DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Nem jó dolog az, ha a valóságot úgy kezeljük, hogy a valótlanságok esetében a mérték a vödör, mert akkor előbb vagy utóbb a tartózkodás az asztal alatt történik, ahogy a népi mondás tartja. (Derültség és taps a Fidesz soraiban.) Az a helyzet ugyanis, kedves képviselőtársam, hogy bizony, ha már egyszer a 2003-as évet tárgyaljuk, akkor egy kicsit tényleg érdemes vissza is pillantani, meg egy kicsit előre is. Hiszen a 2003-as év az utolsó olyan esztendő volt, amikor még készülni lehetett az európai uniós csatlakozásra.
(11.00)
Igen, ez volt az utolsó ilyen esztendő. Ezért semmiféle szöveggel nem lehet azt a felelősséget lemosni önmagukról, hogy ez a felkészülés nemcsak sikertelen volt, hanem Koppenhágában megkötöttek egy olyan egyezményt, amilyen egyezményt önökön kívül ebben az országban senki nem kötött volna meg. Ezek tények. (Gőgös Zoltán: Amit előkészített a Fidesz!)
Megkérdezte, hogy milyen intézmények álltak rendelkezésre. (Gőgös Zoltán: Savanyú a szőlő.) Nem tudja, hogy az AIK, az Agrárintervenciós Központ működött, hogy már fölállítottuk a SAPARD-hivatalt? (Dr. Magda Sándor: Hol? Hol? Az alapkövet letették.) Föl volt avatva, kedves képviselő úr, ön nem olvasott még újságot sem, pedig azt olvasni kell! (Közbeszólások.)
És tagadják, hogy az összes szakembert fölvették, az idegen nyelveket beszélő szakembereket szétzavarták, szétverték ezt a rendszert azért, hogy a saját klientúrát lehessen odaültetni egy olyan rendszerbe, amely aztán az önök által kitalált, kitervelt magyar mezőgazdaságot szolgálná! (Gőgös Zoltán: Hazugság!) Erről szól ez a történet, ha a múltat nézzük, de én a múltról sokkal többet nem kívánnék beszélni, mert hiszen beszélhetnénk itt sok mindenről. Összehasonlíthatnánk persze a cseresznyét - amely sosem jött be - a paprikával (Dr. Magda Sándor: Ki volt a miniszter?), ami sajnos bejött, összehasonlíthatnánk persze azzal, hogy ki milyen károkat okozott, és akkor önök kénytelenek lennének elismerni, hogy toronymagasan állnak mindenki fölött. Mert ebben az egy dologban ez valóban így van,
De nézzük, hogy mit ígértek, mert azok tények! Mit mondott, milyen ígéreteket tett a Medgyessy-Gyurcsány-kormány! (Dr. Magda Sándor: Szégyen!) Világosan azt mondták: “Helyreállítjuk az agrártermelők működési és versenyképességét, kormányom azonos versenyesélyeket biztosít minden mezőgazdasági vállalkozási formának.” Mit csináltak? Azt, amit itt már vitattak.
A 60 milliárd forint elosztásánál hogyan történt ez az elosztás? Hiába szépítik ezt a helyzetet, 80 százalékot megkaptak azok, akik eddig is tőkeerősek voltak, és maradt a 20 százalék szétosztva azoknak, akik eddig is tőkeszegények voltak. Hova került a 200 milliárd forintos hitellehetőség? Ugyanoda, ugyanahhoz a körhöz.
Hány kérdést intéztünk önökhöz írásban, szóban itt a Házban, minden módon, hogy mondják már meg, melyek azok a cégek, amelyek ezeket a forintokat megkapták. Mindig kitérő vagy semmilyen választ nem kaptunk. Nagyon sajnálom - egyébként ezt is meg kell jegyeznem elöljáróban -, hogy Németh miniszter úrnak valami sokkal fontosabb dolga történt, mint a tárcája számára ebben az esztendőben már a költségvetésen kívül a legfontosabb esemény.
Nagyra tartom, és meg kell mondanom, hogy talán örülök is, hogy Pásztohy államtitkár úr van itt, de a súlyát ennek a napnak azzal kellett volna megadni, hogy szembesüljön a miniszter mindazzal, amiben ő a Medgyessy-Gyurcsány-kormány folyamatosságát jelenti. Ez egy alapvető tézis. (Közbeszólások az MSZP soraiból.)
Tisztelt Ház! Nézzük meg hát, azzal kapcsolatban mit ígértek még önök: “Kormányom felvirágoztatja a mezőgazdaságot és a magyar vidéket.” Álljunk megy ez röpke szóra! Ha ezt mosolyra valónak szánták, akkor rendben van a dolog. Ha ezt komolyan mondták, akkor azt kell mondanom, hogy fogalmuk nem volt arról, hogy a magyar mezőgazdaság milyen helyzetben, milyen állapotban van. Ellenkező esetben négy esztendőre egyetlen komoly kormány ilyen nyilatkozatot nem tett volna. Tartják önök még ezt a nyilatkozatot? Kell hogy tartsák, mert ez a folyamatosság változatlan.
Nos, tisztelt Ház, úgy gondolom, hogy nézhetjük tovább, hogy hogy is néz ki ez az esélyegyenlőség. Nézzük meg! Csökkentették a különböző ágazatok támogatását 2003-ban. Hogy ez így van, vitán fölül áll, még önök is elismerik. De hogy a beruházások esetében milyen csökkenés történt, nézzék meg a saját kis papírjukat, amit kaptak a minisztériumtól! Az élelmiszeriparban 34,7 százalék volt a beruházás az előző évhez képest. Ez katasztrofális, és egyben az egyik okozója annak, ami most, 2004-ben bekövetkezett, nevezetesen, hogy az élelmiszer-biztonság Magyarországon összeomlott. És ez ténykérdés. (Gőgös Zoltán: Ez hazugság!)
Koppenhágában minden nemzet, minden olyan nemzet, amely adott valamit magára, a saját nemzeti érdekei megvédése mentén igyekezett tárgyalni. Vajon így jártak el önök is? Messze nem! (Dr. Géczi József Alajos: Ez hazaárulás! - Gőgös Zoltán: Ne ártsál legalább!) Mitől van az, hogy az a lengyel agrárium, amely messze a magyar mögött járt, ma sokkal jobb pozícióban van, mint mi? (Gőgös Zoltán: Költözzél oda!) Döntően növelte az exportját, olyan mértékben tudta növelni az exportját minden ellenkező hírrel szemben, hogy közben - figyelmébe ajánlom a bizottsági elnök úrnak - rendkívül erős zloty van. Nem zavarta az exportot, mert azért mindig meg kell nézni azt is - ha már ebbe a témába egy kicsit belekaptam -, hogy vajon hogyan állunk az import esetében, amelyben benne van a gázolaj, amiben benne vannak a növényvédő szerek, amelyben benne van mindaz, amit nem Magyarországon állítanak elő, s amelyet be kell hozni. Bizony, kedves képviselőtársaim, nem érdemes a számokkal bűvészkedni, mert előbb vagy utóbb az ember belebukik.
Nos, 2003 arról szólt - és ez tényleg nagyon fontos -, hogy a magyar agráriumból élők egyetlenegy időszakban ugyan, de egymásra találtak. És ez azt bizonyítja, hogy olyan időszak következett be, amikor már nem a kicsik és nagyok megosztásával lehet az agráriumot irányítani, mert a kicsik és nagyok a saját érdekeik mentén - kivéve itt a Házban, ahol elkötelezett nagyok vannak - egymásra találtak akkor, amikor a magyar agrárbékét fölborította ez a kormányzat.
Ki kell jelentenem, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség az agrárbéke mellett volt akkor is, most is, a jövőben is. Ez meggyőződésem szerint az egész nemzet érdeke. (Gőgös Zoltán: Ez a beszéd pont azt szolgálja!) Ugyanakkor az is a nemzet érdeke, hogy azok, akiknek meg kell védeniük a saját érdekeit, hozzájussanak a saját szervezeti lehetőségeikhez, érdekeiket tudják minden szinten érvényesíteni, és ha ez az érdekérvényesítés azt kívánja, akkor erőt is tudjanak mutatni. Nos, akkor, amikor a nagy gazdatüntetések lezajlottak, önök szembesültek azzal világosan és mindenképpen megkerülhetetlenül, hogy a kicsik és nagyok megfogták egymás kezét, és megkíséreltek egy valódi agrárbékét létrehozni.
Most nézzünk bele, hogy akkor mi lett ezzel a szerződéssel, amit önök aláírtak. Hová jutottunk ezzel a szerződéssel? Sehová, mert mi történt? Az ígéretek egészen egyszerűen ígéretek maradtak. A sertéstartók most futnának a pénzük után. De ugyanígy vannak a baromfitartók is.
Önök azt mondják - mert valóban a statisztika azt mutatja -, hogy miközben 2003-ban a sertések száma, a tehenek száma lényegileg csökkent, és komoly számmal csökkent, nőtt a baromfi- és nőtt a juhállomány. És azt kell mondanom önöknek, nőtt a baromfitartásból élőknél az egy főre eső öngyilkosság is, sajnálatos módon, mert miközben a baromfiszám nőtt, ez a kormányzat semmit nem tett azért, hogy megoldódjon annak a felvásárlása is, hogy megoldódjon az is, hogy ez a baromfi értékesíthető legyen. Ez a kormányzat feladata.
Lehet persze, hogy önök olyan államról álmodnak, amely majd úgy fog működni, hogy az egyik oldalon csak bedobják a 20 fillért, a másikon meg önöknek kijön az 1 forint. (Gőgös Zoltán: Mint a szocializmusban. - Egy hang Fidesz soraiból: Hajdú-Bét!) Ebben hiába reménykednek, mert ilyen helyzet legfeljebb átmenetileg létezik. (Gőgös Zoltán: Ezt te mondod folyamatosan! Erről beszélsz! - Közbeszólások a Fidesz soraiból: Nyugi, nyugi!) Meg kell mondanom, élvezem a közbeszólásokat, mert azt gondolom, és azt remélem, hogy talán ezt hallják a tévéhallgatók is, és ebből nagyjából-egészében meggyőződhetnek arról, hogy mi az a színvonal, mi az a lehetőség, amit önök számítanak. (Derültség és taps a Fidesz soraiban.)
Ha ön úgy látja, hogy ezt tudják, akkor megnyugodtam 2006-ot illetőleg. (Derültség a Fidesz soraiban.) Szóval, tisztelt Ház, úgy gondolom, hogy egyértelmű és világos, hogy 2003 miről szólt. 2003 arról szólt, hogy elveszítettük azt a lehetőséget, hogy felkészülten érkezzünk el az Európai Unióba. Pedig az Európai Unió nem arról szól, kedves barátaim, amit önök itt el akarnak hitetni, hogy a költségvetésbe beteszünk a 156 milliárd helyett 158 milliárd forint nemzeti részt, és majd melléírogatjuk, hogy mi az, amit száz százalékban el lehet érni az Európai Unióból. Ez így nem működik egyetlen országban sem, de az Európai Unióban végképp nem működik.
Ki kell jelentenem, hogy akik ezt a költségvetést így állították össze, azok virtuális költségvetést készítettek; olyan költségvetést, amelyről maga az ÁSZ megállapította, hogy mintegy 60 százaléka bizonytalan. Hogyne lenne bizonytalan, tisztelt Ház, akkor, amikor egyértelmű, hogy az Európai Unióban egyetlen ország soha nem ért el 100 százalékot a pályázatok útján. (Gőgös Zoltán: SAPARD! - Közbeszólások a kormánypárti padsorokban.) Örömmel hallom. Meg vagyok róla győződve, hogy önök itt néhányan fognak. (Derültség a Fidesz soraiban.)
(11.10)
El tudom képzelni, hogy önök itt néhányan 100 százalékot fognak kapni, de lehet hogy 120-at, mert olyan is elképzelhető. (Dr. Magda Sándor: Ez nem tokaji szőlő!) Egyáltalán nem lennék meglepve a 120 százaléktól sem. (Dr. Magda Sándor: Ezek nem tokaji szőlők!)
Nézzük tovább, mit jelentett ez a 2003. év! Miközben az állatállomány drasztikusan csökkent, ez az ország elszenvedte az évszázad egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb aszályát. És mit tettek önök ezzel az aszálykárral kapcsolatban? Bejelentették, hogy lesz 10 milliárd forint az aszálykár megtérítésére. Mennyi volt az aszálykár? Egyes becslések szerint 160 milliárd, de a valódi becslések szerint közel 200 milliárd forint. És mennyi volt az a 10 milliárd? Mert még ebben is - a vödör, ugye meg az asztal alatti tartózkodás -, az a helyzet barátaim, hogy csak 5 milliárd volt a költségvetésből, a másik 5 milliárdot el kellett venni a gazdálkodóktól, mert így lett 10 milliárd.
Nézzük meg, hogy mire volt ez elég! Semmire, hiszen azok a gazdaságok - és ez az alapja annak, amiről ma beszélnünk kell -, amelyek korábban is nagyon gyenge vagy semmilyen tőkelehetőséggel nem rendelkeztek, egyik évről a másikra igyekeztek reuzálni - és ez egyben a családjuk eltartását is jelenti -, gyakorlatilag tönkrementek. Nem volt más lehetőség takarmány hiányában, mint az állatállomány kivágása, amelyről megdöbbenve olvasom ebben az irományban, hogy örömmel közli, csökkent a háztartásoknál tartott állatok száma. Ha ez öröm, kedves barátaim, akkor, úgy tűnik, valami más országban és más világban élünk!
Ez a 2003. esztendő a borászok számára, azt hiszem, mindenképpen az almatermelők, a bogyósokat termelők számára nagyon keserves esztendő volt.
De menjünk csak tovább, és nézzük világosan, hogy mi is történt még! A 2003. évben a magyar agrárium - és erről nem szól a fáma egyetlen sorban sem - 400 milliárd forint adóssággal bírt. Ez a 400 milliárd forint most novemberre, hiszen már a gazdasági év végén vagyunk, 500 milliárd forintra növekedett. Ez a növekedés azt jelenti, és lehet ezen mosolyogni, hogy abban a faluban, ahol én éltem, ott, ahol az enyémek ma is élnek, az ilyenfajta eladósodás maga a tönkremenést jelentette; annyit jelentett a harmincas és a negyvenes évek elején, hogy ahol ilyen hitelállományok jelentek meg, ott előbb vagy utóbb a dob is megperdült. Igen, kedves barátaim, a hitelállományt nem lehet a végsőkig feszíteni, mert egészen egyszerűen nincs olyan ágazat, de különösen nem a mezőgazdaság, amely ezt elviselné vagy elbírná. Amikor önök újabb és újabb hitelekről beszélnek, akkor azt kell önöknek mondanom, hogy akkor azoknak a tönkretételéről is beszélnek, akiknek ez a tényleges és napi megélhetést és nem a tőkefelhalmozást jelenti.
Tisztelt Ház! Világosan beszéljünk valamiről: mi - és itt el is hangzott az önök részéről - más filozófia mentén gondoljuk az agrárium alakítását, mint önök. Ez egy ténykérdés. Ha nem így lenne, azt kell mondanom, talán nem is lenne értelme, hogy itt legyünk. Hiszen amit önök akarnak, az egy világos és egyértelmű lehetőség, önök úgy gondolják, hogy a legjobban kezelhető ügy a latifundiumok országa. Persze, ahol ezerhektáros nagybirtokok vannak, látszólag kevesebb a gond. Más kérdés, hogy az igazmondó előző államtitkár világosan megmondta, hogy mivel jár ez. Azzal jár, hogy mintegy ötszázezer embernek eltűnik a munkalehetősége a magyar vidéken. Hová akarják önök ezeket tenni? Nekem valaki itt azt ajánlotta, hogy menjek Lengyelországba, az előbb hallottam, nem tudom, hogy miért. Mert én már '56-ban, amikor lehet, ön még nem is létezett, ezért az országért küzdöttem és harcoltam. Van annyi jogom itt lenni, mint azoknak a szocialistáknak, attól tartok, akik mind ez idáig az ellenforradalom bősz képviselői voltak, és ma itt oktatnak minket demokráciából, és oktatnak minket… (Dr. Magda Sándor: Képviselő úr! Most már térj a tárgyra! - Dr. Géczi József Alajos: Ügyvéd úr! - Gőgös Zoltán: Ügyvéd úr!)
Nos, tisztelt Ház, ennyi kitérőt talán megengedhettem magamnak (Dr. Géczi József Alajos: Nem engedheted meg magadnak! Szégyelld magad!), legyen valami öröme azoknak is, akik itt ma a beordítozásból próbálnak (Dr. Géczi József Alajos: Csúnya ügyvéd bácsi!) valamiféle előnyt szerezni. (Taps a Fidesz soraiból.)
Tisztelt Ház! Attól tartok, hogy nagyon erőteljesen az önök tyúkszemére lépünk minden alkalommal, amikor az igazságot kimondjuk, nagyon erőteljesen, mert az igazságot meghallják ebben az országban. Bizony, barátaim, könnyen lehet, hogy november végén önök megint szembesülnek azzal, hogy lehet itt mindenféléket mondani, oda-vissza hazudozni, lehet itt mindenféle számokat előhúzogatni, de a magyar gazda pontosan érzi a bőrén, hogy mi az, amit elvettek tőle az elmúlt időszakban. Mert annak a családi gazdálkodónak, akinek most már jogszabállyal is megtiltják, hogy segítsen magán, és más vállalkozást vagy más állást is elfogadjon, attól tartok (Gőgös Zoltán: Most változtattuk meg!) - bizony most! -, ezeknek önök hiába magyaráznak, és lehet itt bekiabálni, amit akarnak!
Tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy világos és egyértelmű a helyzet, és talán mégis megkerülhetetlenül rá kell térni arra, ami a közelmúlt eseménye, de 2003 folyománya. Miről van szó? A magyar agráriumon belül azt a termelést, amely a nemzeti termelést jelenti, meg kell védeni. Mi a védelem lehetősége? Hiszen azt mondják, hogy az Európai Unióhoz csatlakozva nincsenek ilyen eszközök. Ez nem igaz! Minden ország a saját agráriumának védelmét megkísérli megteremteni. Mi a védelem eszköze? Például a minőség, az a minőség, amely a magyar árukhoz köthető, és a magyar áruk minőségét kell elérni. Hogyan lehetséges az, hogy a Pick szalámiban, amely területhez kötött és előállított áru, megjelennek dán húsfélék? Hogy lehet ez? Hogyan lehetséges az, barátaim, hogy miközben söprik lefelé a paprikát a pultról (Lengyel Zoltán az MSZP-s képviselők felé: Miért nem kiabáltok?), akkor hajlandó itt valami ilyesmit mondani a miniszter, hogy paprikás a hangulat. Ekkora cinizmust, azt hiszem, senki nem engedhet meg magának. Mert nemcsak a paprikatermelőknek, hanem minden olyan húsáru-előállítónak, minden olyan áru-előállítónak, ahol a paprika megjelenik, iszonyatos kárt okoztak.
Aztán néhány nap múlva megjelenik a következő, amit aztán persze mindenféle mérésekkel próbálnak eliminálni, hogy miféle román étolaj jelent meg Magyarországon. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Medgyessy hozta!) Meg kell kérdeznem a tárcától: garantálják, hozzákötik a bársonyszéküket ahhoz, hogy ma Magyarországon nincs külföldről olyan élelmiszer, amely veszélyes lehet? Garantálják? Jó lenne, ha garantálnák, mert ez valószínűleg a cserékhez vezetne. (Közbeszólás az MSZP soraiból: 2003-ról beszélünk!)
Tisztelt Ház! Világosan szeretném elmondani, igen, mi egy másikfajta mezőgazdaságban gondolkodunk, és ennek a mezőgazdaságnak nagyon régen van programja. 1930-ban - itt van képviselőtársam - a békési program néhány alapvető tézist lefektetett. Azt kell mondanom, képviselőtársam, lehet hogy egyet is fogunk érteni, hetven év alatt nem valósultak meg. Ez ténykérdés. Mit mondtak akkor a gazdák? Azt mondták többek között, és én azt gondolom, jó, ha ezt az emlékezetünkbe idézzük: “Követeljük olyan új, erőteljes nemzeti birtokpolitika legsürgősebb kezdeményezését, amely a nagybirtok céltudatos csökkentését, és ugyanakkor a törpe-, kis- és középbirtokok erősítését jelenti.” Nem a felszámolását mondta, hanem a céltudatos csökkentését és a kisebbek erősítését. (Gőgös Zoltán: Erről szól a világ!) Lehet, hogy ez önöknek nem tetszik (Közbeszólás az MSZP soraiból: Nem is!), de a magyar gazdatársadalomnak ez lehet az igénye.
A másik: mit mondtak? Azt mondták, és azt hiszem, ez máig igaz: “Követeljük a mezőgazdasági termelés oly módon való átalakítását és új alapokra fektetését, amely annak jövedelmezőségét biztosítja.” Erről szól a történet. Mi itt örökké támogatásról beszélünk, fontos a támogatás, mert az egész világon támogatják ma, sajnálatos módon sokszor - talán nem is helyesen - a mezőgazdaságot (Gőgös Zoltán: Ebben egyetértünk! - Dr. Magda Sándor: Nincs vitánk!), de a jövedelmezőséget kell megteremteni, mert ha jövedelmezőség van, akkor van családi gazdaság, akkor van magyar vidék, akkor a magyar vidék meg tud maradni.
Tisztelt Ház! Ezért nem tudjuk mi támogatni ezt az előterjesztést. (Dr. Magda Sándor: Nem baj, mi megszavazzuk! - Taps a Fidesz soraiból.)
