JUHÁSZ FERENC
JUHÁSZ FERENC
JUHÁSZ FERENC honvédelmi miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Az iraki magyar szállító kontingens, az iraki válság rendezése érdekében tett erőfeszítésekhez történő magyar katonai hozzájárulásról szóló 65/2003-as országgyűlési határozat alapján 2003. augusztus végére érkezett meg iraki állomáshelyére. Az engedélyező országgyűlési határozat értelmében a kontingens feladatát 2004. december 31-éig láthatja el.
Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2004. június 8-án fogadta el az Irak számára a teljes szuverenitás visszanyerését biztosító 1546. számú határozatát, amelyben többek között újra megerősítette az egyesített parancsnokság alatt működő többnemzetiségű erők felhatalmazását, tekintettel a határozat mellékletét képező, az iraki ideiglenes kormány miniszterelnökének a nemzetközi erők jelenlétének további szükségességét megfogalmazó 2004. június 5-ei kérésére. A Biztonsági Tanács határozatában felkérte a tagállamokat, valamint a nemzetközi és regionális szervezeteket, hogy fegyveres erők küldésével is járuljanak hozzá a többnemzetiségű erőkhöz, hogy az iraki nép biztonság és stabilitás iránti szükségleteiben segítséget nyújtsanak. Az iraki miniszterelnök a Magyar Köztársaság kormányához intézett levelében külön kérte a magyar szállító kontingens mandátumának meghosszabbítását.
Tekintettel arra, hogy az Országgyűlés korábbi határozataiban elkötelezte magát a nemzetközi békét és biztonságot fenyegető válságok megoldásában való tevékeny részvételünk mellett, valamint arra, hogy az iraki válság rendezése során kitelepült nemzetközi erők jelenléte a helyzet általános konszolidációja és az iraki választások biztonságos megrendezése érdekében továbbra is kívánatos, a kormány szükségesnek tartja, hogy a magyar szállító kontingens mandátumát meghosszabbítsuk 2005. március 31-éig, úgy is fogalmazhatnék: 2005. március 31-én jöjjünk, induljunk haza.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintettel arra, hogy a kontingens feladatának ellátására vonatkozó 2004. évi december 31-ei határidőt az Országgyűlés állapította meg, annak meghosszabbítása is az Országgyűlésnek az alkotmány 19. § (3) bekezdése j) pontjában foglalt jogköre. Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy az iraki rendezést szolgáló nemzetközi katonai erőfeszítések eredményességének elősegítése érdekében a határozati javaslatot fogadják el.
Tisztelt Ház! Ez a rövid, csak a tényekre korlátozódó expozé arra az alkalomra készült, ha ebben a Házban kialakul előzetesen egy konszenzus. Arra az alkalomra készült, amely nem kérdőjelez meg korábbi értékeket. Arra az alkalomra készült, amely pontosan ismeri és tudja, hogy a köztársaság kormányának, Magyarországnak van felelőssége az iraki rendezésben. Arra az eshetőségre készült, ha nem vetődik fel 500 nap után a „miért a 90 nap meghosszabbítás?” kérdése. Arra az esetre készült, ha mi és saját riválisaink, politikai ellenzékünk is pontosan érti, tudja, hogy ez nem egyszerűen csak kormányzati szándék, nem egyszerűen csak néhány militáns ember határozott akarata, hanem sokkal inkább az ország érdeke, a nemzetközi együttműködésben megjelenő igény.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ma a napirend előtti felszólalások közben, illetőleg a sürgősség tárgyalása közben hallottunk számos érvet, kérdést, és a különböző bizottsági üléseken is felvetődött néhány dolog. Azt mondják, elfogadhatatlan a misszió, mert hiszen mi történt az Abu Graib börtönben. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha valaki ez alapján ítél, akkor azt a felelősséget kell magára vegye, hogy holnap majd a sportpályákon dúló magyar brutalitás miatt fognak bennünket elítélni. Ha valaki ezt az eseményt veszi példaként a saját értékeinek elbizonytalanításában, akkor azzal kell számolnia, hogy néhány magáról megfeledkezett magyar állampolgár cselekménye lesz az, ami alapján az egész országról, az egész nemzetről mond majd a nemzetközi közösség véleményt.
Tisztelt Képviselőtársaim! Miről van szó? Körülbelül 500 nappal ezelőtt arról döntöttünk, hogy feladatot vállalunk. Feladatot vállalunk, mert hittünk abban, hogy közös együttműködéssel, saját hozzájárulásunkkal segítséget nyújthatunk egy országban a demokratizálódáshoz. Nem gondoltuk azt, hogy demokráciát tudunk exportálni. Nem gondoltuk azt, hogy a mi működési rendünket egy az egyben lehetne ott alkalmazni. De közösen hittük azt, hogy van missziónk, van felelősségünk abban, hogy ott szerepet vállaljunk.
Mi történt az elmúlt 500 napban? Az elmúlt 500 napban számos kényelmetlen felismerés és sajnálatos esemény történt. Kényelmetlen felismerés, hogy az, amit mi gondoltunk, hogy ott van vegyi fegyver, nem található. Sajnálatos az, ami történt abban a börtönben. De elegendő indok-e ez arra, hogy azt mondjuk, hogy nem aratjuk le küldetésünk gyümölcsét? Elegendő indok-e ez a két dolog arra, hogy azt mondjuk, hogy meghátrálunk? Elegendő indok-e arra, hogy most a nemzetközi közösség ellenére, a lengyel misszióban egyedül mi mondjuk azt, hogy nem maradunk ott a választások idejére?
Tisztelt Képviselőtársaim! Nem egyszerűen arról van szó, hogy jövünk vagy maradunk, hanem arról van szó, hogy tartjuk-e a szavunkat. Arról van szó, hogy nemzetközileg tartjuk-e álláspontunkat, várhatunk-e, számíthatunk-e később másoktól hasonló szolidaritásra. Kicsit arról is szó van, hogy hogyan és miként mutatunk példát.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Igaz lehet, hogy a szabad választások még nem hozhatják meg, s talán nem hozzák meg azt az eredményt, amit mi európai szemmel az iraki újjáépítés kapcsán mint demokratikus állomást jegyeznénk. De ott nagyon fontos. Az iraki nép által választott szabad kormány veheti kézbe azt, ami az elmúlt 500 napban kialakult.
(20.10)
Önök meg én is nagyon sokszor csak arról hallottam hírt, hogy felrobbantották; arról hallottam hírt, hogy megölték, hogy tiltakoztak, hogy terrorcselekmény terrorcselekmény hátán jelent meg, s már-már az volt az ember képzete, hogy ott az egész nép tiltakozik.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Néhányukkal kimehettem háromszor is Irakba. Láttam a változást. Hallottam azt, amit most nagyon nehéz meghallani: működnek az iskolák, beindultak a kórházak, van önálló területvédelmi erő, van rendőrség - sajnos robbantják is őket -, azaz a békés újrakezdésnek, az élniakarásnak olyan eredményei vannak, ami mindenféleképpen biztató. Biztató, hogy van energiaellátás, biztató az, hogy van egészségügyi szolgáltatás, és egy diktatúrában készülnek a szabad választásra.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Van-e nagyobb felelősségünk annál, semmint azt mondani, hogy segítjük ezt a folyamatot tovább? Nem hosszan. A miniszterelnök úr mondta, ha idézhetem: tovább maradni lehetetlen, de addig maradni muszáj. Addig maradni muszáj, mert nehéz helyzetbe hozzuk magunkat; addig maradni muszáj, mert nehéz helyzetbe hozzuk partnereinket, és addig maradni muszáj, mert van felelősségünk, és ezt a felelősséget a magyar társadalom pontosan érti.
Nem helyénvaló - ma már legalábbis -, hogy a társadalom olyan mértékben foglalna ellenállást, mint ahogyan azt Áder frakcióvezető úr mondta. A társadalom érti a kormány szándékát, érti azt, hogy nem egy olyan biankó csekk kiállítását kérjük a tisztelt Háztól, amely korlátlan idejű részvételt jelent. A társadalom pontosan érti, hogy az az áldozat, amit meghozott 10 milliárd forintban, az az áldozat, amit meghozott különböző tehervállalásban, az az áldozat, amit meghozott ez az ország Nagy Richárd posztumusz hadnagy halálával, az mind semmibe vész, hogyha könnyen lefricskázzuk a további részvételünk lehetőségét.
Tisztelt Képviselőtársaim! Itthon és a nemzetközi világban van felelősségünk; hogy holnap komolyan vegyenek bennünket, ma nekünk kell komolyan venni feladatunkat; hogy holnap együtt meneteljenek velünk, ma nekünk kell másokkal együtt menetelnünk.
Milyen jó volt, amikor jött Kaliforniából az amerikai katona ide, a délszláv térségbe; örültünk neki, mert békét hozott, biztonságot. Milyen jó, amikor jött ide a német, a skandináv, és segített bennünket a délszláv konfliktus idején. Ugye, milyen jó volt? Amikor meg voltunk ijedve a kazettás bombától, amikor meg voltunk ijedve attól, hogy jön a határunkon majd esetleg az ellen, akkor volt a nemzetközi közösség, amellyel mi értékközösséget vállaltunk, szolidaritást vállaltunk, és segített. Segített nekünk garantálni az ország biztonságát. Adtuk Taszárt, adtuk Pécset és adtunk mást, és teljesen természetesen segített egy olyan országban, ahol a demokratizálódásnak az esélye sem látszott, hogy valami történjen.
(Dr. Vidoven Árpád elfoglalja a jegyzői széket.)
Tisztelt Ház! Az SFOR-t Boszniában tíz év után most alakítjuk át. Tíz év után alakult olyan helyzet, hogy azt lehet mondani, a demokratikus újrakezdésnek, a működésnek megvan az alapja.
Mi nem annyit kérünk. Kilencven napot; kilencven napot adjunk! Adjunk esélyt az iraki kormánynak arra, hogy a választásokat lebonyolítsa! Adjunk esélyt magunknak arra, hogy emelt fővel, tisztességgel fejezhessünk be egy olyan missziót, amelyben önöknek, nekünk nagyon sok áldozatvállalásunk volt. Tartozunk ezzel, és nem azoknak, akik bennünket néznek, hanem mindenekelőtt és elsősorban magunknak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, fogadják el ezt a javaslatot.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
