PICHLER IMRE
PICHLER IMRE
PICHLER IMRE (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt rátérnék a költségvetéshez való hozzászólásomban a konkrét mondandómra, az előzőekben hallottakhoz hadd tegyek hozzá valamit. Nem Béki Gabriella képviselő asszony hozzászólásához, hanem miniszter asszony hozzászólásához. Ha a családi kasszában én is csak így találnék ilyen összegeket, akkor nagyon boldog lennék! Lehet, hogy ez is használ valamit, de ha jobb tervezéssel állna elő a minisztérium, a kormány, akkor biztos vagyok benne, hogy nem kellene itt talált pénzekről beszélni.
A magam részéről a költségvetést két fő szempont szerint vizsgáltam. Nevezetesen meg kell nézni annak megalapozottságát, illetve meg kell vizsgálni a tartalmát, vagyis azt, hogy milyen gazdaságpolitika tapintható ki belőle, mennyiben segíti az ország társadalmi és gazdasági fejlődését.
Az SZDSZ-MSZP-kormány választási programját nem a nemzetgazdaság tényleges helyzetére és várható teljesítőképességére alapozta. Még 2004 októberében, a költségvetés benyújtásának időpontjában sem veszi észre, hogy a magyar gazdaság nem egy kiegyensúlyozott gazdaság.
Nem túl biztatóak a 2005. évi költségvetés tervezetének sarokszámai sem. A kormány 4-4,5 százalékos GDP-növekedést jelez az anyagban, de végig 4,5 százalék felettivel számol. Ekkora növekedésnek a Magyar Demokrata Fórum szerint a jelenlegi helyzetben a kiindulások és a költségvetés vállalkozásélénkítésének hiányában szerintem sincs realitása.
A kormány által ígért adóreform tulajdonképpen elmaradt, holott szükséges lenne a túlzott adóterhelést jelentő, sok szempontból korszerűtlen, bonyolult és ebből eredően mind az adóalanyok, mind az adóhatóság vonatkozásában költséges rendszer átalakítása. Itt szeretném megjegyezni, hogy a 18 és a 36 százalékos személyi jövedelemadó bevezetése nem sokat old meg, hiszen nagyon sokan vannak a közalkalmazottak között olyanok, akik éppen átesnek a másfél milliós határon, és nem a 18, hanem a 36 százalékos adósávba esnek bele a másfél millió feletti résznél.
A bérfejlesztések is mintha befejeződtek volna. Számtalan önkormányzat nem tudta teljesíteni a 6 százalékos bérfejlesztést. Olyan pályázatot kiírni, mint amit az ősszel megtett a kormány, szinte nevetséges, ha arra gondolok, hogy az önkormányzat finanszírozza meg az 5 százalékot, és majd ehhez hozzátesz 1 százalékot a kormányzat. Az én választókörzetemben ezt egyetlenegy önkormányzat sem tudta megtenni, éppen ezért ott ebben az évben egyáltalán semmilyen közalkalmazotti bérfejlesztésre nem került sor.
Számtalan önkormányzat görget maga előtt milliós, tízmilliós, százmilliós, sőt milliárdos nagyságrendű hiteladósságot. A minimálbérnek a polgári kormány által követett évi emelése szinte elmaradt, mint ahogy ez négy éven keresztül az előző MSZP-SZDSZ-es kormányzati ciklusban is történt.
Meg kell említenem - bár tudom, többször hallották már -, hogy a Széchenyi-terv leállítása a hazai vállalkozások modernizálási lehetőségeinek a radikális csökkentését jelentette, ami szintén a hazai termelékenység növekedése ellen hat. A kormány a vállalkozást erősítő pályázatok közül is jó párat eltörölt, csak egy-két pályázati lehetőséget hagyott meg, amelyek leginkább a kamattámogatások körébe tartoznak, az ennél sokkal fontosabb tőkejuttatásokat viszont nem hirdette meg. Az MDF szükségesnek tartja a nemzeti vállalkozások modernizálása érdekében az állami tőketámogatást és természetesen az adóterhek csökkentését.
Szeretnék az oktatásról is beszélni. Az oktatási ágazat költségvetése egyértelműen nem tükrözi a kormányprogram, a miniszterelnök és az ágazati miniszter 2005-re vonatkozó ígéreteit. Nem tartalmazza többek között a pedagógusbérek további emelését, a pótlékok összegének rendezését, a pedagógus-továbbképzés fokozott támogatását. Hangsúlyozni szeretném, hogy a pedagógusbérek befagyasztása és az adótörvények együttes hatásaként 2005-ben folytatódik a korábbi béremelés értékvesztése, hiszen önök 50 százalékos béremelésről beszéltek 2002-ben. Véleményem szerint az nem béremelés volt, hanem alapilletmény-emelés, a kettő között pedig elég nagy a különbség.
A költségvetés tervezete különösen hátrányosan érinti az oktatási intézményeket fenntartó kistelepüléseket. Erről ma már több felszólalótól is hallottunk véleményt, többek között Lezsák Sándor képviselőtársamtól is, aki elmondta, hogy 1400-1500 önkormányzat kerül olyan lehetetlen helyzetbe a következő időszakban, hogy egyáltalán nem tudja fenntartani majd az intézményeit. A kistelepülések jelentős része óvodát, illetve alsó tagozatot tart fenn. Ezen intézménytípusok esetében a normatív támogatás - mondhatom nyugodtan - csak szinten van, ráadásul a térségi társulásos iskolák esetében a kiegészítő normatíva jelentősen csökken. Már bizottsági ülésen is elmondtam, hogy 36 100 forintról 21 ezer forintra csökken a kistérségi társulásos iskolák kiegészítő normatívája.
(16.00)
Lehet ezen vitatkozni természetesen, de a polgármesterek mind azt jelezték felém, hogy már most a négytizenkettedet sem tudják biztosítani az önkormányzatok az intézményeknek erre az évre. Nem tudom, hogy mi lesz a következő évben.
A választókörzetem településeinek polgármesterei közül többen megkerestek, és aggályaikat fogalmazták meg a költségvetési törvényjavaslatban foglaltakkal szemben. A bérfejlesztések 2005. évi kihatásának finanszírozásához a fedezet csak úgy van meg, ha a központi források mellett az önkormányzatok a saját bevételeiket is mozgósítják erre a célra. Szeretném megkérdezni, milyen saját bevételekről tud beszélni egy olyan önkormányzat, ahol körülbelül 40 százalékos a munkanélküliség. Azt hiszem, hogy semmilyenről nem tud beszámolni a polgármester.
Ez az intézkedés tulajdonképpen minden önkormányzatot sújt. Elsősorban a kisközségeknél nem áll rendelkezésre a szükséges fedezet. Az iskolákat működtető önkormányzatok már eddig is meghúzták a nadrágszíjukat; több helyen összevonták az 1-2., a 3-4., valamint az 5-6. osztályokat, csak a 7. és a 8. osztályban tanítanak bontottan. Az a település, amelyik nem tudja fenntartani óvodáját, iskoláját, rövid időn belül elnéptelenedik, ez a folyamat pedig senkinek sem jó. A költségvetési megszorítások és ezek nyomán a szociális törvény takarékosságra irányuló módosításai olyan mértékűek, hogy súlyosan veszélyeztetik a kormányzat által központi jelentőségűnek tekintett, EU-kötelezettségként is vállalt, szegénység és kirekesztés elleni küzdelmet. Ha még van időm, a továbbiakban néhány ilyen elemet szeretnék szóvá tenni; látom, hogy nem sok van sajnos.
A szociális törvény és a költségvetés egybevetéséből az tűnik ki, hogy a pénzbeni és intézményi szociális ellátásokra fordított költségvetési összegek egy része a tervezett inflációt is alig követi, vagy annál alacsonyabb mértékben emelkedik: a családi pótlékok és a gyermekeknek járó juttatások 6 százalék, a szociális és jóléti intézményi szolgáltatások 3 százalék.
Szeretném még megemlíteni, hogy a közmunka normája 3700 forintot tenne ki, ami még az árindexet sem követi.
A normatív támogatások változtatása ellehetetleníti a családsegítő és gyermekjóléti szolgálatok működését. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét. - Közbeszólás: Lejárt az idő!) Igen, látom, hogy sajnos lejárt az időm.
A jogszabályokból és az indoklásaikból hiányoznak azok az elemek, összehasonlító adatok, amelyek áttekinthetővé tennék ezeket a változásokat.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki oldalon.)
