JÁRVÁS ISTVÁN
JÁRVÁS ISTVÁN
JÁRVÁS ISTVÁN, a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Államtitkár Úr! Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Bár nem tartozik szigorúan a napirendi pont megtárgyalásához, én azért jobban örültem volna, ha a miniszter úr is figyelemmel kíséri az agrárgazdaság 2003. évi helyzetéről szóló jelentés megtárgyalását.
A kisebbségi vélemény előadójaként néhány olyan dologra szeretném felhívni a figyelmet, amelyből ha egyet-kettőt sikerül a következő években a jelentésbe beépíteni, az segíteni fogja a mezőgazdaság helyzetének kiértékelését és jobb megítélését.
Az egyik ilyen dolog, hogy én nagyon fontos szegmensnek tartom az agrárgazdaság helyzetét az energiaárak szempontjából megvizsgálni. Hiszen a hetvenes évektől kezdődően legalább az ötödik energiaár-emelési hullámot tapasztalhatjuk meg, és a nyolcvanas évektől a magyar agrárgazdaság helyzetét elsősorban az energiaár-változás határozta meg. Bizonyára mindenki emlékszik még, hiszen sokan vagyunk itt a teremben, akik mezőgazdasággal foglalkoznak, hogy a hetvenes években olyan beruházások történtek az olcsó energia következtében, hogy központi fűtéses elletőistállókat építettünk, darált szalmával almoztunk, bizonyos szivattyúval kilőttük az ott keletkezett trágyát. Az így keletkezett környezetszennyezést amúgy még ma is viselik ezek a telepek vagy ezek környéke. Az ilyen esztelen beruházások terheit egyébként államháztartási hitel formájában még mindig toljuk magunk előtt. Vagyis az energiaárak által gerjesztett változások szerintem nagyon fontosak, és ezt az agrárgazdasági jelentésnek külön fejezetben kellene tárgyalni.
A kereskedelmi aktívum - mint miniszter úr is említette - pozitív, és jelentős pozitívumot tud fölmutatni az agrárgazdaság évről évre, mintegy 300 milliárd forintos, dollárban is 1,3-1,4 milliárdos összegben, és ez nagyon nagy eredmény. Ennek ellenére azonban azt tapasztaljuk, hogy az agráriumban dolgozók, lehetnek ezek vállalkozók vagy pedig fizetett alkalmazottak, keresetei, jövedelmei csak 65 százaléka a nemzetgazdasági átlagnak. És rendszerváltás ide, rendszerváltás oda, ez egyébként a rendszerváltás előtt is így volt, és úgy látom, ez ma is így van. Azt hiszem, ez olyan intő jel, amely előtt kicsit meg kellene állnunk, és kicsit szégyellnünk is kellene magunkat, hiszen a nemzetgazdaság számára fontos, kereskedelmi aktívummal bíró agrárgazdaságból élők munkajövedelme hallatlanul alacsony, mondhatnám, megalázóan alacsony, és nagyon keveset foglalkozunk ezzel, mint ahogy az agrárgazdasági jelentés is nagyon keveset foglalkozik vele.
Többször előkerült már, és ma is még többször szóba fog kerülni a determináció. A determináció kérdésével is viszonylag szűken foglalkozik az anyag. Ez nagyon veszélyes dolog, hiszen a determináció azt jelenti, hogy egy pénzről többször beszélünk: akkor, amikor kiígérjük, majd később, amikor megkapják a vállalkozások ezeket a pénzeket. Tudom, hogy a determináció egy része egyébként nem elkerülhető, különösen, amikor exporttámogatáshoz fűződik, hiszen bizonyos késéssel kaphatják meg a vállalkozások, de azért van olyan determináció is, amely kicsit mesterkélt, a politika kicsit mesterségesen állítja elő.
Az eltartóképességről és az agrárollóról is kicsit keveset beszélünk. Mindig a támogatás oldaláról közelítjük meg az agráriumot; fontos dolog a támogatás, ezzel nem vitatkozik senki. Viszont az agrárium eltartóképessége ennek ellenére nem nő, hanem csökken, jelentősen csökken. És le lehet írni egyébként olyan mondatokat a jelentésben, hogy az agrárolló esetleg szűkült 2003-ban, de ez azért némi értékelésre szorul, hiszen a termelői árak emelkedése elsősorban az aszály gerjesztette áremelkedésből adódik. Nem hiszem azonban, hogy ilyen önámításokkal előbbre jut a magyar mezőgazdaság értékelése.
Az Agrárgazdasági Tanács jelentését végigolvasva az jut eszembe, hogy picit azért udvari jellegű ez az agrárgazdaságról szóló jelentés (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), egy kicsit udvarló - a többit pedig szeretném majd elmondani egy normál hozzászólásban.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
