DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Minthogy az előttem szóló felszólalók már érdemben érintették a törvénymódosítás témáját, én mindössze két dologra utalnék. Ennek az aktualitását nemcsak az alkotmánybírósági határozat indokolja, hanem az a tény is, hogy a Magyar Országgyűlés elé már korábban beterjesztésre került, a családon belüli erőszakról szóló törvényt a kormány átdolgozásra visszavonta, és nyilván van egy olyan interregnum, amelyben nekünk haladéktalanul meg kell tennünk törvényi szabályozás szintjén azokat az intézkedéseket, amelyek azt a garanciát próbálják megadni, amelyek a kiszolgáltatott és a védelemtől teljesen elzárt kiskorúak sérelmére elkövetett eljárások során felmerülő több hónapos, többéves pereskedést, illetve bírósági bizonyítási eljárást is a mai időszakban még bizony nem nélkülözik.
Nos, ez a soron kívüli eljárás, ami a kiskorúak sérelmére elkövetett bűncselekményekről szól, két részt taglal. Az egyiknél a testi épség ellen, az élet ellen, az egészség ellen elkövetett bűncselekményeknél írja elő a soronkívüliséget, a másiknál azt mondja: valamennyi olyan bűncselekmény esetében, amelyet kiskorú sérelmére követnek el, amennyiben az elkövető a felügyeletével, illetve nevelésével vagy egy családhoz vagy háztartáshoz való tartozásával, pusztán a jelenlétével ezt a fokozott veszélyt a kiskorúval szemben fenntartja. Reméljük, hogy ez a soronkívüliség nemcsak a bírósági eljárásban jelenik majd meg, és hoz majd a kiskorúak számára valamiféle megoldást, hanem eljutunk oda is, hogy nemcsak a büntető jogszabályok lesznek, amelyek féken tartják az ilyen állatias jellemvonásokkal rendelkező, személyiségjegyeket már defekt módon viselő embereket a saját családjuktól is.
A második, amivel egyszerűen nem is tud az ember mit kezdeni, hogy hogyan maradhatott a büntetőeljárási törvényben az, hogy az iratok szabályszerű kézbesítése ellen nincs megdöntési lehetőség, hogy ez egy megdönthetetlen vélelem. Ez engem arra emlékeztet - és örülök, hogy az Alkotmánybíróság ezt ilyen gyorsan és szakszerűen megállapította -, mint amikor az ötvenes években megbízták a szomszédot, lehetőleg a jó elvtársak közül, hogy vegye már át az idézést, vagy vegye már át azokat a hivatalos papírokat, amelyeket esetlegesen a koholt vádakkal illetett személy irányába küldtek, majd tekintettel arra, hogy az illető nem jelent meg a meghatározott napon, nem is tudott róla, mert nem ő vette át, nem is a meghatalmazottja vette át, így ab start már vitték is, és tartóztatták le, mert arra utaló jeleket véltek felfedezni, hogy a büntetőeljárás hatálya alól az illető ki akarja vonni magát, jóllehet, teljesen ártatlan volt az ügyben.
Tehát ez az alkotmánybírósági döntés teljesen jogos, időszerű, sőt már korábban oda kellett volna erre figyelniük a törvényalkotóknak, és ez a büntetőeljárás-jogi módosítás a vélelemmel szembeni bizonyítást két okból is lehetővé teszi: egyrészt, ha az idézés, illetve az iratok érkeztetése nem szabályszerű eljárással történt, valamint, ha önhibáján kívül került olyan helyzetbe az eljárás érintettje, hogy ezekről a megkeresésekről, illetve a kézbesítés módjáról nem volt lehetősége meggyőződni, illetve nem volt lehetősége együttműködni.
Ami a harmadik módosítást illeti, ez érdekes a távol lévő terhelt esetében, és osztom Gémesi képviselő úr véleményét is abban, hogy esetleg ennél a szakasznál meg kellene fontolni azt, hogy nem egzakt módon írjuk elő, hogy a megismételt eljárásban, ha ismételten nem található - vagy másodfokú eljárásban - a terhelt, szó szerint azt írja a módosítás: a bíróság a vádlott távollétében tartott tárgyalás alapján hozott határozatát érdemi vizsgálat nélkül hatályban tartja, illetve az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Igaz, itt szerepel egy olyan kitétel is, hogy a bíróság a vádlottat előre figyelmezteti. Tehát a vádlottnak tudomása van arról, hogy ha esetleg önhibájából kerül majd ismételten olyan helyzetbe, hogy elrejtőzik, elszökik vagy elbujdosik, akkor az az eljárás, amit távollétében lefolytattak, és az ott hozott határozat már érdemben nem lesz vitatható, illetve a fellebbezés is úgy lesz elbírálva, hogy az neki már a másodfokú eljárásban esetlegesen a javára írható cselekményeket, bizonyítékokat nem veszi figyelembe.
Itt megfontolásra ajánlanám én is a tisztelt Háznak, esetleg a bíróságnak megadni azt a mérlegelési jogot, hogy a másodfokú eljárásban, illetve a megismételt eljárásban választhasson, hogy érdemi vizsgálat nélkül hagyja helyben, vagy a már korábban, illetve a megismételt eljárásban előkerülő bizonyítékok alapján hozza meg a döntést. De ez nem juthat el olyan szakba, hogy a büntetőeljárások elhúzódása amiatt jelentkezzen esetleg nagyobb tömegében, hogy egyes bűnelkövetők úgy gondolják, hogy időnként előkerülnek, időnként eltűnnek, időnként csöpögtetnek bizonyítékot, időnként nem, és aztán az eljárások egyébként amúgy is hosszú időtartama emiatt tovább húzódjon.
Egyébként az SZDSZ a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találja, és azt el is fogja fogadni.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
