LENGYEL ZOLTÁN
LENGYEL ZOLTÁN
LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy érdekes vita alakult ki itt az elmúlt órákban, most már fogalmazhatunk így, és szóba került egy 1993-as Fidesz-idézet is. Engedjék meg, hogy mielőtt magáról a 2003. évről beszélnénk, idézzük vissza ezeket a birtokkal kapcsolatos megjegyzéseket és a szövetkezeti üzletrésszel kapcsolatos megjegyzéseket.
Úgy gondolom, hogy 2001-2002 nem volt olyan régen, és könnyű rá visszaemlékezni, ugyanis a családi gazdaságok fogalmának kialakításakor pontosan az volt a cél, hogy a helyben lakó, a helyben gazdálkodó emberek hozzájuthassanak a helybeli elaprózodott földekhez. Egyébként fideszes képviselőknek azóta is van tárgysorozatba nem vett javaslata az osztatlan közös tulajdonban lévő földek kimérésével kapcsolatosan, ami folyamatosan, 2003-ban és 2004-ben is süket fülekre talált.
A szövetkezeti üzletrészek kérdése. Tisztelt Képviselőtársaim! Az Orbán-kormány volt az, amely látta, a mezőgazdaság előremozdításának és a vidéki emberek életminőség-javításának egyik lehetősége az, hogy az egyébként elértéktelenedett szövetkezeti üzletrészeket száz százalékon megvásárolta ezektől a tulajdonosoktól. Sajnálatos módon az önök kormányzása kezdetekor ez a folyamat megszakadt; és szintén folyamatosan kérjük, hogy folytatódjon a szövetkezeti üzletrészek felvásárlása, ez a kezdeményezésünk is rendre süket fülekre talál.
Arról kellene beszélnünk, hogy a 2003. évi agrárjelentés rendben van vagy nincs rendben, jó az agrárjelentés vagy nem jó az agrárjelentés, ehelyett már hallottunk sok mindent arról, hogy kinek milyen végzettsége van. Úgy gondolom, hogy az agrárium szempontjából a végzettség teljesen lényegtelen dolog, ugyanis a Földművelésügyi Minisztériumnak is volt olyan politikai államtitkára, aki nem mezőgazdasági szakember volt, mégis két és fél éven keresztül az államtitkári székben ült. (Vincze László: Szanyi!)
Nos, volt egy nagyon kedves tanárom, aki a következőt mondta viccesen tanszéki értekezleten: aki tudja, csinálja, aki nem ért hozzá, az pedig oktatja. Ezt a vezérszónoklatokkal kapcsolatban szerettem volna elmondani, különösebb kommentár nélkül. (Dr. Magda Sándor: Én csinálom is, kedves képviselőtársaim, önökkel ellentétben! - Derültség az MSZP soraiban.)
A jelenleg előttünk fekvő anyagot viszont a tény kedvéért és tájékoztatásul szeretném közölni a nyilvánossággal is, a költségvetés benyújtása előtt kellett volna a Háznak tárgyalni, és mintegy három hét késedelemmel kapták meg az egyébként terjedelmes, több mint háromszáz oldalas anyagot a képviselők. Itt egyrészről magának az előterjesztésnek a terjedelme, másrészt pedig a fontossága a 2005. évi költségvetéssel kapcsolatban nem elhanyagolandó, és úgy gondolom, hogy az első rossz és nagyon rossz az a kérdés, hogy miért a költségvetési vita megkezdése után kezdünk el foglalkozni a 2003. évi agrárjelentéssel.
Az agrárjelentést áttanulmányozva találkozunk egy meglehetősen érdekes és ma már többször előkerült témakörrel, mégpedig az élelmiszeripar jövedelmezőségének jelentős növekedésével mint sikerrel. Azóta itt már kétperces felszólalásokban hallhattuk ennek az ellenkezőjét, hogy ezzel a témával kapcsolatosan baj van. Gőgös képviselő úr is elmondta nekünk, hogy túl nagy a különbség a felvásárlási ár és a fogyasztói ár között. Az agrárjelentésben pedig le van írva sikerként, hogy az élelmiszeripar jövedelmezősége pedig jelentősen növekedett (Gőgös Zoltán: Abban nincs benne a kereskedelem!), és a termelési költségek csökkentését említette még Gőgös képviselő úr.
Szeretném emlékeztetni önöket arra, hogy az elmúlt hetek során és a 2005. évi költségvetés általános vitája során az egyik felszólalásomban bátorkodtam javaslatot tenni arra, hogy tanúsítson önmérsékletet a kormány, tegye könnyebbé a gazdák helyzetét, és csökkentse legalább állatlétszám-arányosan a beszedendő hatósági díjakat, és - mint ahogy Gőgös képviselő úr mondta egyébként - ezt az Európai Unió megengedi. Azt is megengedi, hogy állatarányosan kevesebbet is szedjen be az állam a gazdáktól, és ezzel természetszerűleg a termelési költségeket alacsonyabbá lehet tenni.
Az előttünk fekvő anyag foglalkozik, a termelő-értékesítő és a beszerző szövetkezetekkel, és miután a 2003. évről beszélünk mint utolsó békeévről, amikor szabadon adhatott volna a kormány támogatást a mezőgazdaság szereplőinek, nem volt semmiféle EU-s megkötés, a következőt olvashatjuk az előttük fekvő anyagban: “Beszerző-értékesítő szövetkezetek támogatására 2 milliárd forint igény érkezett be. Erre 792 millió forint állt rendelkezésre, majd összesen 765 millió forint került kifizetésre.” Az egy dolog, hogy 35 százalékát tudták csak az igénynek kielégíteni, de az egy tarthatatlan helyzet, hogy az utolsó békeévben még a rendelkezésre álló keretet sem fizetik ki, a túljegyzés ellenére sem. (Gőgös Zoltán: Nem feleltünk meg!)
Az agrárgazdaság helyzetével kapcsolatosan egy táblázat mutatja, hogy 2002-ről 2003-ra a mezőgazdaság részesedési aránya mindenféle területen csökkent, minden területen, tisztelt képviselőtársaim. Egyébként a retorikailag sikerjelentésnek megfogalmazott 2003. évi anyag szövegszerkezetében nem azt mutatja, amit a mellékletekben szereplő számok mutatnak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Jelentős csökkenés volt 2002-ről 2003-ra, még egyszer ismétlem, az utolsó békeévben, amikor meg lehetett volna még adni az egyébként az anyagban többször leírtan forráshiánnyal és különböző tőkehiánnyal küszködő mezőgazdasági ágazat számára.
(13.00)
Nagyon érdekes az a tendencia, amit az agrárolló alakulásáról ír az anyag. Tisztelt képviselőtársaim, az Agrárgazdasági Tanács állásfoglalásában a következő olvasható: az agrártörvényben előírt kritériumok közül rendkívül fontos tényező az agrárolló záródásának elősegítése, amely a 2003. gazdálkodási évben megvalósult. Tisztelt képviselőtársaim, így néz ki a záródó agrárolló. (Felmutat egy grafikont.) Ezt akárhogy is nézem - a beírt számokat arányosítva, vagy pedig a vonalak egymáshoz való távolságát -, az agrárolló 2003-ban tovább nyílt.
Az agrárgazdasági támogatások kérdése szintén egy neuralgikus pont, pontosan az utolsó békeévre való hivatkozással. Tisztelt képviselőtársaim, 2002-ben 270 milliárd forint agrártámogatás (Gőgös Zoltán: Mennyi?), 270 milliárd forint előirányzat, tisztelt képviselő úr. (Gőgös Zoltán: 2002-ben?) 2002-ben, igen, egész évre vonatkozóan; 2003-ban 231 milliárd volt az előirányzat, amiből összességében 217 milliárd forint teljesült.
Az agrárgazdasági támogatások során szeretném megemlíteni még az aszálykár kérdését, amiről egyébként volt már szó a Házban. Nem szeretem, ha milliárdokról beszélünk, úgy gondolom, hogy a gazdaember azt a léptéket érti meg, amiben ő maga is számol. Tisztelt képviselőtársaim, a sikeres aszálykárenyhítés kapcsán a 2003. évben 1 millió forint kárra 50 ezer forint támogatás volt. Úgy gondolom, ez jobban mutatja az arányokat, mint amikor a milliárdokkal dobálózunk.
Jelentősen megnövekedett 2003-ban a mezőgazdasági ágazat hitelállománya.
Volt még egy másik rettentő érdekes jelenség: 2003-ban a mezőgazdaság összes ágazatában, minden területén válságjelek mutatkoztak. Most mi itt a parlamentben vitatkozunk a 2003. év sikereiről, pontosabban: szocialista képviselőtársaim próbálják bebizonyítani a 2003. év sikereit, ellenzéki képviselőtársaim ellenérveket sorolnak. De valójában mi volt az, ami kirobbantotta a soha nem látott mértékű és teljes összefogással megvalósult gazdademonstrációt, ha nem a 2003. év agrárpolitikája? Tisztelt képviselőtársaim, ott volt a véleménynyilvánítás, és ott van a magyarázat erre a 300 oldalra, amire egyesek azt mondják, hogy jó, ellenzékiek pedig kritikákat fogalmaznak meg ezzel szemben. Én úgy gondolom, hogy ha valakinek hinni lehet, akkor az a mezőgazdasági termelő, az a gazda, aki a 2004. év elejére, tavaszára úgy érezte, hogy most már elég, és minden eszközt megragadva a mezőgazdaság összes szereplője és érdekképviselete nyomatékot adott annak az elégedetlenségnek, amit a 2003. évi agrárgazdálkodás és agrárköltségvetés kiváltott.
Végezetül engedjenek meg még néhány gondolatot a ma előhozott friss anyagról, amit néhány éve hallunk szocialista képviselőtársainktól az árfolyam-politika és az agrárium kérdésében. Tisztelt képviselőtársaim, áttanulmányozva azt az anyagot, amit az imént egy szocialista képviselőtársamtól megkaptam, döbbenetesen látom, hogy a Hűtőipari Szövetség forrására alapozottan határozzák meg azt a hipotézist, amit megpróbálnak elhitetni az emberekkel. (Dr. Magda Sándor: Ő exportál!) Néhány forintos árkülönbözetet mutat a táblázat kilogrammonként a felvásárlási ár különbözetében.
Magda képviselő urat, aki úgy mondja, hogy ő maga is benne van a termelésben - én sem tudok tőle elszakadni -, szeretném megkérdezni, hogy honnan vásárolja a gazda a minősített vetőmagot, az üzemanyagot, a növényvédő szert, és mutassa meg nekem azokat a magyar mezőgazdasági gépeket, amelyek dominánsan előfordulnak a korszerű magyar mezőgazdasági termelésben. Tisztelt képviselőtársaim, ezeket ugyanúgy euróért kell megvásárolni a magyar gazdának, illetve az euró aktuális árfolyamán. Amit önök mondanak az árfolyam-különbözettel kapcsolatosan, az nem más, mint a termelés, a feldolgozás, a kereskedelem és a fogyasztói ár közötti különbség. Ugyanis nem a termelő fogja a termékét exportálni, hanem majd a Hűtőipari Szövetség valamelyik tagja félkész termékként vagy késztermékként, vagy pedig egy kereskedelmi láncolaton keresztül.
Karsai képviselő úr mondta el ez évvel kapcsolatban, hogy milyen botrányos dolog, hogy a gazda 1800 forintot kapott a búzájáért, és néhány hónap alatt a kereskedő, akinek volt lehetősége letárolni, majd intervencióba át fogja tudni adni, 8000 forint extraprofitra fog szert tenni néhány hónap alatt. Egyébként, képviselő úr, ebben teljes egészében egyetértünk.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ennyit az árfolyam-politikáról, ennyit a Nemzeti Bank - egyébként független jegybank - felelősségéről a mezőgazdaság jövedelmezőségével kapcsolatosan. Ez nem más, mint politikai boszorkányüldözés és egy újabb megalapozatlan előterjesztés, amin keresztül megpróbálják elhitetni az emberekkel, hogy az a csúnya, gonosz Nemzeti Bank az oka annak, hogy a 2003-as agrártermelés olyan lett, amilyen lett, és a 2003-as agrárév olyanra sikeredett, amilyenre sikeredett.
Sajnos, nincs már időm arra, hogy elmondjam önöknek, hogy nagyon sok pénzért sikerült új hivatalrendszert kiépíteni. Korábban megvolt a falugazdász-hálózat, egyetlenegy ellenőrzési főosztályt kellett volna létesíteni hozzá, akkor a gazdák közvetlenül találkozhattak a tanácsadóval, most pedig bemehetnek az MVH-ba ügyfélfogadási időben sort állni, megkapni a szükséges nyomtatványokat ahhoz, hogy a pályázataikat be tudják adni. Ez erkölcstelen dolog.
A paprikaüggyel kapcsolatban pedig, miután több alkalommal megszólaltam itt a Házban, egyetlenegy mondatot engedjenek meg: én nem azt mondtam, hogy a termelők a hibásak. Én a termelőkért aggódom, mert nekik jövőre nehezebb lesz a piaci pozíciójuk. Ha képviselőtársaim elolvasnák a termékek EU-s leírását, megvannak benne pontosan a felelősök, ezeket kellene megtalálni. Nagyon gyorsan meg kellene találni ezeket a felelősöket és lezárni ezt a történetet, mert senkinek nem jó, a magyar mezőgazdaságnak, a gazdaságnak sem, hogy ez az ügy tovább tud gördülni.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki oldalon.)
