DR. FODOR GÁBOR
DR. FODOR GÁBOR
DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tegnap megjelent egy híradás az írott sajtóban egy vasárnapi televízióműsorról, amelyben a volt miniszterelnök azt mondta, hogy “december 5-én minden becsületes magyarnak igennel kell szavaznia a népszavazáson”.
Érdemes megállnunk ennél a gondolatnál, amelyet, azt gondolom, joggal minősíthetünk furcsának. Azért kell azt mondanom, hogy furcsa, mert, tisztelt képviselőtársaim, mindannyian tudjuk ebben a Házban, hogy egy igazi demokrata nem így gondolkodik. Egy igazi demokrata vitatkozhat a másikkal reggeltől estig naphosszat; gondolhatja azt, hogy a másiknak helytelen az álláspontja; feltehet mindent arra, hogy a másikat próbálja meggyőzni arról, hogy az álláspontja hibás és téves. De soha nem teszi becsület tárgyává azt, hogy a másiknak véleménye van. Az nem becsület kérdése, hogy nekem valamilyen álláspontom van egy ügyről, a másiknak pedig más álláspontja van.
Nem becsület kérdése például az, amit képviselőtársaim már szóvá tettek ma is, tegnap is ebben a Házban, hogy a Fidesz milyen álláspontot képvisel a sorkötelezettség eltörlése ügyében. Azon lehet gondolkodni és vitatkozni, hogy helyes-e ezt az álláspontot változtatni, és ennek megvan-e az indokoltsága. Mert egyébként megjegyzem, lehet álláspontot is változtatni természetesen a politikában, ha az ember tisztességgel megindokolja. Mert nem feltétlenül az az erény, ha az ember mereven, makacsul ragaszkodik az álláspontjához. Lehet megváltoztatni, de nem helyes, ha csak taktikai megfontolásokból változtatja az álláspontját. De ez sem becsület kérdése.
Becsület kérdése egyvalami: az, hogy mi, demokraták vitatkozunk egymással, tiszteljük a vitát. És nem a pártállamot hozzuk vissza azzal, hogy egyetlenegy igazság létezik, az, amit mi mondunk, az becsület kérdése is, és amit a másik nem vall álláspontként, akkor az már nem is becsületes.
Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnos, azt kell mondjam, hogy amiről beszélek, nem új keletű probléma. Ha emlékeznek rá, és sokan vannak ebben a parlamentben, akik emlékezhetnek rá, 1998-ban, amikor Orbán Viktor miniszterelnök lett, miniszterelnöki expozéja után az összefoglaló beszédben azt mondta, hogy aki jó magyar, megszavazza ezt a kormányprogramot. A kirekesztésnek ez a típusú politikája sajnos akkor elkezdődött. Sokan fölemeltük a szavunkat akkor ez ellen, és elmondtuk azt, hogy ez nem demokrata álláspont.
(9.30)
Nem „jó magyarság” kérdése megszavazni egy kormányprogramot. Jó magyar az, aki vitatkozik a parlamentben, és álláspontja van. Jó magyar az is, aki támogatja, és jó magyar az is, aki ellenzi, mert ez a dolga. Azért vagyunk demokraták, azért tiszteljük az országunkat, mert vitatkozunk egymással, mert azt gondoljuk, hogy a vita által megy előbbre.
Aztán folytatódott - emlékszünk rá - 2002-ben a választási kampányban a március 15-ei ünnepségek kapcsán a kokárdakitűzéssel: hogyan tesszük az egyik legfontosabb nemzeti ünnepünket a rossz ízű és színvonaltalan pártviták tárgyává, ahol az a magyar ember, aki egy bizonyos irányba szavaz, és kiteszi a kokárdát, utána is hordja; a másik, aki más irányba szavaz, az nem is teheti ki a kokárdát című vita. Sajnos ugyanez a kérdéskör: jó magyarunk vagyunk, becsületesek vagyunk.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy mi sokan becsületes magyarok vagyunk, és nemmel fogunk szavazni ezen a népszavazáson, és nagyon sok becsületes magyar ember el fog menni, és nemet fog mondani. És nem azért, mert ez becsület és nem becsület kérdése, hanem azért, mert van köztünk egy politikai vita. Mert mi azt gondoljuk, hogy ezen a népszavazáson - többek között a kettős állampolgárságról - nemmel kell szavaznunk. Azért kell nemmel szavaznunk többek között, mert a kettős állampolgárságnak ez a típusú felvetése ellentétes a nemzetközi gyakorlattal - mindannyian tudjuk -, mert általában a nemzetközi gyakorlat nem az etnikai hovatartozáshoz köti az állampolgárságot, hanem egy állam korlátai között képzeli el általában az állampolgárság megvalósítását.
Megjegyzem - szemben a közhelyekkel -, sem a franciák, sem az olaszok, sem a németek nem teszik alanyi jogon választhatóvá és elfogadhatóvá a kettős állampolgárságot. Ahol egyébként sikeres kisebbségi emancipációról beszélünk - ilyen Dél-Tirol például vagy az úgynevezett Aland-szigetek környéke -, nem a kettős állampolgárság hozta meg a sikert, képviselőtársaim, hanem az emancipáció és az integráció. Vagyis a többségi nemzetnek egy értelmes felismerése és a kisebbségek jogaiért való küzdelem. Nekünk is ilyen módon kell elősegíteni a határon túli magyarok boldogulását. Világossá kell tennünk azt is, hogy ez minden párt számára fontos szempont, mindannyiunknak nagyon lényeges az, hogy a határon túli magyarok saját, szabad akaratuk alapján dönthessenek. De ez nem becsület kérdése.
Arra kérem a volt miniszterelnök urat, gondolja át az álláspontját, és térjen vissza a demokraták táborába. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
