JUHÁSZ FERENC
JUHÁSZ FERENC
JUHÁSZ FERENC honvédelmi miniszter: Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! Vagyunk-e olyan erősek, hogy mi bármikor megengedhessük magunknak, hogy a másiknak súlyos testi sértést mondjunk? Vagyunk-e olyan erősek, hogy megengedhessük magunknak, hogy az erőforrásainkat elfecséreljük? Vagyunk-e olyan erősek, hogy a másiknak sértéseket kiabálva, a lényeget megkerülve intézzük az ország dolgát?
Én azt hiszem, hogy azok, akik bennünket megválasztottak, minimum azt várják önöktől is, tőlünk is, hogy próbáljunk felelősen viselkedni. Azt várják, hogy a fegyvereket csak akkor vegyük elő - idézőjelben mondott fegyverekről beszélek -, amikor az nagyon muszáj. Azt várják tőlünk, hogy intézzük az ország dolgát, csináljunk egy jó országot; mások ezt úgy mondják: normálisat. Nos, ehhez, azt gondolom, hogy kell türelem, kell tolerancia, de mindenekelőtt alázat. Alázat, az emberek iránt érzett felelősség kell, alázat azok iránt a problémák iránt, ami őket foglalkoztatja. (Zaj.)
Tisztelt Képviselőtársaim! Lehetnénk közösen nagyok, lehetnénk közösen büszkék, lehetnénk számos kérdésben együtt, közösen erősek, mert az országot és az ország érdekét képviselhetnénk. Az imént a miniszterelnök úr azt mondta, talán nem véletlenül, hogy hozzá kellene szoknunk ahhoz, hogy nagy dolgot és nagy dolgokat csak közösen csinálhatunk meg.
Tisztelt Képviselőtársaim! A sorkatonai szolgálati kötelezettség megszüntetése nagy dolog; lehetne a közös eredményünk. Az iraki szerepvállalás, más szerepvállalásunk nagy dolog; lehetne közös eredményünk, közös sikerünk, a világra nyitott arcunk és képünk.
Tisztelt Képviselőtársaim! Konzekvens álláspontunk lehetne erényünk. Én arra kérem önöket, arra kérem valamennyiünket, hogy azt a bizalmat, amit kaptunk, ne fecséreljük el, azt a bizalmat, amit a választóink adtak, ne herdáljuk el. És ha vannak közös ügyeink - mert miért ne lehetnének közös ügyeink, egy országban élünk, egy problémát látunk, és nagyon sok dologban egyfajta megoldás van -, hát csináljuk meg közösen! Próbáljuk meg a “nem”-ek falát lebontani, próbáljunk meg erényt kovácsolni abból, ami idáig más volt: bűn, bűn a megegyezés.
(13.30)
Legyünk már végre együttműködőek, nyújtsunk segítséget abban, ami bennünket összeköt. És teljesen természetes, hogy lesznek vitáink - kellenek. Lesznek dolgok, amelyeket másképpen akarunk megoldani - szükségesek. De akkor is az kell, hogy ők és akik a tévén keresztül néznek bennünket, vagy a rádión keresztül hallgatnak bennünket, azt gondolják, igen, rólunk van szó. Tegyük hát le a szó szoros értelmében is a fegyvert a sorkatonai szolgálati kötelezettség tekintetében, és ha lehet, akkor képletesen is. Higgyék el, az országnak erre volna szüksége!
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
