KELETI GYÖRGY
KELETI GYÖRGY
KELETI GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Mielőtt konkrétan hozzászólnék a napirendhez, szeretnék reagálni Demeter Ervin képviselőtársamnak arra a kijelentésére, hogy a bizottsági ülésen nem volt módja elmondani a véleményét. Valóban megvontam a szót Demeter Ervintől, miután a plenáris ülés előtt nyolc perccel hozzákezdett egy valószínűleg nagyívű - legalábbis általa nagyívűnek megítélt - beszédhez. Ezzel tulajdonképpen azt akarta elérni, hogy a szocialista és SZDSZ-es képviselőtársaink ne tudjanak visszajönni a plenáris ülésre szavazni. Ezt ott önnek elmondtam, valószínűleg el kell olvasnia a jegyzőkönyvet még egyszer, hogy megértse. Ez volt az oka annak, hogy azt mondtam, elég volt a vitából, abban az értelemben, hogy itt majd tudjuk folytatni, de szavazni kell. Nyilván előnyt kívánt szerezni, és a régebbi - vagy talán nem is oly régi - életéből merített módszerekkel kívánt dolgozni. (Derültség az ellenzéki oldalon.)
Szeretnék visszatérni a kérdésre. Tisztelt képviselőtársaim, engedjék meg, hogy elmondjam, huszonnyolc évig voltam katona, tizenkét éve ülök ebben a parlamentben mint civil politikus, de néhány dolog emlékként természetesen megmaradt bennem abból az időből, amikor még szolgálatot teljesítettem. Mindenekelőtt azt szeretném elmondani önöknek, hogy itt nem háromszáz magyar katonáról szavazunk, hanem egy olyan katonai közösségről, amely kint van Irakban, azon egyszerű oknál fogva, mert a magyar katonák annak a mintegy nyolc-tízezer katonának látják el a szállítási feladatokat, akik a lengyelek által vezényelt, parancsnokolt térségben dolgoznak. Ennek a térségnek - ahol, mint mondtam, 8-10 ezer katona van - ez az egy szállító zászlóalja van. Nem hiszem, hogy nehéz volna belátni, hogy ennek különlegesen fontos feladata van, s nemcsak a katonai anyagok szállításában, hanem az élelmiszertől az ivóvízen keresztül a tartalék alkatrészek és egyebek szállításában egyaránt. Ők napról napra végzik azt a kemény munkát, amit a nemzetközi közösségben az ott lévő katonák körében vállaltunk, és nem lehet elég magas fokon szólni arról, hogy nehéz körülmények között, valóban kockázatok közepette tisztességgel és becsülettel teljesítenek.
Ugyanakkor azt is szeretném elmondani, a magam részéről úgy gondolom, hogy amikor egy olyan katonai feladatra kerül sor, amiben több nemzet egy országban egy stabilizációs folyamat megindításában és annak valamilyen szintig történő elérésében kíván segédkezet nyújtani, akkor ennek van egy tisztességgel befejezhető dátuma. Be lehet fejezni egy feladatot a naptári időben meghatározottak szerint december 31-ig. Nem véletlenül született ez, mert ez neves dátum, ekkor egy év véget ér. De a feladatot tisztességgel és becsülettel akkor lehet befejezni, ha az valamilyen eseményhez kötődik. Egy árvíz esetén se úgy szoktuk a mentési munkálatokat megszervezni, hogy a katonáink december 31-én levonulnak a gátakról, ha a munkájukra szükség van. Akkor fejezzük be, amikor az élet-, a vagyonbiztonság azt lehetővé teszi.
Megítélésem szerint Irakban a magyar katonák munkája egy olyan aktussal fejeződhetne be tisztességgel, amit úgy hívunk, hogy választás, amikor megteremtődnek a valódi feltételei annak, hogy kibontakozzon valamilyen demokrácia, hogy a közigazgatást - ahogy miniszter úr mondta - az oktatáson át nem tudom milyen feladatokig, valamilyen módon a saját kezükbe tudják venni, tudják irányítani. Önök most azt szeretnék elérni, hogy december 31-én véget érjen ez a misszió. Önöket nem érdekli, hogy azok az emberek, akik Irakban vannak, hogy gondolkodnak; Demeter urat kiváltképpen nem, látom, hogy mosolyog is rajta, bizonyára viccesnek találja.
Ezenkívül a magyar katonákat annak idején olyan útravalóval küldte el a parlament, hogy addig legyetek ott, ameddig a helyzet így kívánja. (Dr. Áder János: Ez nem igaz! Hol van ez benne a határozatban?) Elmondom önnek, hogy hol van benne. Ott van benne - fordítsa a szöveget maga felé, ne fejjel lefelé, hanem fölfelé tartsa és olvassa el -, hogy a feladatukat december 31-ig láthatják el. A “láthatják el” szó nem azt jelenti, hogy “lássák el”, hanem azt, hogy “láthatják el”, ahogy azt a helyzet megkívánja. (Derültség az ellenzéki oldalon.) Ha a helyzet úgy alakult volt, ahogy szerettük volna, akkor korábban is hazajöhettek volna a magyar katonák. Sajnos, nem úgy alakult a helyzet, ahogy azt mindenki szerette volna, hogy egy gyorsabb és mielőbbi konszolidáció következzen be.
A másik, amit szeretnék önöknek elmondani: én már hosszú hetekkel ezelőtt, amikor a televízióban vagy a rádióban megkérdeztek, azt mondtam, hogy megítélésem szerint egy hosszabbítás szükségeltetik. Ez a személyes véleményem volt. Nehogy azt higgye bárki, hogy azok, akik a patkónak ezen az oldalán ülnek, felelőtlenek ebben a kérdésben, nehogy azt gondolja bárki, hogy akik a patkónak ezen a felén ülnek, feleslegesen akarják kockáztatni a magyar katonák életét, avagy olyan helyzetet akarnak előidézni, ami megoldhatatlan számukra. Mi valamennyien felelősséggel gondolkodunk a magyar katonák tevékenysége, sorsa, munkája iránt.
(21.00)
De felelősséggel vagyunk aziránt is, hogy annak a lengyel hadosztálynak, amelyik ott dolgozik, megfelelő ellátása legyen. Felelősséggel vagyunk aziránt is, hogy az ott élő emberek számára, és itt az irakiakra gondolok, az életkörülmények olyan fordulatot vehessenek egy politikai aktus eredményeként, ami számukra a kiutat és a jövőt jelenti, ahogy az abban a levélben elhangzott, amit Mécs képviselőtársunk ismertetett. Valószínűleg nem akarták meghallani, de ez is elhangzott a nyilvánosság előtt, hogy a lengyel vezérkari főnök is küldött egy levelet Magyarországra, a Honvédelmi Minisztériumba, amiben szintén hasonló hangnemben kérte, hogy a magyar katonák tevékenységét, mandátumát hosszabbítsuk meg. Azt gondolom, ez egy nagyon fontos levél. Nagyon fontos, mert azok a bajtársaink kérték, akiknek az érdekében és akikkel együtt ott kint dolgozunk.
Úgy hiszem, hogy a mai döntés meglehetősen komoly visszhangot kiváltó döntés lesz egyrészt a katonáink körében, mert ezt sem szabad figyelmen kívül hagyni, és nemcsak azoknak a katonáknak a körében, akik kint vannak, vagy kint voltak, a misszióban tevékenykedtek, hanem általában a most indult professzionalista hadsereg hivatásos és szerződéses katonái körében, de nagy visszhangja lesz nemzetközi téren is. Szeretném önöket arról tájékoztatni, bár nyilván tudják, hiszen a négypárti tájékoztatón az elmúlt héten Juhász miniszter úr szájából elhangzott, egyetlenegy nemzet sincs, amely a választás időszakáig vissza akarja hívni a katonáit.
Azt gondolom, hogy azokban az országokban, ahol ezeknek a nemzeteknek a honatyái valószínűleg ezt a kérdést szóvá tehetik, vagy a parlamentben erről vitatkozhatnak, azok sem felelőtlenek, azok sem a vakvilágban játszanak a saját nemzeti hadseregük katonáival, hanem ők is a megfontolt döntést akarják elérni azzal, hogy megadják az esélyt arra, hogy ott, Irakban a választást végre lehessen hajtani a katonák segítségével. És itt nehogy valaki azt gondolja, hogy a magyar katonáknak mint szállító katonáknak, mondjuk, urnákat kell vinni. A magyar katonáknak az lesz a dolguk, hogy abban az időszakban is biztosítsák a többi katonai alakulat számára a megfelelő ellátást logisztikai és egyéb tekintetben, vagyis minden olyan feltételért felelősek lennének, ami a kinti szövetségeseink tevékenységéhez feltétlenül szükséges.
Elnézést kérek, hogy valamelyest katonai formára próbáltam venni. Politikai értelemben pedig azt gondolom, hogy mindenképpen az ország elismertségét szolgálná, ha ebben a helyzetben ott kint folytatnánk a munkánkat, mint ahogy jó néhány más helyen békefenntartó tevékenységet folytatunk, és ezért elismerés illet minket. Ez azonban nem békefenntartás. Erről soha nem volt szó, bármit mond erről Áder képviselőtársam, soha, egyetlenegy alkalommal, ha megnézi a határozatot, nem szerepel benne az a szó, hogy békefenntartás. Nem békefenntartó feladatra mentek a magyar katonák (Az elnök csengetéssel jelzi az idő lejártát.) - igen, köszönöm szépen -, hanem a stabilizációs feladatok elősegítésére, szállítási és humanitárius feladatok ellátására.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
