FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR (független), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A polgári törvénykönyv módosítását kezdeményeztük képviselőtársammal (Dr. Avarkeszi Dezső: Nem az! Nem a polgári törvénykönyv!), egy nagyon rövid módosítást, amelyben azt kezdeményezzük, hogy írásbeli alakban létrejött szerződéseknél elismert legyen a telefax is. Bármily meglepő, ez a készülék ma nem szerepel az ott említett Ptké. 38. § (2) bekezdésében, és ez több kellemetlenséghez vezetett.
Magyarország sokat tett az információs technológia elterjedése érdekében. A törvényi szabályozás szinte folyamatosan követi a rohamosan fejlődő technológiát, mégis a jogrendbe való foglalás egy törvényi helyen - ez a Ptké. - egy termékre vonatkozva hiányos, ez pedig a jól bevált irodai eszköz, a telefax megfelelő helyen való kezelése. Bár az ifjabb generáció már feledni látszik, azért sokunk emlékszik még a telexre, azaz a távgépíró berendezésre és annak használatára. Tudjuk, hogy ideje lejárt, és azt is jól tudjuk, hogy szerepét a sokkal korszerűbb, de mégis a telex analógiájára készült telefax, azaz a távmásoló vette át. A telexgéppel anno szerződéseket kötöttek, megrendeléseket továbbítottak, egyszóval: írásbeli nyilatkozatokat továbbítottak a szaknyelv által meghatározott, nyilvánosan kapcsolt adathálózaton keresztül.
Cégek, magánszemélyek ma is ugyanezt teszik a telefaxgéppel, egy különbség mégis akad a törvényi szabályozás szintjén: míg a szerződések alakiságát szabályozó, a Ptké. 38. § (2) bekezdése a manapság már elavultnak számító távgépírón, azaz telexen tett nyilatkozatváltást írásban létrejött nyilatkozatváltásként ismeri el, addig a telefax útján történő nyilatkozatváltást nem szabályozza. Ezért szükségszerűnek érezzük, hogy a Ptké. 38. § (2) bekezdését is ki kell egészíteni azzal, miszerint írásbeli alakban létrejött szerződésnek kell tekinteni a telefax, azaz a távmásolat útján történő üzenetváltást is.
Úgy véljük, ezen kiegészítésre azért is szükség van, mert bár mindennapi életünk során gyakran alkalmazzuk jogkövetkezménnyel is járó nyilatkozatok tétele során, példaként említve az áruhitelt vagy az autófinanszírozást, elektronikus szolgáltatás igénybevételét, továbbá a bírósági gyakorlatot, ahol a bírósági tárgyalásról az alperes faxon elküldött írásbeli védekezése is kimentheti magát, a telefax alkalmazásának egyértelmű törvényi szabályozása mégsem létezik a mai napig. Ez a jogszabályi hiányosság pedig számtalan jogi ellentétet és indokolatlan pereskedést vont maga után, nem beszélve az állampolgár jogbiztonságba vetett hitének esetleges megrendüléséről.
Természetesen, ha kitekintünk az Európai Unióba, ott ezt a kérdést rendezték, és az úgynevezett alapelvek, az egyik változat, amelyik ezt a területet rendezi - mozaikszóval az Unidroit -, 1.10. cikkelye egyértelműen leírja, hogy “Írásbeli alakban létrejött szerződésnek kell tekinteni minden olyan adattovábbítási, adatközlési módot, amely a benne foglalt információt megőrzi, és annak kézzelfogható alakban való újbóli előállítására alkalmas.” Azt hiszem, egyértelmű, még ha egy kicsit a szokásos nehéz jogi nyelvezeten írták is le, ez például a telefaxra teljes egészében ráillik.
De hogy milyen érdekes és milyen megmosolyognivaló, hogy mennyire természetesnek gondoljuk a telefax működését, és mégis a joghelyen hiányzik annak az egyértelmű szabályozása, erre egy jó példa véleményünk szerint: a Horn-kormány idejében, 1998. III. 27-én kormányrendelet született, amely a zártcélú távközlő hálózatokról szól. Ebben a kormány egyértelműen kimondja, hogy a kapcsolódási és üzemelési folyamatok során keletkező dokumentumok, iratok továbbítási módja vonatkozásában a jogkövetkezménnyel járó dokumentumok esetén a felek között hitelesként elfogadott dokumentum az, amit faxon vagy hagyományos módon továbbítottak.
Merjük feltételezni, hogy a kormány sem gondolta akkor, hogy igazából a Ptké. 38. § (2) bekezdésében nincs rendezve jogszabályi formában a faxon küldött iratok kérdése, tehát hogy az írásbeli alakiságot kimeríti-e az ilyen módon továbbított üzenetváltás. Ugyanakkor ők maguk is természetesnek gondolták, ha faxon elküldünk egy szerződéstervezetet vagy bármi bejelentést, az kimeríti az írásbeliség fogalmát, hiszen csak megemlítem, hogy az írásbeliség fogalmát a jelen formájában a törvény 38. § (2) bekezdése, amelynek módosítására irányul a törvénymódosításom, eredetileg felsorolja, hogy miket tekint írásbeli alakban létrejött szerződésnek. Csak a történeti hűség kedvéért: a levélváltást tekinti annak, a táviratváltást, a távgépírót, tehát amit említettem az előbb, a telexgépet, valamint az új kornak megfelelően az elektronikus aláírást. Ebbe a sorba illesztenénk most be javaslatunk szerint a telefaxot is az előbb említett indoklások alapján.
Az indokoló rész ennél sokkal-sokkal bővebb és mélységesebb lehetne, de úgy gondolom, hogy akik ezen területen jártasak, és elolvasták a törvénymódosítást, pontosan tudják, miről van szó. Ez valószínű, hiszen mind a gazdasági bizottság, mind az alkotmányügyi bizottság mind a tárgysorozatba-vételt, mind pedig az általános vitára való alkalmasságot egyhangúlag - mind a négy párt - támogatta. Én ezt itt helyben is köszönöm az ott jelen lévő képviselőtársaknak.
Köszönöm szépen. (Taps.)
