LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Természetesen támogatjuk Font Sándor és Kerényi János képviselőtársunk hiánypótló törvényjavaslatát. Ugyanis, amikor néhány évvel ezelőtt a magyar Országgyűlés Európában az elsők között fogadta el az elektronikus aláírás feltételeiről szóló törvényt, akkor sokan gondolták azt, hogy jelentős mérföldkövet hagyott maga mögött az ország az elektronikus ügyintézés területén. Talán sokan még át sem gondolták azt, hogy ez az új aláírási forma költségigénye miatt még jó néhány évig csak egy nagyon szűk réteg ügyintézését könnyíti meg, míg a lakosság több mint kilenctizede változatlanul a korábbi ügyintézés lehetőségeire szorul.
Az elektronikus aláírás feltételeiről szóló törvény megszületésének ünneplése egy ideig elfedte azt a tényt, hogy nálunk még a csupán elektromos úton, azaz telefaxon továbbított aláírások hitelessége is vitatható annak törvényi szabályozatlansága miatt. Nálunk, Magyarországon olyan gyors volt másfél évtized alatt is a fejlett világ technikai vívmányainak az átvétele, hogy szinte észrevétlen maradt a telefaxon történő ügykezelés lehetőségeinek a feltárása, amin más országok már keresztülmentek, azaz tőlük a telefaxra vonatkozó szabályok átvehetők. Az előterjesztők nagyon részletes indoklást mellékeltek a törvénymódosítás elfogadása érdekében. A bőséges anyagból kiderül, hogy de facto elfogadott a telefax útján történő aláírás, de jure még nem. Ezt a hiányosságot szüntetné meg a törvénytervezet elfogadása.
Joggal vetődhet fel, hogy mi szükség van erre az előterjesztésre, amikor az 50/1998. számú kormányrendeletnek a “Szolgáltatások szabályzata” című pontja szerint a felek között hitelesként elfogadott dokumentum az is, amelyet telefax útján továbbítottak. A kormányrendelet megfelelő lenne, de mégis furcsa az, hogy a szerződés alaki formáinak felsorolását a telefax kivételével a polgári törvénykönyv tartalmazza, és ez az egy alaki forma egy kormányrendeletben szerepel. Az is felvetődhet, hogy szükségtelen ez a törvénymódosítás, hiszen például a Legfelsőbb Bíróság szerint a telefaxon továbbított fellebbezés eleget tesz a polgári perrendtartás által írásbeliséget megkövetelő fellebbezés feltételeinek. Ez az állítás igaz. A Legfelsőbb Bíróság éppen azért kényszerült ennek megállapítására, mert nem állt rendelkezésére egyértelmű törvényszöveg.
Egyébként éppen a magam példatárából hozhatok arra példát, hogy bizony mennyire támaszt jogbizonytalanságot ez a helyzet. Az ország alkotmányos rendje igényli, hogy a törvényhozás hozzon törvényeket, és ne a Legfelsőbb Bíróság kényszerüljön hiánypótló határozatokra. Hadd említsek egy ebből fakadó alkotmányos gondot. Az Alkotmánybíróság megsemmisíthet alkotmányba ütköző jogszabályokat, de vitatható a jogosítványa a törvényt pótló jogegységi határozatok, értelmezések területén.
Összefoglalva tehát az elmondottakat: jogbiztonságunk megköveteli, hogy az Országgyűlés elfogadja ezt a törvényjavaslatot.
Köszönöm szépen.
