DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Okos ember a más kárán tanul, míg az ostoba a sajátján sem - tartja a népi bölcsesség. Úgy tűnik azonban, hogy hiába jegyzik fekete napként a krónikák a 2000. évi nagybányai ciánszennyezés napját. Látszólag hiába ítélték el a szennyezést világszerte szinte minden mértékadó fórumon; hiába, mert a mára nemzetközi botránnyá terebélyesedett és környezetvédelmi bűncselekménynek ígérkező verespataki aranybánya-beruházás újabb felbecsülhetetlen környezeti katasztrófával fenyeget. Ha egy ilyen példátlan mértékű ökológiai katasztrófa, mint a nagybányai, bárhol a világban bekövetkezne, és a magyarországihoz hasonlóan felmérhetetlen gazdasági, szociális terheket róna bármely társadalomra, akkor vélhetően egy magára valamit is adó kormány nyilván minden követ megmozgatna annak érdekében, hogy még egyszer ez ne történhessen meg. A köveket azonban a jelen helyzetben nem a magyar kormány, hanem a tengerentúli beruházók mozgatják Verespatakon, amelynek ma élő völgyét holdbéli tájjá akarják változtatni.
Kérdezem tehát miniszter urat többek közt, hogy minek kell ahhoz még megtörténnie, hogy a szocialista kormány azt tegye, ami a dolga, nevezetesen: minden lehetséges nemzetközi fórumon határozottan fellépjen a magyar érdekek védelmében. Ahhoz ugyanis nem kellett nagy tehetség, hogy a kormányprogramjukban lakonikus tömörséggel megállapítsák, amit mindenki tud: “A környezet- és természetvédelem, az életminőség javítása határon belüli, de határokon átívelő feladat is egyben.” Már régen túl vagyunk a hangzatos ígéreteken. A kormány eddigi tessék-lássék lépései nem sokat értek a román fél felé.
Az időzített bomba pedig ketyeg, hiszen küszöbön áll Románia európai uniós csatlakozása. Álláspontunk szerint Romániának csak úgy szabadna az Európai Unióhoz csatlakoznia, hogy kizárják a verspataki aranybánya-beruházás megvalósulását. Miután a szennyezés veszélye olyan mértékű, hogy újabb ökológiai katasztrófára számíthatunk, véleményünk szerint csak az fogadható el a magyar kormány álláspontjaként, ha a bánya létesítését elutasítjuk. Ebben kell kérni a román kormány közreműködését. Kezdeményeznie kell a magyar kormánynak a román kormánynál olyan államközi egyezmény megkötését is, amely kizárja, hogy Magyarországot mint alvízi országot a romániai bányanyitások újabb katasztrófák veszélyének tegyék ki. Ezt az álláspontot egyébként az Országgyűlés környezetvédelmi bizottsága egyhangúlag támogatta.
Kérdezem tehát a miniszter urat: mit tesz a felelős magyar kormány mint az Európai Unió tagállama, hogy a minden uniós környezetvédelmi előírással szembemenő beruházás ne valósuljon meg? Miért a Greenpeace-aktivistáknak kell tiltakozásukkal felhívni a világ figyelmét a környezetpusztító beruházásra? Miért nem a magyar kormány harcol a magyar érdekekért a nemzetközi fórumokon?
Várom a miniszter úr megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
