ARNÓTH SÁNDOR
ARNÓTH SÁNDOR
ARNÓTH SÁNDOR, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Gőgös képviselőtársam az előbb egy olyan képet festett fel a mezőgazdaságról egy jelentés alapján, ami véleményünk szerint nem fedi a valóságot. Nem fedi a valóságot, hiszen amikor a vitát lefolytattuk, akkor egyértelműen eldőlt, hogy kisebbségi vélemény is megfogalmazódott.
A többségi véleménnyel nincsen semmi baj, azt elmondta képviselőtársam, csakhogy az adatsorokat alapvetően máshogy ítéljük meg, és innentől kezdve gyakorlatilag a pénzügyi bizottság ülésén elbeszéltünk egymás mellett. Elbeszéltünk, hiszen azok az adatsorok egyfajta értelmezésre adnak lehetőséget, amit most meg is hallgattunk, és egy másik fajtára, amit viszont mi, a vidéki Magyarország lakói megélünk.
A következő gondjaink vannak ezzel a jelentéssel, és nem is a jelentéssel, hiszen azok - valóban igaza van képviselőtársamnak - száraz adatsorok, táblázatok és egyebek. A jelentéssel az a baj, hogy minden adat mögött egy-egy tevékenység zajlik. De ez nem egyfajta tevékenységet jelent, hanem egy termelési tevékenységet és egy kormányzati tevékenységet. Na, ezzel a másikkal van baj. Ugyanis az a kormányzat, amelyik nem avatkozik be időben ezeknek a termelési tevékenységeket hátráltató körülményeknek a kialakulásába, azzal az igazgatással van baj. Tehát akkor nézzük meg, hogy hol is láttuk ezeket a bizonyos csomópontokat.
Nem mindenütt vitatkoztunk, tehát egyetértés volt köztünk abban, hogy a 2003-as gazdasági év nehéz volt. Nehéz volt, hiszen amit Gőgös képviselőtársam is mondott, aszály sújtotta a mezőgazdaság résztvevőit, illetve egy gazdasági recesszió hatásait is túl kellett élni. Vagyis egyszerre érte elemi kár a mezőgazdaság résztvevőit és egy piacvesztés is. Ennek megfelelően sajnos az agrárgazdaság teljesítménye csökkent. A csökkenés mögött pedig a falusi lakosok tízezrei vannak. Tehát gyakorlatilag ez az év a falusi Magyarországnak rossz év volt, és innentől kezdve válnak szét igazán markánsan a gondolataink.
Szó volt ilyen módon az adósságrendezésről. Az adósságrendezésben is megegyeztünk, hogy enyhült a gazdasági problémák feszítése, javította a gazdálkodók helyzetét, és bizonyos mértékben javította a gazdasági versenypozícióikat. De aránytalan volt az elosztás, hiszen 80 százalékát azok a gazdaságok kapták meg, amelyek amúgy is sokkal jobb jövedelmi pozícióban voltak. A második nagy gond az volt ezzel, hogy valóban csak a rövid távú hiteleket váltotta ki, és a hosszú távú hitelek ugyanúgy sújtják tovább a gazdaság szereplőit. Ennek megfelelően azt állapítottuk meg, hogy bár fontos és hasznos volt, de nem enyhítette megfelelően a vidéki Magyarország gondjait.
A következő vitapont a jelentés számaival kapcsolatos. Gőgös képviselőtársam elmondta, hogy ez száraz adatok és számok, táblázatok összessége. A mi véleményünk szerint ezek a száraz adatok és számok a vidéki Magyarország megjelenítését szolgálják. A vidéki Magyarországét, a Sárrétét, a Hajdúságét és sorolhatnám az összes nagy mezőgazdasági tájegységet. Tehát a gazdasági folyamatoknak kapcsolódniuk kell kormányzati tevékenységekhez, és azoknak a minősítését is elvégzik. Ilyen módon azt lehet megállapítani, hogy bár az agrárgazdasági jelentés hiteles képet festett fel a magyar mezőgazdaság helyzetéről, az abban megfogalmazódott, a háttérben lévő kormányzati munkáról sajnos rossz bizonyítványt állított ki. Ez az, ami igazán a kifogásunk ezzel a bizonyos egész gazdasági évvel kapcsolatban.
Összegzésül el tudnám mondani, hogy ennek a gazdaságpolitikának az lett az eredménye, hogy a kicsi kisebb lett és a szegény szegényebb lett. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a GDP termelésében 2002-ben még 3,3 százalékkal, 2003-ban már csak 2,9 százalékkal vett részt a mezőgazdaság. Ez a néhány tized százalékos csökkenés sajnos gazdaságoknak és gazdálkodóknak a tízezreit jelentette. Itt nem azzal van a baj, hogy jól vagy rosszul írták be egy táblázatba a számokat, hanem azzal, hogy az agrárgazdaság vezetői nem voltak megfelelő szintű vezetői az agrárgazdaságnak. No, hát ez a baj, és ezt a vidéki Magyarország elutasítja. (Karakas János: Vissza Torgyánt!)
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
