DR. PERSÁNYI MIKLÓS
DR. PERSÁNYI MIKLÓS
DR. PERSÁNYI MIKLÓS környezetvédelmi és vízügyi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Az ember mindig szeretne közvetlenül a kérdésre válaszolni, ez azonban nehéz, ha már a kérdések sem igazak. A négy kérdés közül, amit föltett, egyik sem igaz. Eldöntendő, hogy melyik kérdésre kéri a választ.
Ha a termékdíjtörvénnyel kapcsolatos ügyekre válaszolunk, akkor hadd mondjam el, nem igaz az, hogy kizárólag az említett kht. jelent meg ezen a piacon. Számos érintett termelői vagy forgalmazói cég és szövetség jelentkezett, és el is kezdték a koordináló szervezetek létrehozását, tehát nem igaz az ön állítása, hogy csak egyetlen cég lett volna ilyen.
Nem igaz az, hogy csak egyesek gazdasági érdekéhez kapcsolódhat az elektrohulladékok gyűjtése. Továbbá nem gondolom azt sem, hogy minisztériumoknak kellene üzleti cégek helyett foglalkozni, mondjuk, hulladékkezeléssel. Sőt, azt sem gondolom, hogy ezeket a cégeket államosítani kellene.
(14.50)
Az sem igaz, hogy a termékdíjtörvény nem ad egyenlő esélyeket bárkinek. Több mint nyolc éve született a termékdíjtörvény; ha nem így van, akkor önnek, képviselő úr, erre vonatkozó javaslatot kellett volna beadnia.
Hadd kérdezzem meg, mielőtt a luftballont eldurrantja, hogy megtette-e. Ezek szerint nem tette meg.
A negyedik ügy az, hogy az esélyek, az egyenlőség érdekében a minisztérium köztisztviselői mindenkinek tájékoztatást adtak, aki érdeklődött. Sajnos, képviselő úr nem volt szíves érdeklődni, így aztán a kérdéséből úgy látszik, mintha nem hallotta volna október 11-én ugyanezekre a kérdésekre a tisztelt Ház előtt adott választ sem. Mivel ezek a válaszok akkor már elhangzottak, az ön kérdései mögött csak két okot tudok felfedezni. Az egyik az, hogy éppen ma lesz a termékdíjtörvény végszavazása, és csak ezt a mondvacsinált kifogást találta rajta; a másik pedig az lehet, hogy annyira megszerette azt a két szót, hogy “Gyurcsány” és “Ferenc”, hogy megpróbálja egy lélegzetre többször kimondani, mint egyes képviselőtársai. (Derültség, zaj.) De miről is van szó?
Arról, hogy a hulladékprobléma megoldását nem az államnak, hanem az érintetteknek kell elvégezni, vagy maguk végeztetik el. Ezt a megoldást alkalmazza a termékdíjtörvény kilenc éve, és a 2000-ben elfogadott hulladékgazdálkodási törvény is erről szól. Ezt 2000-ben - hogy még egyszer mondjam - fogadták el.
Ennek a törvénynek a módosítása terjeszti ki a törvény hatályát az elektrotermékekre, de nem bármely egyedi vállalkozás, hanem egy tiszta, egészségesebb ország érdekében. Ezentúl tehát ha a gyártók vagy az importőrök nem akarnak termékdíjat fizetni, akkor gondoskodni kell a termékekből keletkező hulladékokról, vagy megbízhatnak ezzel cégeket, és ezek a cégek nyilván aszerint kapják a megbízást, hogy elvégzik-e a feladatot vagy nem. Tehát az elektronikai cégek vezetői döntenek, és nem egy miniszter vagy bárki más arról, hogy ki lehet jelen ezen a piacon.
Egy-egy termékkörnél - ismétlem - nemcsak egy koordináló szervezet alakult meg. Az érdeklődések azt jelzik, hogy így van ez az elektromos hulladékokkal is, olyannyira, hogy már ma is közel tucatnyi cég foglalkozik egy tevékenységgel vagy pedig tervezi azt. Ezek között az ön cége is lehetne, ha vállalná az ezzel járó üzleti kockázatokat.
Azt gondolom, hogy a képviselő hölgyektől és uraktól jóllehet ezt a választ ma én elutasíthattam volna, hiszen tárgyalás alatt lévő ügyben nem lehet interpellálni, én mégis megfeleltem a kérdésekre, és kérem, hogy fogadják el ma este a termékdíjtörvény módosítását.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
