TATAI-TÓTH ANDRÁS
TATAI-TÓTH ANDRÁS
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Abból a szempontból vizsgáltam meg a költségvetést, hogy a szűkebb szakterületeinknek, a közoktatásnak, a felsőoktatásnak és a tudománynak megfelelő forrásokat biztosít-e, megfelelő működési feltételeket teremt-e a költségvetés a következő évre.
Nyugodtan tudok csatlakozni az előttem felszólalt ellenzéki képviselőkhöz, akik felsorolták, hogy melyik területre még mennyivel több pénz kellene. El tudom mondani, ha arra a kérdésre kell válaszolni, hogy több pénz kellene a közoktatásra: igen, több kellene. Ha megkérdezik, hogy lényegesen több-e, akkor még annál is több, amire Sisák képviselő úr gondol, annál is több pénz kellene, és minden területre.
Hol van tehát a pénz? Miért nem jut annyi, amennyit szeretnénk? Azért, tisztelt Országgyűlés, mert minden évben a magyar gazdaságnak meg kell termelnie azt a jövedelmet, amelyből azok a bevételek képződnek, amelyek fölött az Országgyűlés dönteni tud. (Dr. Pósán László: Hol van a sok hitel, amit felvettetek?) Azért nincs több pénz, mert ma ennyire képes a magyar gazdaság. De amire képes, az nem kevés. (Dr. Pósán László: Elherdáltátok.)
Megnéztem, hogy mire fordítja a következő évi költségvetés a forrásokat. Hogy világosabb legyen a kép, összehasonlítottam a 2002. évi eredeti előirányzatokkal, amelyeket még a mai ellenzék terjesztett az Országgyűlés elé, valamikor 2000 őszén.
A 2002. évi előirányzatokat és a 2005., jövő évi előirányzatokat hasonlítottam össze, és néhány számot szeretnék önökkel megosztani. A közszféra keresettömege ez alatt a három év alatt 635 milliárddal nőtt. Tehát jövőre 635 milliárddal fizet többet a költségvetés a közszféra kereseteire. A nyugdíjkiadásokra 720 milliárddal fizet többet, családi támogatásra 107 milliárddal, egészségügyre 525 milliárddal, agrár- és vidéktámogatásra 112 milliárddal, az önkormányzatoknak 463 milliárddal, lakástámogatásra 154 milliárddal, kulturális támogatásra 74 milliárddal, az összes oktatási kiadásra 670 milliárddal fizet többet, mint három évvel korábban.
(14.10)
Nos, kérem, tisztelt közbeszóló képviselőtársaim, hogyha ezek alapján a számok alapján végiggondolják, mire fordít pénzt 2005-ben a költségvetés, akkor megtalálhatják a választ arra is, miért nem jut több más területre. Én nem hiszem, hogy akad önök között valaki, aki azt mondaná, hogy vegyük el a nyugdíjasoktól, vegyük el az egészségügytől, vegyük el az oktatástól. Nem mondanak önök ilyeneket; ennyi pénz van, ebből kell a lehető legjobban megoldani a feladatokat.
Ha azt a kérdést teszik fel, hogy feszített-e a jövő évi költségvetés, akkor azt mondom, hogy feszített; nagyon nagy gondossággal, nagyon nagy odafigyeléssel lehet a megfelelő működési feltételeket megteremteni.
Ha azt kérdezik, hogy akkor mit tekint elsődlegesnek a következő évi költségvetés, mire jut az átlagnál több, jó hírem van Sisák képviselő úr számára: az őáltala emlegetett területekre több pénz jut. Fölösleges volt a világvége-hangulat, amit itt előadott a számunkra. Lényegesen több pénzt találunk munkahelyteremtésre, lényegesen több pénzt találunk az igazságosabb közteherviselés alapján családtámogatásra, otthonteremtésre. Ezeket tartalmazza a költségvetés, ezekre fordíthatunk jelentősebb összegeket.
A számvevőszéki adatok is azt igazolják, hogy jövő évben a 2004. évi adatokhoz viszonyítva is lényegesen több jut szociálpolitikára. Tehát még egyszer hangsúlyozom: ha azt kérdezik, hogy elegendő jut-e, akkor azt mondom, nem jut elegendő, több kellene, de lényegesen jobb a helyzet, mint amit itt több hozzászólásból hallhattunk.
Ha önök azt kérdeznék meg, hogy tökéletes-e ez a költségvetés, és kell-e rajta javítani, akkor azt válaszolom erre, hogy nem tökéletes ez a költségvetés, ugyanúgy, ahogyan egyetlenegy eddig beterjesztett költségvetés sem volt tökéletes, és bizony van rajta javítanivaló. Én elsősorban a gyerekek szempontjából, az esélyegyenlőség szempontjából vizsgáltam meg, milyen területeken szorul javításra a beterjesztett költségvetés, és azt találtam, hogy javítani kell azokon a finanszírozási formákon, amelyekkel a kistelepüléseken élő gyerekek iskoláztatását próbálja megsegíteni az előterjesztés. Minden gyereknek alapvető alkotmányos joga, hogy magas színvonalú oktatásban, nevelésben részesüljön, tehát lényegesen több az állam feladata annál, mintsem hogy forrást biztosít a gyerekek iskoláztatásához. Gondoskodni kell tehát arról is, hogy minden egyes gyerek hozzájusson a megfelelő színvonalú ellátáshoz. Az tehát kevés, ha azt garantáljuk, hogy minden gyerek számára van iskolai férőhely. Azt kell garantálnunk, hogy a legkisebb településen született gyerek is olyan színvonalú iskolai oktatáshoz jusson hozzá, amely biztosítja számára az előrelépés feltételeit.
Örvendetes dolog, hogy néhány év alatt megduplázódott a művészeti oktatásban részt vevő gyerekek száma Magyarországon. Miközben az önkormányzati művészeti intézményrendszer nagyjából megőrizte a tanulói létszámot, 140 ezer körüli gyerek vesz részt művészeti oktatásban, közben létrejött egy művészeti magániskola-rendszer, amelyben csaknem ugyanennyi gyerek vesz részt művészeti oktatásban. Azt is biztosítani kell, hogy egyetlenegy gyerek ne szoruljon ki a művészeti oktatásból azért, mert a beterjesztett törvényben térítésidíj-kötelezettség szerepel. Ha alaposabban megnézték volna önök az előterjesztést, akkor megtalálták volna, hogy a hátrányos helyzetű gyerekektől nem kell térítési díjat szedni, csak azoktól kell térítési díjat szedni, akik ezt meg tudják fizetni. Ennek a mértékét vizsgáljuk, és módosító javaslattal elsősorban az egyéni zeneoktatásban részt vevő gyerekek esetében a térítési díjat csökkenteni tervezzük.
Szólni kell az esélyegyenlőségről, gondolkodva az egyházi iskolában tanuló gyermekek számára juttatott költségvetési forrásokról is. A katolikus egyházzal megkötött vatikáni megállapodás betartását alapvető feladatunknak tartjuk, tehát nincs a szocialista frakcióban olyan szándék, hogy ezen változtatnánk, sőt ragaszkodunk ahhoz, hogy ez a megállapodás 2005-ben is érvényesüljön. Természetesen ahhoz is ragaszkodunk, hogy a többi egyházzal megkötött megállapodás érvényesüljön 2005-ben.
Mi ennek a megállapodássorozatnak a lényege? Az a lényege, hogy minden egyes magyar gyermek számára a magyar állam ugyanannyi forrást biztosítson az iskolai neveléséhez, képzéséhez. Az önkormányzati intézményekben tanuló gyermekek két forrásból részesülnek: a központi költségvetéstől kapnak támogatást, és az iskolájukat fenntartó helyi önkormányzat fordít rá bizonyos összegeket. Ebből a két összegből jön ki országos átlagban, hogy mennyi állami forrás jut egy gyerekre. Azt vállalta a Magyar Köztársaság, hogy az egyházi intézményekben tanuló gyerekek számára is biztosítja ugyanezt az összeget, ehhez tehát ragaszkodunk.
Természetesen vita keletkezett az egyházak és az Oktatási Minisztérium között a számolásban. Mi azt mondjuk, hogy ezt az elvet érvényesíteni kell, a főkönyvelők számolják ki a költségeket, és abban az esetben, ha valóban kevesebb az egyházi iskolákra jutó támogatás, akkor ki kell pótolni; de természetesen arra sincsenek igazi érveink, hogy miért kellene többet kapniuk az egyházi iskolákba járóknak, mint az önkormányzati iskolába járóknak. Azt gondoltam és azt gondolom ma is, hogy a Magyar Köztársaság parlamentjében konszenzus van abban, hogy ne tekintsük különbözőnek a gyerekeket. Ha ebben egyetértés van, akkor a többi számolás kérdése, és a szakemberek dolga, hogy a számokat meghatározzák. Érzékeltem természetesen, hogy ebben vita van az egyházak és az Oktatási Minisztérium között.
Egy elemet szeretnék még kiemelni, a mérési-értékelési rendszert, amelynek a bevezetésével tisztázni lehet azt, hogy milyen minőségű munka folyik az oktatási intézményekben, és ez alapozhat meg minden oktatáspolitikai döntést.
Mindezek alapján tehát azt tudom mondani, hogy a 2005. évi költségvetés a közoktatás, a felsőoktatás és a tudományos szféra számára a működés feltételeit megteremti, és megfelelő módosító javaslatok benyújtásával 2005-ben biztosítani is tudjuk az ezen területhez tartozó intézmények működését és a feladatok ellátását.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
