SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Képviselőtársaim! A tavaly márciusi beavatkozás szükségességét, indokoltságát és persze eredményességét lehet különféleképpen megítélni, és a világ különféleképpen ítéli is mindezt meg, hiszen egymástól merőben nagyon is eltérő vélemények alakultak ki nemcsak nálunk, hanem a világon mindenütt. Lehet a mára kialakult helyzetet is különféleképpen látni, és különféleképpen látja is a világ, hiszen erről éles viták folynak és nemcsak nálunk, hanem szerte a világban.
De én azt gondolom, azt nehéz másként látni, ha ebben a mai rendezetlen helyzetben, ebben a mai, bizony sok szempontból kaotikus állapotban anélkül, hogy törvényes kormányt, működő közigazgatást, működő közszolgáltatást, egymással szót értő pártokat és embereket maga mögött hagyva kivonulna a szövetséges haderő, a szövetséges hadsereg, amelynek mi is a része vagyunk, akkor Irakban pillanatok alatt milyen helyzet alakulna ki, milyen állapotok állnának elő, azt hiszem, ebben senkinek sem lehet kétsége, aki belegondol.
Nem oly túl régen, pár hónappal ezelőtt Kuvaitban jártam, ott nagyon sok mérvadó, mértékadó emberrel beszélgettem, és megkérdeztem tőlük, ők hogyan látják az iraki helyzetet, ők, akik igazán érintésközelben vannak ezzel a háborúval, és vannak tapasztalataik Irakról. Nos, ezek az emberek, akik a kuvaiti élet, a kuvaiti gazdasági élet különféle vezető pozícióiban vannak, egytől egyig azt állították nekem - és ezt készséggel elhiszem -, hogy abban az esetben, ha a szövetséges haderő ilyen helyzetben, mint ami most van Irakban, kivonulna, otthagyná teljesítetlenül a feladatát, akkor nekik nem lenne más lehetőségük és teendőjük Kuvaitban, a térségben, az Arab-öböl térségében, Szaúd-Arábiában, mint csomagolni, és a legelső repülőgépre felülni, otthagyni a hazájukat, otthagyni a térséget, mert ők nagyon is élő emlékekkel rendelkeznek 1991-ről. Tudják, miről beszélnek. Emlékeznek arra, amikor Szaddám hadserege elözönlötte az országot, leromboltak, felégettek mindent, amit lehet, megkínoztak mindenkit, akihez hozzá tudtak jutni. Emlékszünk az égő olajkutak szörnyű látványára, és ez a helyzet minden valószínűség szerint most sem lenne másképp. A különbség csak annyi lenne, hogy nem korlátozódna Kuvait területére.
Kérdezem önöket: a világ, benne Magyarország is, megengedheti-e magának azt a helyzetet, hogy egy ilyen szituáció előálljon a Közép-Keleten?
(21.50)
Azon a Közép-Keleten, amelynek olajszállításaitól az egész világ függ, Magyarországot is beleértve, de az egész világ, mert az olajra egyre inkább ráutalt világgazdaság egyszerűen nem tud meglenni anélkül, hogy a Közép-Keleten ne legyenek rendezett viszonyok.
A magyar kint lévő haderő természetesen szimbolikus jelentőségű, önmagában nincs súlya ennek a pár száz embernek, háromszáz embernek. De a szimbolikának viszont annál nagyobb a jelentősége, mert ha mi azt gondoljuk, mi azt gondolhatjuk, hogy a helyzet konszolidálása előtt kivonhatjuk a magyar hadsereget, a magyar hadsereg ott lévő háromszáz emberét, vajon miért ne gondolhatná ugyanezt a helyszínen jelen lévő összes szövetséges haderő. Miért ne gondolhatná ugyanezt? És ha mindenki ugyanígy gondolkodna, tisztelt képviselőtársaim, a világ, a világ gazdasága és a világ gazdaságán keresztül a világ biztonsága, a világ stabilitása egyik pillanatról a másik pillanatra hihetetlen borotvaélen táncoló helyzetbe kerülhetne.
Kérem, képviselőtársaim, gondolják meg, hogy mit jelent nekünk is, Magyarországnak, az egész világnak egy rendezett Közép-Kelet - ma még nem az, tudjuk, senki nem állítja ezt, de az ott lévő szövetséges erők pontosan azért vannak ott, hogy azt elérjék. Mit jelent tehát a világnak és benne Magyarországnak egy stabilizált Közép-Kelet? És hogyha ez esetleg valakinek nem elég, akkor gondoljunk bele, hogy mit jelent ennek az ellentettje mindannyiunk szempontjából, a mi szempontunkból is.
Ezért én azt hiszem, hogy Magyarország egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy otthagyja ezt a térséget, hogy kivonja ezt a szimbolikus, de szimbolikájában mégiscsak igen jelentős háromszáz fős kontingensét, arra gondolva, hogy ez a gond a világ többi részének gondja, ezt a gondot oldják meg a többiek, mi pedig hamis biztonsággal hazahozzuk a mieinket. Ezt nem tehetjük meg, ezt egy tisztességes ország tisztességes politikusai nem engedhetik meg maguknak!
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
