DR. EÖRSI MÁTYÁS
DR. EÖRSI MÁTYÁS
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A vita eddigi menete alapján úgy tűnik, hogy a fő kérdés vagy az egyik fő kérdés úgy fogalmazható meg, hogy az a misszió, amelyet vállaltunk, vajon mikor tekinthető teljesítettnek. Elhangzott egy vélemény, talán Körömi képviselő úr részéről, aki azt mondta, hogy kérem szépen, a parlament egyéves mandátumot határozott meg, az egy év lejárt, tehát lejárt a misszió. Én nem értek egyet ezzel a felfogással. A dolog elég súlyos ahhoz, hogy ne karikírozzuk példákkal, de ha egy család elmegy az Adriára nyaralni két hétre, ott lehet mondani, hogy a két hét lejártával a misszió lejárt. Magyarországnak itt azért sokkal komolyabb missziója volt (Közbeszólás a Fidesz soraiból.), mint hogy mennyi időt tölt el egy országban. Az egy más kérdés, hogy annak idején, ha jól emlékszem, a kétharmados hozzájárulást csak úgy lehetett elérni, ha egy ilyen időkorlátot megszabtunk. Ez egy év volt, de ez, tisztelt képviselőtársaim, nem jelentheti és nem jelenti azt, hogy a missziót, amelyet Magyarország vállalt, teljesítette.
Mikor lehet arról beszélni, hogy a Magyarország és szövetségesei által elvállalt misszió teljesült? Úgy gondolom, nagyon nehéz egy nagyon konkrét, precíz dolgot mondani erre, de lehet mondani egy nagyon távoli teljesülést - én egyébként ennek vagyok a híve. Én azt mondanám, hogy a magyar misszió akkor teljesült, amikor már nincsen ránk szükség, és akkor haza lehet jönni.
El tudom fogadni, hogy van egy szűk értelmezése a misszió teljesülésének. A kormány azt mondja, hogy ha Irakban első alkalommal szabadon választhatnak az iraki polgárok, fölállhat az első szabadon választott iraki kormány, akkor a misszió teljesült. El tudom fogadni ezt az értelmezést, de valahol nyilvánvalóan csak a kettő között lehetséges arról beszélni, hogy a missziót Irakban teljesítettük. Ameddig egy népnek szüksége van Magyarországra, szüksége van demokratikus erőkre, addig, gondolom, nagyon nehéz nemet mondani.
És itt lehet tréfálkozni, lehet ízléstelenségnek hívni az '56-ra való utalást. Nyilván nagyon sok a különbség, nagyon sok a különbség a két helyzet között, azonban az kétségtelen, hogy amikor az '56-os forradalomról való megemlékezés után nem sokkal vagyunk, tényleg emlékszünk, hogy a szónokok részéről jobboldalon is, baloldalon is, liberálisok részéről is, mindannyiunk részéről elhangzott, hogy Magyarországot akkor magára hagyták. És milyen jó lett volna, ha akkor nem hagynak bennünket magunkra, hanem demokratikus országok, demokratikus hadseregekkel segítségünkre sietnek. Sajnos ennek kicsi volt az esélye, mert én azt érthetőnek tartom, hogy atomháborút nem akartak kockáztatni demokratikus országok, de azért ez a vágy megvolt.
Most akkor Irakról beszélünk, teljesen más körülmények között, ilyen típusú világháború veszélyével nem kell számolnunk; azok az érvek, amelyek akkor kieshettek, ma már nem létező érvek, a világ is nagyot változott azóta, és úgy gondolom, hogy e tekintetben mindenféleképpen jogos ezt a történelmi élményét Magyarországnak fölemlíteni. De bármit mondunk a különbségekről, azért én őszintén mondom, nagyon-nagyon csodálkozom Kosztolányi képviselő úr rövid, számomra érthetetlen felszólalásán, amelyben gyakorlatilag az Egyesült Államok és szövetségesei misszióját az akkori Szovjetunióhoz hasonlította. Úgy gondolom, ez nemcsak hogy külpolitikailag helytelen, mert az a kisebbik baj, hanem ez egy mérhetetlenül igazságtalan megközelítés, aligha kell hogy hangsúlyozzam.
Orbán Viktor képviselő úr és pártelnök úr örülök, hogy itt van a vitán, hiszen ő mondta, hogy kíváncsi az érvekre, és ezért fontos, hogy itt van. Ezért neki és persze képviselőtársainak, mindannyiuknak, a magyar közvéleménynek is mondanám, hogy érdemes az érveken végigmenni, amelyeket azzal kapcsolatban hallottunk, hogy Magyarországnak ki kellene vonulnia.
Elhangzott Abu Graib, többen utaltak rá; én először egyébként Orbán Viktor úrtól hallottam, hogy olyan mértékig megváltoztatja a hozzáállásunkat ez a szörnyűség, hogy erkölcsileg - ha jól emlékszem, így fogalmazott Orbán Viktor - nem tudunk, nem lehetséges tovább ott maradni. De én egészen biztos vagyok abban, hogy Orbán Viktor pontosan tisztában van azzal, hogy háborús helyzetben azon az oldalon is követnek el szörnyűségeket és bűncselekményeket, akiknek egyébként történelmileg igazuk van. Nekem meggyőződésem, hogy a második világháborúban az amerikai hadsereg számos ilyen, ehhez hasonló rengeteg szörnyűséget követett el (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Hát azt nem…), de azért remélem, hogy Orbán Viktor akkor nem mondta volna, hogy na, hát akkor tessék otthagyni Európát, tessék hazamenni. Nyilvánvalóan, amikor nőket megerőszakolnak, amikor börtönökben súlyos emberi jogi atrocitások történnek, akkor nem az a megoldás, hogy hátat fordítunk a missziónak, hanem az, hogy aki elköveti a bűncselekményt, azzal szemben egy jogállamra jellemző módon a törvények erejével lesújtunk. Ez történt. Nem olyan régi hír, hogy az elkövetők nagyon súlyos börtönbüntetéseket kaptak. De ez nem lehet indok arra, hogy elveszítsük a hitünket döntésünk erkölcsi megalapozottságában.
Tömegpusztító fegyverek. Egyetértek Szabó képviselő úrral: voltak. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa megállapította, hogy voltak Irakban tömegpusztító fegyverek. Szaddám Huszein elfelejtett beszámolni arról, hogy ezekkel mit csinált. Egyébként Aziz miniszterelnök-helyettestől, volt külügyminisztertől lehet tudni, hogy Szaddám Huszeinnek az volt a stratégiája, hogy elhiteti a világgal, hogy vannak tömegpusztító fegyverei, mert leginkább így tudott nagy nyomást gyakorolni egyébként az arab országokra. Tehát ha a világ abban a tévedésben volt, hogy ott voltak tömegpusztító fegyverek, annak két oka volt. Az egyik, hogy korábban tényleg voltak, az ENSZ BT megállapította, és a másik maga az iraki politika, amely dőre módon ezt kívánta a világgal elhitetni.
Itt jutunk el ehhez a nagyon faramuci érveléshez, ami a közvéleménnyel kapcsolatos. Áder János frakcióvezető úr súlyos szavakat használt a miniszterelnök úrra, holott ebben a vitában szerintem a miniszterelnök úrnak abszolút igaza van. Ha egy politikai döntés csak annak a függvénye, hogy adott esetben az ország lakosságának relatív vagy abszolút többsége mit gondol egy kérdésről, akkor valószínűleg fideszes képviselőtársaim nagyon meg fognak bántódni, ha most azt mondom, hogy tehát a Fidesz, ha nyerni fog, vissza fogja állítani a halálbüntetést. Mert ha megkérdezik az embereket, akkor az emberek többsége bizony halálbüntetés-párti. És én mégis azt gondolom, hogy a Fidesz nem fog ilyet lépni, nemcsak azért, mert remélhetőleg nem kerül hatalomra, hanem azért sem fog ilyet lépni, mert tudja, hogy vannak olyan dolgok, amelyekben nem lehet minden alkalommal a közvélemény után menni. Nekem meggyőződésem, hogy az Egyesült Államok lakossága szeptember 11-ét megelőzően nem volt híve az iraki háborúnak. Érdekes módon utána az lett.
Hát most nekünk meg kell várnunk, hogy Magyarországgal szemben is valamilyen terrorista támadás következzék be? És akkor a közvélemény majd amellé áll, hogy katonailag lépjünk föl ez ellen? Nekem meggyőződésem, hogy mindenki ebben a teremben, mindenki, minden fideszes és minden független képviselő azon a véleményen van, hogy a világot fenyegető legnagyobb veszély ma a terrorizmus, és mennél szélesebb az a koalíció, amellyel ezzel szemben fel tudunk lépni, annál nagyobb az esélye - és még így sem elegendő sajnos -, annál nagyobb az esélye annak, hogy a terrorizmussal szemben fel tudjunk lépni.
(21.30)
Valóban, Solana tényleg azt mondta, amit Áder János mondott: lehet, hogy nem kerülhet sor a választásokra, mert annyira rossz a helyzet Irakban. Mi következik ebből? Az, hogy gyengítsük a koalíciót, vagy pedig inkább az, hogy érveljünk Brüsszelben, érveljünk a világ más demokratikus fórumain, hogy fokozzuk erőfeszítéseinket? Több ország megy oda segíteni az iraki népnek annak érdekében, hogy ne is hangozhassék el ilyen mondat, legalábbis megalapozottan, hanem valóban Irakban lehessen szabad választásokat tartani, és végre kezdődjék meg a demokratikus építkezés.
Engedjék meg, hogy egypár szót szóljak... - nem tudom, elnök úr, nekem is csak tíz percem van most?
