DR. NÉMETH IMRE
DR. NÉMETH IMRE
DR. NÉMETH IMRE földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az agrárgazdaság helyzetéről szóló 1997. évi CXIV. törvény 2. §-a előírja, hogy a kormány a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter útján évente beszámol az Országgyűlésnek az agrárgazdaság helyzetéről, a termelők jövedelemviszonyairól, az agrárpolitikai célok megvalósulásáról, valamint a költségvetési támogatások felhasználásáról.
A törvény értelmében a jelentés az FVM és a KSH társfelelősségével, az Agrárgazdasági Kutató Intézet bevonásával készül. Elkészülte után az Agrárgazdasági Tanáccsal ezt véleményeztetni kell, és írásos állásfoglalását a jelentéssel együtt kell az Országgyűlésnek benyújtani.
Ezen kötelezettségünknek eleget tettünk. A jelentés 2004-ben hatodik alkalommal készült el, és az európai országok gyakorlatának megfelelően értelemszerűen az előző, tehát a 2003. naptári év értékelésével foglalkozik, és a július végéig rendelkezésre álló tényadatokra épül.
Az idei, a 2003. évről szóló jelentést az Országgyűlés szakbizottságainak és az Agrárgazdasági Tanács javaslatainak figyelembevételével, az előző évek gyakorlatának megfelelően állítottuk össze.
(9.50)
Annyi módosítás történt az előző időszakhoz képest, hogy uniós tagságunkra való tekintettel a jelentés kibővült egy, az Európai Unió agrárgazdaságát elemző résszel, és ebben megpróbáltuk elhelyezni a magyar agrárgazdaságot is. Továbbra is megtartottuk azt a hagyományt, amely szerint a jelentés összeállításakor kizárólag az adatokra, a tények bemutatására koncentráltunk, és próbáltuk elkerülni a folyamatok minősítését.
Az Agrárgazdasági Tanács a jelentést szeptember 3-án megvitatta, a helyzetet jól bemutató, korrekt anyagnak minősítette, egyhangúlag elfogadta, és kialakította írásos állásfoglalását. Az előző év gyakorlatának megfelelően a jelentés teljes terjedelmében - az Agrárgazdasági Tanács állásfoglalásával együtt - felkerült az FVM honlapjára, így minden érdeklődő számára rendelkezésre áll.
Tisztelt Országgyűlés! A jelentésből az agrárgazdaság 2003. évi helyzetének jellemzésére a következő megállapításokat emelem ki. A magyar agrárgazdaság jelentős gazdasági szektora a nemzetgazdaságnak, amely a kedvező ökológiai adottságok kihasználásában, a vidék fejlődésében és a vidéki lakosság foglalkoztatásában ma is alapvető szerepet játszik. Tehát nem csak egy gazdasági ágazat a több közül; hatása sokkal lényegesebb a vidéken élő emberek szempontjából.
A nemzetgazdaság, és ezen belül az agrárgazdaság 2003. évi fejlődési lehetőségeit a világgazdaságban és kiváltképp az európai régióban az elmúlt években kialakult recesszió határozta meg. A gazdaság növekedése továbbra is kedvezőtlen külpiaci feltételek mellett következett be. Az agrárgazdaságot 2003-ban több olyan rendkívüli és döntően kedvezőtlen hatás érte, amelyek alapvetően befolyásolták az ágazat eredményét, a gazdálkodók helyzetét. Ezek közül is meghatározóak voltak a következők: a zömmel szőlő- és gyümölcsültetvényeket károsító tavaszi fagykárok; a minden növényt sújtó, de az őszi kalászosoknál mintegy 25 százalékos terméskiesést okozó aszály; a 30 százalék feletti aszálykárt szenvedett gazdálkodók száma elérte a 94 ezret. Tehát az ország regisztrált mezőgazdasági termelőinek csaknem fele 30 százalék fölötti elemi kárt szenvedett.
A világgazdasági recesszióból eredő kedvezőtlen piaci környezet, a hazai termékpályákon bekövetkezett piaci zavar rendkívül nehezítette a gazdálkodók helyzetét. És meg kell említenem sajnos, hogy a forint árfolyamváltozásából adódó veszteségek is jelentősen sújtották az élelmiszer-gazdaságban dolgozókat.
A fenti hatások az agrárágazat szereplőinél szakértői becslések szerint összességében mintegy 300 milliárd forint bevételkiesést okoztak. A magyar agrárgazdaság - a multifunkcionális szerepéből következően - a nemzetgazdasági GDP-hez való hozzájárulásnál sokkal jelentősebb gazdasági tényezője a nemzetgazdaságnak. Az ágazat a kedvező ökológiai adottságok kihasználásában, a vidék fejlesztésében, a vidéki lakosság foglalkoztatásában, életminőségének befolyásolásában alapvető szerepet játszik.
A külkereskedelemben tartósan pozitív egyenlegével a fizetési mérleg stabilizáló szerepe is jelentős. A mezőgazdaságnak, természetesen ideértve az erdő- és vadgazdálkodással, valamint a halászattal foglalkozókat, a megtermelt bruttó hazai termékből való részesedése 2000 óta 4 százalék alatti értéket tesz ki. A Központi Statisztikai Hivatal előzetes nemzetgazdasági adata alapján a mezőgazdaság 2003. évi teljesítménye mintegy 3 százalékos részarányt mutat. Az Európai Unió tagországainak többségét jellemző 2-5 százalékos sáv középső részén helyezkedünk el. A 3 százalékos mérték azonban csak a mezőgazdasági alapanyag-termelés részesedését tükrözi. Ez közel 4 százalékponttal növekszik, ha az élelmiszeripar teljesítményét is figyelembe vesszük; és az úgynevezett agrobizniszt, tehát a hozzá kapcsolódó műtrágya-, növényvédőszer-gyártást, gépforgalmazást és hasonló szolgáltató tevékenységeket alapul véve további 3-5 százalékpontos részarány-növekedést kapunk. Ez azt mutatja, hogy az agrobiznisz nagyságrendje tehát 10 százalék fölötti részarányt mutat.
A mezőgazdaság 2003. évi bruttó kibocsátása folyó áron 0,8 százalékkal maradt el az előző évitől, természetesen a mezőgazdaság ilyen mutatóját még a megelőző évi, raktáron lévő termés is nagymértékben befolyásolja. Tehát egy rendkívüli elemi kár hatása nemcsak az adott évben érződik, hanem főként az azt követő évre is kihat.
A két főágazat közül az állattenyésztés bruttó kibocsátása 4,3 százalékkal csökkent, a növénytermesztésé viszont 2,2 százalékkal növekedett, éppen az előbb említett hatás miatt. A 2003. évi rendkívüli aszály miatt gyengék a növénytermesztési eredmények, például a megelőző évinél 3 millió tonnával kevesebb gabona termett, pedig a megelőző évben is voltak elemi károk. Egy átlagos évhez képest a kiesés 5-6 millió tonna közé tehető. És természetesen meg kell említeni a piaci helyzetet: a növénytermesztés esetében ennek következtében 20 százalékkal nőtt a növényi termékek árszínvonala, hisz ez a terméskiesés rendkívüli piaci hatásokkal is járt.
Az ágazat tőkearányos jövedelmezősége alacsonyabb a többi nemzetgazdasági ágazaténál, ezért a tőkevonzó képessége is gyengébb. Ugyanakkor pozitív tényként értékelhető, hogy a mezőgazdaságnak a nemzetgazdasági beruházásokból való részesedése a 2003. évben 6,2 százalék, amely a rendszerváltás óta a legmagasabb értéket érte el, és ami érdemben meghaladja a GDP-ből való részesedésünket. Ez, mint említettem, 3 százalékos, tehát egy dupla volumenű beruházási ráta, egy megújuló ágazat képét vetíti elénk. Ez azt jelzi, hogy a mezőgazdaságból élők hosszú távon és tartósan az ágazatban gondolkodnak, megélhetést látnak benne, hajlandók és képesek ebbe az ágazatba invesztálni.
A nemzetközi irányzathoz hasonlóan az elmúlt évtizedben Magyarországon is folyamatosan csökkent a mezőgazdaságnak az összes foglalkoztatottságon belüli aránya. 2003-ban ez az érték 5,5 százalékot tett ki. Az élelmiszer-gazdasági export arányának csökkenése 2003-ban is folytatódott, hisz más termelési ágazatokban lényegesen dinamikusabb exportnövekedés van - ez önmagában az aránycsökkentést indukálja. A mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékek a nemzetgazdaság összes exportjából 6,5 százalékkal részesedtek.
Ugyanakkor rendkívül fontos tényező, hogy az élelmiszer-gazdaság külkereskedelmi egyenlege az elmúlt években mindig pozitív volt. Ez a folyamat 2003-ban annak ellenére sem szakadt meg, hogy az előző évhez viszonyítva a rendkívüli időjárás következtében 5,8 milliárd forintos romlás következett be.
A kivitel és behozatal egyenlege ennek ellenére elérte a 300 milliárd forint aktívumot. Az Európai Unió tagállamaiba irányuló kivitelünk értéke 1,6 milliárd USA-dollárt tett ki - 315 millió USA-dollárral, tehát 24 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. Természetesen a dollár árfolyamváltozása is befolyásolta némiképp ezt az adatot.
Az EU a teljes magyar agrárexportból 51 százalékkal részesedett. Ez az arány 1 százalékponttal nagyobb volt az előző évinél, és természetesen a csatlakozást követően ez a részarány jelentősen növekedett, hiszen a velünk együtt csatlakozó kilenc országba történő szállításaink révén itt csaknem 15 százalékpontos növekedés következett be.
A 2003. évi agrár- és vidékfejlesztési támogatások 217 milliárd forintban valósultak meg. Ezen belül az agrárberuházások támogatására 51 milliárd forintot, piacra jutásra 51,8 milliárd forintot, a termelés költségeinek csökkentésére 66,7 milliárd forintot fordítottunk.
(10.00)
Meg kell említenem az elemi kárra fordított vissza nem térítendő támogatás nagyságát, amely a rendszerváltás óta szintén a legnagyobb mértéket érte el: 10 milliárd forint vissza nem térítendő támogatás próbálta enyhíteni a gazdálkodók kárát a hiteleken kívül.
A belépő SAPARD-program kapcsán bővültek a jövőt megalapozó beruházási, fejlesztési lehetőségek, nőttek az agrártermelés költségeit csökkentő támogatások, az igények azonban lényegesen meghaladták természetesen a lehetőségeket.
A SAPARD-programhoz kapcsolódó állattartási létesítmény- és gépberuházást is figyelembe véve az ágazatban 200 milliárd forint értékű fejlesztés valósult meg. Ez a teljesítmény jelentősen hozzájárult a termelők anyagi-műszaki feltételeinek javításához, a versenyképesség növeléséhez, a csatlakozás előtti felkészüléshez.
Az agrártámogatási rendszer keretében a költségvetés a forgóeszköz- és a fejlesztési célú hitelekhez kamattámogatást nyújt, a vállalkozások hitelgazdálkodását esetenként kezességvállalással is segíti. A kamattámogatásban részesülő hitelek 2003. december 31-én 400 milliárd forint értékben voltak a gazdálkodóknál. Ez az előző évinél 8,2 százalékkal nagyobb érték.
A 2003. év folyamán az egyik fő feladat volt az európai uniós intézményrendszer kiépítése. Ennek keretében megalakult a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal, létrejött a Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal, amelyek működése nélkül a magyar agrárcsatlakozás nem lett volna elképzelhető. Egyúttal sikerült felszámolni azokat a többéves lemaradásokat, amelyek az intézményrendszerek kiépítésében, a határállomások megvalósításában, illetve a már működő agrárintézmények uniós felkészítésében a korábbi időszakban tapasztalhatóak voltak.
Alapvetően a rendkívüli időjárás következtében az ágazat eredményalakulása kedvezőtlen volt. Az APEH rendelkezésre álló gyorsjelentése alapján a mezőgazdasági ágazatba tartozó, egyszeres és kettős könyvelést végző vállalkozások adózás előtti eredménye 2003-ban csaknem ugyanakkora értéket mutatott, mint 1999-ben, mínusz 5,8 milliárd forint, ami mintegy 50 milliárd forintos eredménycsökkenést jelentett a megelőző évhez képest. Ez rendkívüli terhet rakott a gazdálkodók vállára egy nagyon kedvezőtlen időszakban, amikor az európai uniós csatlakozás kihívásával kellett szembenézniük.
Az élelmiszer-ipari ágazat adózás előtti eredménye 2003-ban 70,9 milliárd forint volt, amely szintén csökkenést mutat, 27 százalékos csökkenést az előző évhez képest.
Tisztelt Országgyűlés! Amint az a jelentésből és az Agrárgazdasági Tanács állásfoglalásából is kitűnik, az agrárgazdaság az európai csatlakozás küszöbét átlépve is nehéz helyzetben van, ezért létkérdés a kormányprogramban meghatározott agrárpolitikai és cselekvési irány megvalósítása. Az európai uniós csatlakozással a magyar mezőgazdaság nagy lehetőséget kapott, kiszámíthatóbb piaci feltételeket, jelentős kvótatermelési lehetőségeket, több tíz milliárdos közösségi támogatás igénybevételét és az agrárszabályozásban is hosszú távra átlátható, stabil helyzet megteremtésének lehetőségét. Az agrárkormányzat célja, hogy olyan feltételeket teremtsen a hazai agrártársadalom, a vidéken élők számára, ami biztosítja a nagyobb jövedelmeket, a falusi népesség felzárkózási lehetőségeit a többi társadalmi réteg szintjére. Ehhez az agrárágazatban minden szereplő összefogására szükség van, az új agrártörvény-módosítás elfogadásától kezdve a termelői szerveződésekig, a minőségi termékeket előállító pályázni tudó gazdálkodóktól a kutatókig, a szaktanácsadókig, az oktatókig egyaránt.
2003 egyik legmarkánsabb változása éppen a gazdák összefogásában érhető tetten. Az a közösségszervezet-fejlesztési program, amelyet 2002-ben meghirdettünk, fogadókészségre talált az agrárágazatban, és sokszorosára tudtuk növelni azon gazdálkodó egységek számát, amelyek integrálódva egy-egy közösségi szervezetbe megteremtették önmaguk lehetőségét a piacon való egységesebb fellépésre, az érdekérvényesítésre és nem utolsósorban az európai uniós támogatásokhoz való hozzáférésre. Hiszen természetesen e vonatkozásban a kertészeti ágazatok kiemelendőek a tészek működése vonatkozásában; nemcsak a tészek normatív támogatása, de a feleslegek levezetése, megsemmisítése kapcsán hozzáférhető támogatások megszerzése is nagy jelentőségű az ágazat számára.
Az európai uniós csatlakozásnak lesznek nyertesei, de - mint ahogy nem titkoltuk - lesznek vesztesei is. Egyes ágazatok és ágazati szereplők átmenetileg nehéz helyzetbe kerülhetnek, de összességében, ha megtörténik az elkerülhetetlen strukturális átalakulás és megvalósulnak a szükséges fejlesztések, a magyar agrárgazdaság legtöbb területén tartós növekedési pálya alakulhat ki.
Kérem az Országgyűlést, hogy a törvény előírásai alapján az agrárgazdaság helyzetéről most hatodik alkalommal összeállított jelentést fogadja el, és az abból levonható következtetések alapján járuljon hozzá a kedvezőtlen tendenciák megváltoztatásához és a pozitív folyamatok pénzügyi megalapozásához.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
