LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Visszalépések sorát tartalmazza véleményem szerint ez a költségvetési törvény. Visszalépés történt a határidők tekintetében, ugyanis a tisztelt Ház késve kapta meg az előterjesztést, és emiatt lényegesen kevesebb idő állt a képviselők és szakértőik felkészülésére, mint amennyit az államháztartásról szóló törvény biztosított volna számunkra.
Visszalépést tartalmaz már a törvény címe is az előző évekhez viszonyítva. Ugyanis törvény írja elő, hogy a képviselők egy folyamat keretében érzékeljék a benyújtott költségvetést, amely folyamatban láthatják egy rovat ez évi megvalósulási esélyeit, illetve a következő évekre tervezett változásokat. Ennek megfelelően például a tavaly tárgyalt költségvetés címe az volt, hogy “Törvényjavaslat a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás hároméves kereteiről”. Nos, a visszalépés jegyében nem láthattuk az államháztartás hároméves kereteit, és ezt a visszalépést már az előterjesztés címe is képviseli, az ilyen értelmű kötelezettséget előíró megfelelő törvények ellenére képviseli ezt a hiányosságot.
Visszalépést tükröz az előterjesztés azért is, mert a tavalyi költségvetési vitában a kormányt képviselő államtitkár, ezt megelőzően és ezt követően a pénzügyminiszter úr ígérete ellenére sem tartalmazza ez a költségvetés az állami vagyon sorsának alakulását befolyásoló döntések hatását. Nemcsak a bevételekről és a kiadásokról kell javaslatot előterjesztenie a kormánynak, hanem az állami vagyon sorsáról is. Az állami tulajdonban lévő ingatlanok, gépek, értékpapírok, pénzeszközök, követelések tervezett változásáról is állást kellene foglalnia a tisztelt Háznak, amit megfelelő előterjesztés hiányában megtenni nem tud.
Súlyosbítja ennek a mulasztásnak a megítélését az a tény, hogy az önkormányzatok, a köztestületek rendre eleget tesznek ennek a követelménynek, azaz költségvetésük előterjesztésével egy időben vagyoni helyzetük várható változásairól is számot adnak. Egyedül az állam nyújt rossz példát, és nem tesz eleget ennek a követelménynek. Hangsúlyozom a jelenlegi helyzetet: az állam mindenki mástól megköveteli a költségvetés benyújtásával egy időben előterjesztett vagyonmérleget, szankcionálja ennek az elmaradását, csak egyedül önmaga nem tesz eleget ennek a jogszabálynak, immár a rendszerváltozás első esztendejétől kezdve, és tekinti magát az állam törvényeken felül álló képződménynek.
Tavaly hivatkozott a pénzügyminiszter úr sokféle szakmai és létszámnehézségre, megoldást ígért, de nem történt előrelépés. Sőt, visszalépés történt, mert ahogy olvashattuk a sajtóban, 60 köztisztviselő elbocsátását tervezi a Pénzügyminisztérium, talán azért, mert nem tudja őket megfelelő munkával terhelni. Nos, rá lehetne bízni erre a 60 emberre, szakemberre az állami vagyon felmérésének a befejezését, és a Pénzügyminisztériumnak végre teljesítenie kellene a törvény által ráruházott kötelességét. A jövőben már nem hivatkozhat a feladatait nem teljesítő tárca a szakemberek hiányára, hiszen tavaly is és az idén is nagy számban bocsát el hosszú szakmai életutat befutott köztisztviselőket.
(Az elnöki széket dr. Deutsch Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.Balogh László elfoglalja jegyzői székét.)
Tisztelt Ház! Bántóan sok a nagy jelentőségű, számok nélküli, kipontozott előirányzat az előterjesztésben. Ilyen például a közalkalmazottak és a köztisztviselők 2005-től érvényes illetményalapja. Erre utalt többek között Pánczél Károly képviselőtársam is. A kipontozás indoka az, hogy még nem fejeződött be a közszolgálati érdek-képviseleti szervekkel történő egyeztetés. Mindez hihető is lenne, ha ezzel egyidejűleg az előterjesztés nem tartalmazna nagy horderejű változtatásokat a köztisztviselők szociális helyzetében. Például megszünteti a tízéves szolgálati idő után esedékes rekreációs szabadság eddigi lehetőségét. Egy ilyen fontos változtatásnál, ami nem pusztán mennyiségi kérdés, hanem szociális vívmány eltörlése, az előterjesztők nem kérik ki a közszolgálati érdek-képviseleti szervek véleményét, legalábbis erről mindeddig nem tájékoztatták a sajtónyilvánosságot; míg kevésbé fontos, nem minőségi jellegű, hanem mennyiségi mutatószám esetén az előterjesztő érdekegyeztetői feladatokra hivatkozik.
Tisztelt Ház! Aggasztó az előterjesztés egyházellenes szemlélete, és ebben egyetértek több előttem megszólaló képviselőtársammal, többek között Tóth Imre képviselőtársam szóhasználatával. Mi több, úgy vélem, ez a szemlélet hasonlóan álságos, mint a Kádár-korszak oktatáspolitikájának propagandája, amikor is a szocialista egypárti kormány minden nemzetközi fórumon tagadta a nyilvánvaló egyházellenességét. Ez év október elején Szili Katalin házelnök Rómában arról biztosította Angelo Sodano vatikáni államtitkárt, hogy a kormányváltás nem okoz változásokat az egyházpolitikában.
Nos, a költségvetési előirányzatok tényadatai szerint az egyházi iskolákban az egy tanulóra jutó normatív állami támogatás jövőre összesen 43-69 ezer forinttal lesz kevesebb, mint egy önkormányzati intézményben. Mivel a kormány által benyújtott költségvetési tervezet csökkentené az egyházi kiegészítő támogatást is, az egyházi iskolák 20 százalékkal kevesebb támogatást kapnának 2005-ben, mint az önkormányzati oktatási intézmények. Az egyházi iskolák vezetői az ország nehéz gazdasági helyzetére tekintettel megértenék, ha az önkormányzati és az egyházi intézményeknek egyenlő arányban kellene szűkösebb anyagi keretből gazdálkodni, ám az előterjesztésben az egyházi intézmények direktben történő hátrányos megkülönböztetése érhető tetten, ami hatályos törvényeket, idevágó alkotmánybírósági határozatokat sért, és sérti az azonos finanszírozás elvét rögzítő vatikáni megállapodást is.
Hadd idézzek az ország két legjelentősebb létszámú egyházától egy-egy véleményt az előterjesztéssel kapcsolatban, és különösen Tatai-Tóth képviselőtársam figyelmébe ajánlom.
A pécsi katolikus gimnáziumban azt mondják, hogy a tervezett elvonás azt jelentené, hogy egy csekély mértékű dologi kiadás mellett legfeljebb a tanári fizetéseket lehetne kigazdálkodni, de az elhasznált bútorok, gépek, eszközök cseréjére vagy az oktatás korszerűsítésére már nem maradna forrás. Az iskolában utoljára a Horn-kormány alatt alakult ki hasonló helyzet, akkor a ciszterci rend támogatásán múlott, hogy életben maradhatott az oktatási intézmény. Most attól tartanak, hogy az állami támogatás drasztikus csökkentésével újból a fennmaradásért kell küzdeniük.
Egy másik példa. A Magyarországi Református Egyház az Alkotmánybírósághoz fordul, ha a jövő évi költségvetésben csökkentik az egyházi iskoláknak járó támogatásokat. Az egyház számításai szerint hozzávetőleg egymilliárd forinttal kevesebből gazdálkodhatnak jövőre a református tanintézmények, ha a 2005-ös költségvetési törvényt a jelenlegi formájában fogadja el a parlament. A református egyház által fenntartott oktatási intézményekbe mintegy 30 ezer gyerek jár. Sok oktatási intézménynek, de főleg a kistelepüléseken működőknek létkérdés, hogy megkapják azokat a normatív és az ahhoz kapcsolódó támogatásokat, amelyeket a kormányzat meg akar vonni. Mit is akarnak elvonni?
A költségvetési törvénynek az egyházak számára legfájóbb újdonságai: az állami alapnormatívát az óvodai és az általános iskolai oktatás, valamint a gyógypedagógiai ellátás terén kettébontották alap és kiegészítő hozzájárulásra. Az érintett egyházi intézmények akkor sem kapják meg e kiegészítő normatívát, ha az iskola megfelel a létszámelőírásoknak. Elvonják a bejáró gyermekek után járó támogatást is. Emellett drasztikusan csökkentené a kormány az úgynevezett egyházi kiegészítő támogatást, ha az érintett gyermekek nem kapnának az önkormányzati intézmények tanulóival megegyező kiegészítő támogatást a tankönyvbeszerzéshez, étkeztetéshez és a kollégiumi elhelyezéshez.
Tisztelt Ház! Megelégedetten vettem ugyanakkor tudomásul, hogy egy másik területen többéves szünet után nagyobb lendületet kaphat a Duna-Tisza közi homokhátság területfejlesztési programja, és 640 millió forintot szán erre az Országgyűlés által már megszabott feladatra a költségvetés.
(15.10)
Ez természetesen egy bevezető összeg, kezdete lehet egy nagyobb léptékű területfejlesztési programnak. De úgy tűnik, végre komolyan veszi a kormányzat a Duna-Tisza közi homokhátság vízpótlását, vízvisszatartását.
Tisztelt Ház! A másik terület - minden évben téma - a fogyatékossággal élők akadálymentesítési programjának a halogatása. Jelenleg a költségvetés a polgári kormányzás alatt erre szánt összegek vásárlóértékének legfeljebb a felét-kétharmadát szánja ilyen feladatokra. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa szerint - most olvashattuk a MEOSZ hetilapjában - legkorábban 2050-re érjük el az Európai Unió által meghatározott normákat az akadálymentesítés terén, ha a jelenlegi vontatott mértékben folyik a közintézmények akadálymentesítési programja.
Tisztelt Ház! Végezetül: módosító indítványokkal próbálom érzékeltetni, hogy az ország költségvetésében milyen változások lehetségesek többek között annak érdekében, hogy az óvodák és kisiskolák megmaradjanak, és nevelő-oktató munka megerősödjön ezekben az óvodákban, kisiskolákban. Ha ezen a területén változás, módosítás nem történik, akkor több mint 1500 intézmény, óvoda és kisiskola fenyegetett állapota növekedik. Mindez az önök felelőssége, kormánypárti képviselő hölgyek és urak, s most nemcsak köszönöm, de a kisiskolák, óvodák érdekében kérem is a tisztelt figyelmüket.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
