KÖRÖMI ATTILA
KÖRÖMI ATTILA
KÖRÖMI ATTILA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Először beszéljünk az emelt fejről! A Magyar Köztársaság katonái Mostarban hidat építettek, a Magyar Köztársaság friss NATO-tagként meglehetősen éles helyzetben, történelmünket ismerve talán itt nem kell taglalni, milyen éles helyzetben, hozzájárult ahhoz, hogy légterét igénybe vegyék, és határainktól délre elinduljon egy olyan konszolidációs folyamat, amelyben mi magunk is érdekeltek vagyunk.
Éppen a mai napon, néhány ponttal ezelőtt döntött úgy az Országgyűlés, hogy az Európai Unió irányítása alatt végrehajtott balkáni katonai békefenntartó művelethez a Magyar Köztársaság a továbbiakban is, az eddigiekhez mérten akár nagyobb szerepet vállalva is hozzájárul, mert ez a mi térségünk, ezért kell elsősorban felelősséget vállalnunk, ide köt a múltunk, és ide kötnek azok a szomszédsági kapcsolatok, amelyek rendezésében érdekeltek vagyunk.
Nem szeretem a személyes példákat, mert nem mindig tükrözik hűen, hogy milyen helyzetben kell egy-egy döntésben az Országgyűlésnek véleményt nyilvánítani, de amikor a délszláv válság kapcsán pécsi képviselőként - és a rokonság egyik ága a Vajdaságban élve, a Délvidéken élve - egyik kezemet a másikkal tettem rá az igen gombra, de megnyomtam - de ez nem rólam szól. Ez arról szól, hogy abban a helyzetben a Magyar Köztársaság Országgyűlése és rajta keresztül a Magyar Köztársaság minden állampolgára bebizonyította, hogy emelt fejjel vállalhatjuk azt, hogy mindenfajta szövetségesi kötelezettségünket erőnktől, felelősségünktől, múltunktól eredeztetve vállalunk, és nyilvánvalóan a jövőben is vállalni fogunk.
Az előterjesztett határozati javaslattal van egy súlyos probléma. Mégpedig az, hogy természetesen egy javaslatot lehet 126-szor is módosítani, és akkor egy egészen más értelmet fog kapni a végére; azonban az eredeti határozat, amely alapján a magyar katonai kontingens most Irakban tevékenykedik, december 31-ig szól. Meggyőződésem, hogy egész egyszerűen helytelen azt mondani, hogy most módosítsuk a határozati javaslatot. Az, amire a Magyar Köztársaság Országgyűlése fölhatalmazást adott a magyar katonai kontingensnek, az az úgynevezett misszió lejárt, december 31-ével lejárt. Ez nem annak a határozati javaslatnak a módosítása, ez egy új misszió. Nemcsak azért járt le, mert jogilag csak ez az egy következtethető ki az eddigi folyamatokból, hanem azért is, mert az Országgyűlésnek minden ráutaló magatartása arra irányult, mind a kormánykoalíció, mind az ellenzék részéről, hogy december 31-ével a magyar katonai kontingens hazajön. Ez egy új határozati javaslat, és egészen új helyzetet teremt.
A honvédelmi bizottságban nagyon sokszor átbeszéltük, és számtalanszor megkérdeztük azt az előterjesztő Honvédelmi Minisztérium képviselőjétől, hogy ha örökösen módosítgatjuk majd a határozati javaslatainkat, akkor mikor tudjuk azt mondani, hogy tovább már nem megyünk. Mert ebben a bizonytalan helyzetben egész egyszerűen kezelhetetlen lesz a magyar csapatok kinttartása és az országon belül az Országgyűlésnek és a honvédelmi vezetésnek a megítélése. Akkor azt a választ kaptuk, hogy december 31-ig szól a megbízatás, utána új előterjesztés készül, ha erre szükség van. Ez nem módosítja az eddigi missziót. Az eddigi missziónk lejárt, a katonákat haza kell hozni, és ha a tisztelt kormány azt szerette volna, hogy az Országgyűlés kellő időben tárgyalja meg, akkor nyilván nem november elején kellett volna ezt előhúzni a kalapból, hanem talán akkor kellett volna a honvédelmi bizottság elé vinni ezt a kérdést, amikor erről önök elsőként értesültek.
Tisztelt Országgyűlés! Az a véleményem, hogy nem az az erény, ha ragaszkodik a tisztelt Országgyűlés a katonai kontingens iraki kirendelésének döntéséhez. Az az erény, ha belátja az elmúlt idők eseményei kapcsán, hogy nem arról van most szó, amire mi a fölkérést annak idején kaptuk. Lehet, hogy nem most, de jó néhány hónappal ezelőtt maga az ENSZ főtitkára mondta azt, hogy nem a béke növekszik Irakban, hanem a terrorizmus veszélye. És lám, tegnap, tegnapelőtt kihirdették a rendkívüli állapotot, kijárási tilalom van Irakban, teljesen bizonytalanná válik a januárra kitűzött vagy elképzelt választás megtartása. Ugyanilyen határozottan mondták nekünk mind a bizottsági ülésen, mind pedig a parlamenti üléseken, hogy december 31-én hazajövünk.
Most Mécs képviselő úr utalt rá, hogy de március 31-én biztos. Az a helyzet, tisztelt miniszterelnök úr, hogy amit Irak-ügyben a most már ön által irányított kormány honvédelmi tárcája produkált, és elénk tett a honvédelmi bizottságban, és olyan helyzeteket teremtett sorra-rendre, hogy zsarolhassa az Országgyűlést azzal, hogy ha ezt nem szavazza meg, akkor ez lesz, meg az lesz, ez tovább nem tartható.
(21.10)
A Magyar Köztársaság Országgyűlése költségvetéséhez, a helyzet előálltában a felelősségéhez - ami nincs - viszonyítva bőven túlteljesítette azt, ami tőle ebben a helyzetben elvárható volt, mert ne felejtsük el, hogy az egyik legveszélyesebb feladatot vállalta. Minden katonai szakértő azt mondta, hogy maga a szállítás a legveszélyesebb feladat, amelyet Irakban el lehet látni. Azt gondolom, hogy a katonáknak is világos választ kell adni, és a kormánynak az az elsőrendű feladata, és ettől kezdve nem is halogathatja ezt a feladatot, hogy holnaptól kezdve kezdje el az iraki magyar katonai kontingens kivonásának biztonságos és előre megtervezett lépéseit, mert nyilvánvalóan ez fog következni. Ne húzzák tovább az időt!
Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)
