DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI
DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI
DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP): Köszönöm. Ám, mint általában a törvények, ez is az általános és a szokványos élethelyzeteket szabályozza, és nem tartalmazza azokat az eseteket, amelyek eltérnek az általánostól.
Amiért ez az interpelláció született, és amiért most itt szót kértem, az éppen ezeknek az egyedi, hála istennek kevés, de mégiscsak meglévő eseteknek a rendezésével kapcsolatos. Mindannyian találkozhattak már olyanokkal, vagy akár ismernek is olyan embereket, akiknek egy, szerencsétlen esetben sok vagy mind a négy végtagjuk hiányzik. Hála az orvostudomány és a technika fejlődésének, olyan művégtagokkal lehet már ezeket a sérülteket, betegeket ellátni, hogy önellátásra képesek legyenek, és így az esélyegyenlőség őket is megilletheti. Különösen igaz ez például a karjukat, kezüket elvesztett betegekre, akik számára az úgynevezett bioelektromos protézis szinte az életet, az önálló életet jelenti. Ezeket a gyógyászati segédeszközöket úgynevezett egyedi engedélyes kategóriába sorolja a jogszabály, és mindezt azért teszi, mert valóban egyénenként bírálja el az országos egészségpénztár igazgatója, hogy tudja-e, képes-e használni ezt a művégtagot a beteg.
Azonban a törvény nem szabályozza ezeknek a művégtagoknak, és különösen ezeknek a nagyon nagy értékű és mechanikailag elektromosan rendkívül bonyolult művégtagoknak a javítási költségeihez való hozzájárulást. Gondolják el, hogy ezeknek a sokszor milliós értéket képviselő művégtagoknak a javítása sem kevés, és még a legkisebb javítás is adott esetben hihetetlen terhet jelent ezeknek a betegeknek a számára. A jelenlegi szabályozás tudniillik nem adja meg az Országos Egészségbiztosítási Pénztár igazgatójának azt a lehetőséget, hogy méltányosságból megítéljen hozzájárulást ezeknek a művégtagoknak a javítására, és ezért a betegek sokszor kénytelenek kijátszani a jogszabályokat a tekintetben, hogy inkább újat vesznek, holott adott esetben lényegesen egyszerűbb és olcsóbb lenne ezeknek a művégtagoknak a javítása. Ez esetben úgy gondolom, úgy vélem, nem kellene óriási és nagyívű dolgokat kitalálni, hanem egy viszonylag egyszerű jogszabály-módosítással talán megoldható lenne a helyzet.
Kérdezem a tisztelt miniszter urat, hogy mit kíván tenni, kíván-e tenni valamit ezeknek az ugyan kisebbségben lévőknek az érdekében, hogy az ő esélyegyenlőségük jobban kidomborodjon. Tud-e segíteni rajtuk?
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
