez kapcsolódó minimálbér éves juttatásának az adóelszámolásban való kedvezményezettsége vagy a plusz egy fő egymillió forintos támogatásának a megítélése.
Azt gondolom tehát, hogy mindezek az intézkedések külön-külön is jelentenek valamit, együtt, összegezve - mert összegezhetők ezek a történések - pedig mértékadó módon növelhetik a versenyképességét a gazdálkodó szervezeteknek, hiszen ha járulék vonatkozásában kevesebbet kell megfizetnem, akkor az ott felszabadult forrásokat sok irányba tudom vinni, tudok ebből bért fejleszteni, tudok ebből tudástőkét szerezni, sok minden egyéb mást tudok teremteni.
De az állam szerepe ilyen értelemben nem nélkülözhető. A példát mondom, hogyan értem én ezt. Az aktív foglalkoztatáspolitikának meggyőződésem szerint mértékadó és mértékadóbb módon kell segíteni ezeknek a folyamatoknak az erősödését. Ha emlékképeim nem csalnak meg, akkor 2001-re visszatekintve 51 milliárd forint volt az a pénzeszköz, amely zusammen megjelent a Foglalkoztatási Alapban. Most, 2004-ben ez ilyen 66-67 milliárd forintos nagyságrendet képvisel, és ha jól emlékszem, akkor a 2005. évre vonatkozó terveink szerint ez 88 milliárdos nagyságrendet rajzol meg.
Ezzel azt szeretném érzékeltetni, ez a kormány tudatában van annak, hogy az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközökön keresztül van mód mértékadó módon beavatkozni annak érdekben, hogy az, amit a mondandóm legelején megfogalmaztam, a munkaerőpiacon a foglalkoztatottak számának a növekedése mértékadó módon bekövetkezhessen, és ne a munkanélküliség legyen a fókuszban mindenképpen, és ne azzal akarjunk mindenképpen politizálni.
Persze mindezek mellett, amit Balsay úr, mások is mondtak, vannak térségi és vannak jövedelmi különbségek. Igen, de megint csak azt mondom, hogy az én ismereteim szerint ezek a különbségek is az olló zárásával minimalizálódnak, ha nem is egyenlítődnek ki, hiszen gondoljanak csak bele a személyi jövedelemadó-rendszerünk mai sajátosságaiba, ami alapvetően az alacsony vagy épp az átlagkeresetekig kedvezményez alapvetően, tehát ilyen értelemben zárja, ha nem is olyan nagyon, egy picit össze az ollót.
A szakképzés, amiről Ékes úr szólt: a szakképzés, az élethosszig tartó tanulás meggyőződésem szerint is alapvető kérdés. Ezek mind-mind olyan kérdések, amelyek bugyraiban mélyen le kell ásni magunkat, valahol végig kell gondolni azt, hogy az, ami a rendszerváltás pillanatához köthető, a gyakorlati képzőhelyek sokaságának megszűnése, ezek a folyamatok hogyan és miképpen építhetők vissza, mert bizonyos értelemben a visszaépítés ezek tekintetében nem bűn, hanem értékként könyvelendő el.
Ilyen értelemben persze az is mérlegelendő, hogy a szakmunkás- vagy a diplomásképzés tekintetében mennyire van torz helyzet vagy mennyire nincs Magyarországon. Filló képviselőtársam szólt róla, személyes véleményét elmondta, meggyőződése szerint túlképzés van a felsőoktatásban. Úgy gondolom, hogy alulképzés van a szakmunkásképzés tekintetében. Mondhatni, hogy ugyanaz az eredménye, csak más a megközelítettsége a dolgoknak.
Összességében azt szeretném érzékeltetni, megítélésem szerint egy jól körülhatárolható és talán azt is mondhatom, mindeközben fokozatosan csökkenő közteherviselés mellett elérhető az, hogy az a kör, amelyről mi beszélünk, a hátrányosnak nevezhető célfelületek, a pályakezdők, az 50 év felettiek vagy éppen a gyesről, gyedről, ápolási díjról visszatérők, könnyebben kerülhessenek a munkaerőpiacra, mint ahogy a korábbi időszakban kerülhettek.
(20.30)
Ez a törvénytervezet is erről szól, de én is úgy gondolom, hogy önmagában ez a törvénytervezet nem oldja meg ezt a kérdést. Ez a törvénytervezet akkor tud jól működni, ha mellette a Foglalkoztatási Alapban lévő egyéb munkaerő-piaci eszközökön keresztül olyan juttatásokhoz lehet hozzáférni, amelyek együttesen dinamizálják ennek a folyamatnak a kialakulását.
Egy mondatot mondanék a közmunkáról és a megváltozott munkaképességűekről. Ékes Úr! Abban az időszakban, amiről Filló úr is szólt, abban az időszakban, amikor megváltoztatták az elszámolási rendeket, a közmunka tekintetben beintegrált pénzek nagyságrendje a felét sem érte el annak, amit most, jelen időszakban ez a kormány tesz.
Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
