TÓTH IMRE
TÓTH IMRE
TÓTH IMRE (Fidesz): Elnézést kell kérjek, tisztelt Ház, de most egy olyan beszédet hallottunk az iménti pillanatban, amely szeretné azt legalizálni, hogy Magyarországon honos növényre vagy növénytermesztésre épülő feldolgozóipar, amely működőképes, szűnjön meg, kerüljön külföldi tulajdonba, annak érdekében, hogy milyen kiválóan működő ipari parkot lehet annak helyén létrehozni, mint a sarkadi és a mezőhegyesi cukorgyárak helyén. Tehát nem szólt kevesebbről a dolog, mint hogy csak a külföldiek tudnak itt nálunk, Magyarországon cukorrépát termelni és pláne feldolgozni.
Jó tudni a történelmi hűség kedvéért, hogy míg önök nem adták el ezeket a cukorgyárakat például - még egyszer mondjuk ki - a Horn-kormány idején, úgy, hogy egyetlen dolgozót egyetlen forint tulajdonhoz sem juttattak, ámde megtehették volna… - és Gőgös képviselő úr most keresheti a választ, hogy miért nem lettek magyar tulajdonosok, mert dolgozókat kiszorítottak ebből az elméletinek tűnő lehetőségből. Nos, ennek végeredőjeként egyetlen szem cukrot sem termelnek Magyarországon lévő, ámde kizárólag külföldi tulajdonban lévő üzemek.
A kicsi és a nagy kérdését illetően: talán lehetne egy legkisebb közös többszöröst találni, de az önök gyakorlatából ezt visszaigazolva sajnos nem látjuk. Önök a nagyüzemet mint a jót, minősítik, és a kicsit, a kistermelőt, a kistelepülésen lévőt pedig mint a rossz szinonimáját jelentik meg (Gőgös Zoltán: Nem igaz!), pedig egy nagy is lehet rossz, és egy kicsi is lehet jó. Önök egy organikus gazdasági egységből csak az artériát és a vénát fogadják el. És mi van a hajszálerekkel? (Pásztohy András: Jól hangzik, de nagy butaság! - Taps a Fidesz soraiból.)
