DR. RÁCZ JENŐ
DR. RÁCZ JENŐ
DR. RÁCZ JENŐ egészségügyi miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Döntsön a nép - tette föl a kérdést, illetve adta meg a választ képviselő úr. Igen, azt hiszem, döntsön a nép, tekintettel arra, hogy most már minden alkotmányos és jogszabályi feltétel megvan ahhoz, hogy a feltett kérdésekben a választópolgárok közvetlenül döntést hozzanak. A döntés valóban a köztársaság polgáraié, de a felelősség vajon kié? A felelősség vajon kié - tette fel a képviselő úr is a kérdést -, és ha megszületik a válasz, akkor annak mi lesz a következménye?
Azt hiszem, dönteni csak úgy lehet, ha a döntéshozó tisztában van a választható alternatívákkal, illetve pontosan tisztában van a döntés következményeivel. Ön, képviselő úr, nyilván elvégezte azt a SWOT-analízist, amelyet a döntéssel kapcsolatban minden döntéshozó föltesz saját magának. Ezért feltételezem, hogy pontosan látja az ön által feltett kérdésekre is a választ, ellenkező esetben nem lenne véleménye ebben a kérdésben, illetve nem támogatta volna a népszavazás kiírását. Örülnék, ha az ön által föltett kérdésekről is tájékoztatná a választópolgárokat, tájékoztatná a tisztelt Házat, illetve tájékoztatna minket is, hiszen a döntésnek valóban komoly következményei lesznek.
Ugyanakkor, hogy mennyire nem egyszerűek ezekre a kérdésekre a válaszok, ahhoz elég elolvasni az Alkotmánybíróság döntését, illetve az Alkotmánybíróság döntésében megfogalmazott különvéleményeket. Hogy a képviselő úrnak adott esetben változott a véleménye a privatizáció kérdésében, az nyilvánvaló, ellenkező esetben a 2001. évi CVII. törvénnyel kapcsolatban nem védte volna azt a törvényt, illetve nem foglalt volna most is pozitívan állást a törvény kérdésében. Igen, a 2001. évi CVII. törvény az egészségügy privatizációjáról, magánosításáról szól, mint az akkori egészségügyi tárca vezetője elmondta, az egészségügy területén az évszázad törvényéről.
Ezzel kapcsolatban, azt hiszem, egészen más álláspontot kell képviselni, és elképzelhető, hogy az egészségügy magánosításával kapcsolatban lehet, hogy képviselő urat saját vállalkozásának negatív tapasztalatai sarkallták odáig, hogy jelen pillanatban megváltoztassa a 2001-ben alkotott véleményét. Ugyanakkor viszont el kell mondani, hogy az egészségügy területén azok az egészségügyi dolgozók, akik vállalkozásban működnek, már nem ilyen negatív véleménnyel vannak, ellenkező esetben nem fordulhatna elő, hogy az alapellátás több mint 90 százaléka vállalkozási formában működik, és jól működik. Nem fordulhatna elő az, hogy a gyógyszerellátás területén a gyógyszerészek közel 100 százalékban vállalkozási formában működnek, a fogorvosi ellátásban ez 60 százalék, de egyébként a nem orvosok által művelt otthoni szakápolás esetében szintén csaknem 100 százalék.
Igen, el kell ismerni, hogy ezek a vállalkozások jól működnek, és adott esetben a vállalkozásban működő egészségügyi dolgozók is pozitív tapasztalatokat szereztek ezzel kapcsolatban. Ez alapján egyértelműen megállapítható, hogy a nép döntésének felelősségét nem lehet áthárítani. Nem háríthatják el a döntéshozók akkor, amikor arról beszélünk például, hogy az a 25 milliárd forintos hitel, amelyet a kormány a jövő évtől a járóbeteg-szakellátás esetében az ott dolgozóknak a privatizációs lehetőségekben nyújt, egy pozitív népszavazás esetében, egy többségi igen népszavazás esetében megszűnik. Ezek az egészségügyi dolgozók nem tudnak hozzájutni ehhez a 25 milliárd forintos hitelhez.
Valóban, visszamenőleges hatályú jogszabályt alkotni nem lehet. Ennek következtében nem kell az állampolgároknak attól félni, hogy államosítják az alapellátást, vagy államosítják a gyógyszerellátást. Ugyanakkor egy ilyen jellegű döntésnek a jogalkotási kötelezvényei, azt hiszem, komoly fejtörést fognak okozni a tisztelt képviselő hölgyeknek és uraknak, hiszen az Alkotmánybíróság különvéleménye alapján szinte beláthatatlan az a jogalkotási kötelezettség, amit ezt követően kell megtenni. Igen, nagyon nagy felelősségük van azoknak, akik a kérdéseket feltették, és nagyon nagy felelősségük van azoknak, akik segítenek a válaszadásban.
Úgy érezzük, hogy konkrét, igaz információkkal kell ellátni a lakosságot annak érdekében, hogy meg tudja hozni azokat a döntéseket, amelyek adott esetben, reményeink szerint azok lesznek, hogy változatlan módon, kontrollált módon lehetőség legyen arra, hogy az egészségügybe magántőke jöjjön be.
(13.40)
Igen, vallom azt, hogy az egészségügyben a privatizációnak van helye. Ugyanakkor az egészségügy privatizációja, az egészségügy magánosítása nem lehet cél, csupán eszköz lehet arra, hogy amit ma nem tudunk nyújtani a lakosságnak, azt hamarabb tudjuk nyújtani a magántőke segítségével, fel tudjunk gyorsítani egy olyan folyamatot, mert jelen pillanatban nem mondhatjuk azt az újszülöttnek, hogy adott esetben várjon még tíz évet arra, hogy egy egészségügyi szolgáltatást igénybe vehessen, mint ahogy a 90 évesnek sem mondhatjuk azt, hogy várjon még tíz évet arra, hogy ezt a szolgáltatást igénybe tudja venni.
Amikor a nép és a nép döntési lehetőségeit veti fel a képviselő úr, nem tudom, gondolkodott-e azon, hogy a nép mindig jól dönt-e. Abban az esetben, ha a népnek rosszkor és rosszul teszik fel a kérdést, és nem megfelelően informálják a döntése következményeiről, annak iszonyú következményei lehetnek. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
