DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! A rendszerváltoztatás egyik legnagyobb vívmánya a népszavazás intézményének létrejötte volt. Lehetővé vált, hogy a nemzet jövőjét befolyásoló kérdésekről az állampolgárok közvetlen módon fejezhessék ki akaratukat. A magyar népszavazási gyakorlat azonban sajnos nem a nép felelős véleményalkotását szeretné elérni, hanem más célokat szolgál. A magyar népszavazások története a politikusok és pártok érdekei szerinti kampányok története. Az emberek, lehet, nem látják át a manipulációkat, de érzik, hogy valami nincs rendjén. Ezt bizonyítja, hogy kirívóan alacsony a részvétel a népszavazásokon.
December 5-én megint urnához szólítanak bennünket. Két kérdésben kell döntenünk. A magyar állampolgárság kedvezményes megszerzésének ügyéről egy héttel ezelőtt Csapody Miklós képviselőtársam részletesen beszélt. Én most a másik kérdésről szeretnék néhány szót ejteni. “Egyetért-e ön azzal, hogy az egészségügyi közszolgáltató intézmények, kórházak maradjanak állami, önkormányzati tulajdonban, ezért az Országgyűlés semmisítse meg az ezzel ellentétes törvényt?” - teszik fel a választópolgároknak a kérdést. Bár megsemmisítendő törvény nincs, nekünk mégis a feltett kérdésre - igennel vagy nemmel - választ kell adnunk.
Nem árt egy kicsit visszatekintenünk, hogy jutottunk el idáig. A rendszerváltoztatást követő első kormányzati ciklusban az egészségügy területén is alapvető változások történtek, és azt is elmondhatjuk, hogy ezen változások széles körű szakmai és politikai támogatást élveztek. Átalakult az egészségügy szervezete és irányítási rendje, alapvető változás történt a finanszírozásban, megalakultak a köztestületi kamarák, megszületett a gyógyszertárak magántulajdonba kerülését lehetővé tevő törvényi szabályozás, és még lehetne folytatni a sort.
Az 1994-es kormányváltást követően lelassult az átalakítás dinamikája, ismét alapvetően pénzügyi kérdésként kezelték az ágazatot. Elég csak utalni az úgynevezett elhíresült ágylábtörvényre. Pedig a '90-es évek második felében a tulajdonlás és működtetés területén felerősödő spontán folyamatok törvényi szabályozást igényeltek volna. A Fidesz vezette kormánykoalíció ezért is alkotta meg a 2000. évi II. törvényt az önálló orvosi tevékenységről, amely a családorvosi praxis sajátos magánosítási formájának tekinthető. Több hónapig vitatkoztunk e Ház falai között és azon kívül is a 2001. évi CVII. törvényről, amelyet szintén az Orbán-kormány nyújtott be, és az úgynevezett Mikola-féle kórháztörvényként vált közismertté.
A jogszabály indoklásában azt olvashattuk: “Az egészségügyi közintézmények átalakítása során a törvény nem állít akadályokat a jelenlegi állami, önkormányzati tulajdonban lévő vagyon elidegenítése elé.” A Magyar Demokrata Fórum támogatta a törvényt, sőt megalkotásában is aktívan részt vettünk, mert tartalmazott garanciális elemeket. Ilyen volt az egészségügyi célvagyon intézménye, továbbá az MDF javaslatára került be a jogszabályba az egészségügyi dolgozók preferálása a magánosítás során. A 2002-ben megalakult szocialista-szabad demokrata koalíció az úgynevezett Mikola-féle kórháztörvény helyett megalkotta az úgynevezett Csehák-féle kórháztörvényt. Ez ellen a törvény ellen indult a népszavazási kezdeményezés, és folytatódott annak ellenére, hogy az Alkotmánybíróság közjogi érvénytelenség miatt megsemmisítette.
Törvény nincs, de december 5-én népszavazás lesz. Az állampolgár meg tudni szeretné, mi lesz döntésének következménye. Tudni szeretné, ha igennel szavaz, a lakhelyén a közeljövőben megüresedő családorvosi praxisra lesz-e jelentkező. Meg fogja-e kapni a vállalkozói formában történő működtetés jogát az orvos? Ugyanez a kérdés feltehető a gyógyszerésszel kapcsolatban is. Tudni szeretné az állampolgár, ha igennel szavaz, van-e esélye annak, hogy otthonápolási szolgálat kezdje meg működését a lakhelyén, egészségügyi dolgozók által létrehozott vállalkozás formájában. Tudni szeretné, ha igennel szavaz, létesülhet-e magánberuházásban műveseállomás a városban, ahol él, fog-e OEP-finanszírozásban részesülni. Tudni szeretné, lehetnek-e egyházi kórházak vagy alapítványi kórházak, és mi lesz az eddigiek sorsa.
Tisztelt Ház! Lehetne még sorolni a kérdéseket. A válaszadás felelőssége és kötelezettsége nem csupán a népszavazást kezdeményezőké, hanem a kormányé is, azé a kormányé, amely tudatosan elszabotálta az egészségügy magánosításával kapcsolatos törvény-előterjesztést, és olyan helyzetet teremtett ezzel, amelyben jelenleg vagyunk.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MDF soraiban.)
