DR. ILLÉS ZOLTÁN
DR. ILLÉS ZOLTÁN
DR. ILLÉS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! A kezemben tartom a Népszabadság címoldalán megjelent táblázat fénymásolatát, amelyből egyértelműen látható, hogy a környezetvédelmi tárca 30 milliárd forinttal, azaz a költségvetésének egyharmadával kevesebbet kap a következő évben. Persze, minden költségvetésnek vannak nyertesei és vesztesei. Áttanulmányozva a 2005. évi költségvetést egyértelműen állítható - ahogy már említettem -, hogy az egyik legnagyobb vesztese a környezet- és természetvédelem területe.
Hosszasan tanulmányoztuk a zöld tárca költségvetését, hogy megtaláljuk, a rengeteg vesztes mellett vajon ki vagy kik ennek a helyzetnek a nyertesei. Egy nyertes érdekkört bizton fel tudunk mutatni. S miért nevezhetjük ezt az érdekkört nyertesnek? Azért, mert még mielőtt nyilvánosságra került volna a termékdíjtörvény, hogy, hogy nem, már létrejött egy olyan közhasznú társaság, amely becslések szerint évi 70-100 ezer tonna elektronikai hulladék vélhetően milliárdos felvásárlási piacát megszervezi. Vezetője az a Kovács Árpád, Horn Gyula miniszterelnöksége idején volt környezetvédelmi helyettes államtitkár, aki jelenleg a belügyminisztériumi közigazgatási államtitkár Szilvásy Györggyel és nem mással, mint Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úrral sok évig ápolt szoros és szerteágazó üzleti kapcsolatot. Cégbírósági bejegyzések sora bizonyítja ezeket a formális üzleti érdekeltségeket és kapcsolatokat.
Tisztelt Miniszter Úr! A Környezetvédelmi Minisztérium által beterjesztett termékdíjtörvény tervezetét, élek a gyanúperrel, önök úgy írták meg, hogy az elektronikai hulladékok piacán át lehessen játszani az állami feladatot jelentő koordinációt egy magánkézben lévő közhasznú társaság számára. Ez tehát az esélyegyenlőség az önök olvasatában? Önöknek ezek szerint a modern, tiszta ország is csak úgy jó, ha az üzlet a volt munkatársak bankszámláját gazdagítja?
Kérdezem tehát a miniszter urat, ön szerint véletlen egybeesés-e, hogy kizárólag csak a fent említett közhasznú társaság jelent meg az elektronikai hulladékok kezelésének koordinációjában, ráadásul pont még a törvénymódosítási javaslat előtt. Nem lett volna más jelentkező is erre a piacra? Én azt vallom, hogy jó is lehet, ha összekapcsolódik a környezetvédelem a gazdasági érdekekkel. De miért csak az egyesek gazdasági érdekeivel? Ha jó üzlet a koordináló közhasznú társaság létrehozatala - márpedig láthatóan többmilliárdos üzlet -, akkor miért nem a minisztérium hoz létre ilyen közhasznú társaságot? Mit kíván tenni annak érdekében, hogy az elektronikai hulladékok piacán egyáltalán egyenlő versenyesélyről lehessen beszélni? Végezetül pedig: meddig kíván asszisztálni a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium ellehetetlenítéséhez?
Várom válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.)
