MÉCS IMRE
MÉCS IMRE
MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azért vállalkoztunk arra, hogy 300 katonát szállítási és humanitárius feladatokra elküldünk Irakba, mert hallgattunk az ENSZ Biztonsági Tanácsának három ajánlására és felszólítására, amelyben felhívták az ENSZ tagországait arra, hogy segítsék az iraki nép demokratizálódását, a konszolidálását, és egyszerűen effektív humanitárius segítséget is nyújtsunk.
(20.40)
Ez a nép nagyon sokat szenvedett. Egy tízéves háborúba hajszolta bele diktátora Irán ellen, milliós nagyságrendű emberáldozatot okozva ezzel, majd lerohanták Kuvaitot, és erre jött nemzetközi koalícióval az első Öböl-háború. Ezt követően embargó alá került az ország lakossága, nem volt a gyerekeknek mit enniük, nem volt tejük, nem volt gyógyszerük. Hihetetlen nyomorban éltek, diktatúra alatt.
Következett Irak megszállása, amellyel kapcsolatban lehettek fenntartásaink és lehettek vitáink, de az kétségtelen, hogy a diktatúrát megtörte, és kétségtelen, hogy egy sziszifuszi vállalkozás kezdődött, ez pedig Irak demokratizálása. Valamikor a bibliai Paradicsom azon a területen volt, de az nagyon régen volt. Hihetetlen feudális társadalom alakult ki az évezredek során. Ide kell modern, a mi véleményünk szerint egyedül üdvözítő, demokratikus körülményeket biztosítani. Sziszifuszi ez a feladat. Végre eljutottak oda, hogy Iraknak van ideiglenes kormánya. Ez a kormány segítséget kér többek között tőlünk is, hogy segítsük őket ebben a sziszifuszi munkában. Tudjuk jól, hogy milyen nehéz a helyzetük.
Irak ideiglenes miniszterelnöke, Ijád Allávi levelet írt a magyar miniszterelnöknek októberben, amelyben azt írja: “Az önök által biztosított szállító zászlóalj katonái fontos feladatot láttak el az iraki nép támogatásában. Ugyanakkor az önök háromszáz katonájára a legnagyobb szükség az iraki politikai átmenet előttünk álló, kulcsfontosságú feladatai, az átmeneti kormányt megválasztó választások, egy új alkotmány megszövegezése, az alkotmányt jóváhagyó népszavazás és az általános választások időszakában lehet. A magyar erő csökkentésének a közeljövőben komoly következményei lennének Irakra és a nemzetközi közösségre nézve. Azt jelezné, hogy fontos koalíciós partnerek nem hajlandók kitartani mellettünk addig, amíg az iraki biztonsági erők képesek lesznek országunk biztonságáról gondoskodni. Felbátorítaná a terroristákat és a lázadókat, akik meg akarják akadályozni, hogy Irak elérje a népünk által megszolgált békét, jólétet és demokráciát. Elfeledtetné mindazokat az eredményeket, amelyeket az önök katonái eddigi erőfeszítéseikkel elértek Irakban. Az ENSZ BT 1546-os számú határozatában kifejtett többnemzetiségű haderő iránti igény Irakban nem csökkent.”
Úgy gondolom, hogy szinte könyörgő ez a levél. Nagyon nehezen tudom beleélni magamat az iraki miniszterelnök helyébe, hiszen sziszifuszi feladatot vállalt. Mi eddig ott voltunk. December 31-éig terjed az Országgyűlés engedélye, úgy gondolom, addig a kötelességünket teljesíteni kell. Amire most javaslatot teszünk, az az, hogy három hónappal hosszabbítsuk meg a kintlétünket.
Ugyanakkor azt is bejelentette a miniszterelnök, hogy három hónap után, március 31-én teljes mértékig befejezzük a missziót. Ez egy nagyon fontos cezúra. Hiszen mihez köthetjük a demokratizálás hosszú folyamatát? Többek között és elsődlegesen a demokratikus választásokhoz. Ahogy a miniszterelnök megírta: alkotmányt kell fogalmazniuk, az alkotmányt el kell fogadtatni, meg kell a néppel ismertetni, népszavazást kell tartani, általános választásokat kell tartani egy olyan társadalomban, amelyik hihetetlen mértékig megosztott, ahol a mohamedanizmusnak két ága harcol egymással, nem is szólva szerencsétlen kurdok problémájáról, akik öt államban vannak szétszórva. Nekünk is rettenetes Trianon, de gondoljunk arra, hogy milyen a kurdoknak a helyzete! Folytathatnám az analógiákat, de úgy gondolom, érzelmileg az iraki nép mellett állunk, és ez a köszönőlevél és kérő levél és könyörgő levél, amit még Medgyessy Péter miniszterelnök úrhoz címeztek, úgy gondolom, mindennél többet mond.
A másik dolog pedig: próbáljunk hidegen, mérnöki módon, katonai módon gondolkodni. Kinn vannak a katonáink, elhatároztuk, hogy hazahozzuk őket. Az odaszállítás több mint két hónapig tartott. Száz konténerből álló, hatalmas hadifelszereléssel van ott a háromszáz katona. Ennek a kivonása Irakból, ennek a biztonságos elszállítása, miközben biztosítani kell a katonáink életét, nem könnyű dolog. Mindenki tudja, hogy a visszavonuláskor van a legnagyobb veszélynek kitéve egy katonai csapattest. Tehát ennek a megoldását, ráadásul olyan időszakban, mikor felfokozott lesz a helyzet - amikor az iraki nép ellenségei, akik lefejezik az embereket, elképesztő terrorcselekményeket hajtanak végre, kiélezetten szembe fognak állni a helyzettel, ebben az időszakban, januárban és februárban kell nekünk kivonni a háromszáz emberünket -, gondoljuk meg! És közben pirulnunk kell, szégyellnünk kell magunkat, mert amikor a legjobban kellene segítenünk, abban az egy vagy másfél hónapban, akkor nem vagyunk ott, amit kér ez a miniszterelnök, és kér Irak jobbik része.
Úgy gondolom, ahogy a miniszter mondta, eddig 10 milliárd forintot fizettek a magyar adófizetők és a magyar emberek azért, hogy segítsük Irak konszolidációját, és humanitárius segítséget nyújtsunk. Ez az egész eltűnik, és negatív politikai értékké fog válni azáltal, hogy ebben a kritikus másfél hónapban nem leszünk ott, ugyanakkor nagyobb veszélynek tesszük ki a csapatainkat, mint amekkora úgy lenne, hogy a már megszokott és kiépített táborokban lennének, és úgy hajtanák végre, megfelelő biztonság mellett a feladataikat.
Most van a katonáinkra ott a legnagyobb szükség, a demokratizálás érdekében, utána pedig hazajöhetünk. Azt, hogy hazajövünk, a miniszterelnök már bejelentette, ezt elfogadták amerikai partnereink, és elfogadták Brüsszelben is. Tehát úgy gondolom, hogy ez egy harmonikus levezetését és a befejezését jelenti az akciónak, úgy, hogy ebből a legtöbbet profitálhassa a szegény iraki nép és ez a kormányzat, amelyik megpróbálja ezt a sziszifuszi munkát. Nehéz belegondolni, hogy mit tennénk mi az ő helyükben. Úgy gondolom, ésszerű megszavazni ezt a három hónapos hosszabbítást, azzal, hogy három hónap múlva vége, akkor mindenképp hazajövünk, és akkor már egy nyugodtabb, konszolidáltabb, már a demokratizmus egy magasabb lépcsőfokára lépett társadalomból kell nekünk megfelelő köszönetek mellett hazajönni.
Ezért arra kérem a nagyobbik ellenzéki párt vezetőit, hogy gondolják ezt át. Ha most kihozzuk az embereinket, ez kudarc lesz, és hiába fektettünk bele csomó energiát, hiába csomó pénzt, a katonáink tényleg jelesül viselkedtek ott, jól szerepeltek, öregbítették a magyar katonák hírét, de mindez el fog veszni, és egy hihetetlenül negatív, keserű szájíz mellett fogunk visszavonulni, nagyobb veszély mellett.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
