MÉCS IMRE
MÉCS IMRE
MÉCS IMRE (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Pécsett, a Jezsuita Kollégiumban, ahol az államosításig tanultam, azt tanították nekünk, hogy ha beszédet mondunk, akkor a captatio benevolentiae-val kell kezdeni, a jóindulat megnyerésével.
Én ezt egy kicsit megfordítom. Most jutottam el oda, hogy a captatio benevolentiae-t elmondjam, mert ma azért egy rendkívüli ülésnapon vettünk részt, amikor egy nagyon nehezen vajúdó kérdésben, hála istennek, közös nevezőre jutottunk, ez pedig a honvédelmi törvény kérdése, az alkotmánymódosítás kérdése. Az, hogy rendeztük a sorkatonaság és a hadkötelezettség kérdését békére, és netán, ne adj' isten, rendkívüli állapotra, ez nagy dolog, és köszönet ezért; köszönet az ellenzéknek, köszönet a Fidesznek, és köszönet azoknak a vezetőknek, akik átgondolták a dolgot, és voltak olyan bátrak, hogy megváltoztatták a korábbi merevnek tűnő, sziklaszilárd álláspontjukat, és jó választást tettek.
Tehát úgy gondolom - nem jutott idő arra, hogy erről beszéljünk a nagy szavazási rohamban -, nagyon fontos, hogy az alkotmányban rendeztük a minősített állapotok helyzetét, amelyben mi alkotmányos mulasztásban leledzettünk, mert 1997-ig meg kellett volna alkotni. Miben? A honvédelmi törvényben, amelyet 1993-ban hoztunk egyhangú szavazással, az akkori ellenzéki pártok - amelyekhez én is tartoztam - és az akkori kormánypártok együttesen.
Az újkori parlamentünk életének igenis vannak olyan időszakai, amikor fontos kérdésben megfelelő vita után össze tudunk fogni, és józanul döntünk, amikor az indulatokat félretesszük, amikor tulajdonképpen egy közös tanácskozó testületté válunk, ahol az a cél lebeg előttünk, hogy az országnak minél jobb legyen, és adott esetben a honvédelem kérdése is rendeződjön.
Itt is azt látjuk, hogy jelenleg nem lenne szerencsés kivonulni Irakból, sok problémát jelentene, és veszélyt jelentene a katonáinknak. Ha elfogadjuk azt a kompromisszumot, amit a miniszterelnök úr bejelentett az utolsó centi levágásának a ceremóniáján, akkor ott két üzenet volt. Az egyik üzenet az volt, hogy március 31-én kijövünk Irakból, mert lezárjuk egy misszió időtartamát, le tudjuk zárni, mert azt mondhatjuk, hogy a demokratizálás felé vezető nagyon fontos lépcsőn, az első szabad választáson átesik ez a szegény nép és a szegény társadalom, és akkor kijöhetünk, majd mások mennek be helyettünk. Tehát ez egy nagyon fontos dolog.
A másik pedig: most arra kérném Orbán Viktort, Áder Jánost és a többieket, akik voltak olyan bátrak, hogy meghozták ezt a délutáni két fontos igent, gondolják ezt tovább. Úgy gondolom, semmiféle presztízsveszteség nem lenne abban, ha mi közös megfontolás alapján azt mondanánk, hogy igen, három hónapra meghosszabbítjuk, és utána kijövünk, utána lezárjuk a dolgot, hiszen erről a miniszterelnökünk tájékoztatta is az amerikai vezetőket, úgy tudom, Brüsszelben is tájékoztatott. Tehát ez egy olyan megoldás, amely kompromisszumos, ugyanakkor tisztességes megoldás, és a sikert magunk mögött tudva vagy legalább a sikerre való törekvést, azt, hogy mindent megtettünk, amire lehetőségünk volt, azzal térünk vissza Irakból.
Kérem, fontolják meg ezt, és remélem, megnyertem a jóindulatukat. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
