ENDRE SÁNDOR
ENDRE SÁNDOR
ENDRE SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azért kértem szót napirend után, mert választókörzetemben, Kiskunfélegyházán több fiatal diplomás, nevezetesen, egy jogász hölgy és egy közgazdász fiatalember keresett meg azzal, hogy már egy éve nem tudnak elhelyezkedni. Azt gondolom, hogy ez a konkrét ügy országosan is tipikusnak tekinthető. Sajnos, tendencia az, hogy ma Magyarországon a fiatal pályakezdők nem tudnak elhelyezkedni. Tudomásom van arról, hogy pedagógusok is más pályán keresnek lehetőséget.
(18.30)
Tisztelt Országgyűlés! Kérem, engedjék meg, hogy három idézetet felolvassak Magyarország miniszterelnökétől, Gyurcsány Ferenctől: “Soha és soha az elmúlt évtizedekben ilyen kormány, amelyik ennyit tett a munkásemberekért, ennyit tett az egészségügyben dolgozókért, ennyit tett a pedagógusokért, nem volt még.” Ezt október 19-én mondta a miniszterelnök úr itt, a parlamentben.
A másik idézet egy nappal korábbról: “Soha a magyar történelemben olyan szociális fordulat nem történt, mint Medgyessy Péter kormányának első két évében.”
A harmadik idézet szeptember 6-ról, Gyurcsány Ferenc akkor így fogalmazott itt, az Országgyűlésben: “A kormány tudja, hogy mi a dolga, és ha úgy látja, hogy be kell avatkozni, akkor be fog avatkozni. De ma erős a gazdaság, stabil és nagy a jólét.”
Tisztelt Országgyűlés! Engem arra kértek meg, azért emeljem fel a szavamat az Országgyűlésben, hogy ez nem igaz. Az emberek úgy érzik, hogy bizonytalanság uralkodott el Magyarországon, bizonytalanság a mindennapokban, veszélyeztetve érzik a munkahelyüket az emberek, úgy érzik, hogy egyik napról a másikra élnek, akik pedig kívülre, az utcára kerültek, azok arra panaszkodnak, hogy nem tudnak elhelyezkedni.
Sajnos az elmúlt két-két és fél év Magyarországon a munkahelyek megszűnésének jegyében telt el. Azt hiszem, nem volt olyan nap, amikor a televíziók híradásait, az újságok hasábjait ne azok a hírek foglalták volna le, hogy valahol éppen gyárat zárnak be, valahol éppen embereket bocsátanak el. Természetesen sokkolja a magyar közvéleményt azoknak az adatoknak a sora, amelyek a romló makrogazdasági helyzetet mutatják be, a riasztó költségvetési hiányról szólnak, az államadósság növekedéséről, az infláció emelkedéséről, és bizony ezt támasztják alá azok a megszorító csomagok, amelyek most már szinte naptári rendszerességgel - tehát beírhatjuk a naptárba - érkeznek meg.
Tisztelt Országgyűlés! Ha az én választókörzetemben nézzük az országos adatokat, jelen pillanatban Magyarországon a munkanélküliségi ráta, ha az elmúlt félévet tekintjük, 5,7 százalékról 5,9 százalékra nőtt. Nos, ettől az országos átlagtól az én választókörzetem kistérsége, a kiskunfélegyházi kistérség ennél rosszabb számokat mutat, hiszen jelen pillanatban ez az arány 6,7 százalék. Csak összehasonlításképpen mondom, hogy az Orbán-kormány utolsó évében 6,9 százalék volt, azóta folyamatosan emelkedett ez az adat. Mi, kiskunfélegyháziak még jó helyzetben vagyunk, mert a megyei átlag bizony jelen pillanatban 10 százalék - tehát kereken 10 százalék -, és bizony, az elmúlt időszakban emelkedett, hiszen 2001-ben 9,3 százalék volt a megyében, 2002-ben pedig 8,8 százalék, tehát egyértelműen, láthatóan, tettenérhetően az MSZP-SZDSZ-kormányzás idején megnőtt a munkanélküliség a térségben. Bizony, bennünket is sújtanak a különböző gyárbezárások, elsősorban is a könnyűipar az, amelyik tönkrement, a jelentős cipőipar és textilipar az, amelyik a térségben nagy számban munkanélkülieket bocsátott ki.
Az én kérdésem az, hogy mit tesz a kormány a munkanélküliség felszámolása érdekében. Ezt mint szlogent állandóan halljuk, hogy munkahely, munkahely, munkahely, de az emberek a mindennapokban a konkrétumokat nem tapasztalják. Mit tesz a kormány a munkanélküliség leküzdése érdekében? Mit tesz a kormány a pályakezdő fiatal munkanélküliek helyzetének javítása érdekében?
Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
