DR. KATONA TAMÁS
DR. KATONA TAMÁS
DR. KATONA TAMÁS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A 2003. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslat elfogadása előtt csak néhány kérdésre szeretnék kitérni, különös tekintettel néhány olyan gazdaságpolitikai kérdésre, amelyről talán érdemes néhány szót szólni; már csak azért is, mert az általános vitában felszólalók több esetben is érintették ezt a kérdést.
Az ellenzéki képviselők véleménye szerint a 2003. év csak a reményeik szerint lehetett a trendváltás éve, mert az éves eredmények a legfontosabb területeken rosszak voltak, sőt szerintük egyfajta mélypontot mutattak. Ezzel kapcsolatban szeretném ismételten felhívni arra a figyelmet, hogy a trendváltás tényét nem feltétlenül az éves átlagos adatok alapján lehet megítélni, mert ilyen esetben a folyamatok alakulásáról sokkal többet mondanak a negyedéves ütemek változásai. Amellett, hogy a GDP például 2003 egészében a nemrég publikált KSH-adatok szerint 3 százalékkal növekedett, a negyedéves adatok egyértelműen mutatják, hogy a második félévben egy látványos javulás következett be, és nőtt a változás dinamikája. Egyébként is szinte minden adat azt mutatja, hogy a reálgazdaságban 2003 második félévétől jelentős javulás állt be.
További pozitívum, hogy a GDP szerkezete ebben a félévben már látványosan javult, és dinamikus volt az export és a beruházási teljesítmények növekedése. Ezek jelentették a fő növekedési tényezőt is. Ezen belül például a feldolgozóipari beruházások a harmadik negyedévben már 27 százalékkal, a negyedikben 14,4 százalékkal emelkedtek, az export növekedési üteme pedig 13, illetve 20 százalékkal nőtt.
Ez utóbbi adatok egyébként elég erőteljesen cáfolják azt az ellenzéki állítást, miszerint a magyar gazdaság nem volt abban az állapotban, hogy a növekvő konjunktúrára jelentős exportnövekedéssel tudjon már reagálni, ahogy azt valaki állította.
A tavalyi magyar export szempontjából kiemelkedően fontos: egyébként az eurózóna országok gazdaságaiban az élénkülés ugyan szerény mértékű volt, de ehhez mérten a magyar export az európai konjunktúrából fakadó lehetőségeit messzemenően kihasználta és túlteljesítette. A magyar exportrészesedés növekedett, amiben egyébként versenyképességünk javulása is komoly szerepet játszott.
Külön érdemes kitérni a működőtőke-beáramlásra is. A tőke beáramlása a '98-99-es évekhez viszonyítva 2003-ban ugyan kevesebb volt, de ez jellemző a 2000-2002-es időszakra is. Egyébként pedig a működő tőke és a GDP aránya 2003-ban elérte a 4,7 százalékot. Egyébként a Kelet-Európából érkező tőkéből a magyar részesedés ugyan csökkent, de hozzá kell tenni, hogy ez a folyamat természetes, hiszen jó néhány országban a privatizáció később indult meg.
Az infláció alakulásával kapcsolatosan érdemes megjegyezni, hogy az éves átlagos inflációt a 2003. évben nem négy és félszeresre (Sic!), hanem 5 százalék körülire terveztük. A tény ezzel kapcsolatosan, hogy 4,7 százalék lett, vagyis a prognózis alatt alakult.
(17.20)
Szeretném azt is hozzátenni, hogy az önkormányzatok zárszámadása szinte minden évben önálló témaként jelenik meg a vita során, így különösen fontos az, hogy az önhibájukon kívül működési forráshiányos önkormányzatok támogatására milyen támogatást, illetve milyen kedvezményt tudtunk nyújtani.
Nyilvánvalóan gondot okoz, hogy a magyar önkormányzati rendszerben az a 3187 önkormányzat ugyan széles körű feladatellátást köteles teljesíteni, de ennek a forrásképződése nem megfelelő, nincs minden önkormányzatnál megfelelő gazdasági háttér, amiből a megfelelő mértékű jövedelem képződne. Ezért sajnos törvényszerű, hogy az önkormányzatok pénzügyi szabályozórendszerében a normatívák mellett kiegészítő támogatásokra is szükség van ahhoz, hogy a feladatokat megfelelő színvonalon tudják ellátni. Természetesen ha koncentráltabb lenne a feladatellátás, akkor kisebb lenne a források és a kiadások eltérése. Látni kell azt is, hogy az önkormányzatok egész évi gazdálkodására fordított összegnek mintegy 8 ezreléke ez a támogatás, ami egyébként a tapasztalatok szerint elegendő volt a rendszer működéséhez.
A másik kérdés az önkormányzatokat érintő felhalmozási kiadások alakulása. Szeretném emlékeztetni önöket arra, hogy '90 óta szinte minden választási évet követően, így 2003-ban is az önkormányzati fejlesztési kiadások visszaestek. A 2003-as alacsonyabb fejlesztési kiadások oka egyrészt az önkormányzati saját döntésektől függő, a beruházások forrásául szolgáló hitelfelvétel és a rövid lejáratú értékpapír-eladások visszaesésében keresendő. Igaz ugyan az is, hogy a 2002. évi magas hiányt eredményező jelentős hitelfelvétel után a múlt évben az önkormányzatok beruházásaik elhalasztása mellett megkezdték az előző évi hitelfelvételek törlesztését. (Zaj.)
Végezetül a bérfinanszírozás problémájával kapcsolatban szeretnék néhány kérdésre reagálni. A 2002. szeptember 1-jei közalkalmazotti 50 százalékos illetményemelést követően a helyi önkormányzatok a szabályozás egészét illetően a béremeléshez szükséges költségvetési pénzeszközöket megkapták, így a normatív támogatásokon és a hozzájárulásokon túl a szabályozásnak olyan új elemei, mint a lakhelyen maradó személyi jövedelemadó 5 százalékról 10 százalékra növekedése, a gépjárműadó száz százalékban az önkormányzatnál maradó, előző évihez képest megjelenő többlete vagy az illetékmértékek emelkedése, illetve az iparűzési adó növekményéből eredő különbözet szolgált forrásául az illetményemelésnek.
A normatív szabályozórendszerben a pénzeszközök megfelelő allokációját a fentieken túl egy kiegészítő mechanizmus is segítette, így a fentiek alapján az eredeti előirányzathoz, a 3 milliárd forinthoz képest közel 7 milliárd forint került folyósításra a helyi önkormányzatok részére.
Tisztelt Országgyűlés! Végül szeretném megragadni az alkalmat, hogy még egyszer szót ejtsek az otthonteremtő támogatásokról. E támogatások 2003. évi átalakítása, ahogy azt akkor is többször hangsúlyoztuk, a megtakarítások ösztönzését, az igazságosabb elosztást, a rászorultak, azaz a kisjövedelműek fokozottabb támogatását, a rendszer hosszú távú fenntarthatóságát szolgálta. A jogszabály-módosítás a legkirívóbb igazságtalanságokat szüntette meg, amikor kimondta, hogy egy családnak egyidejűleg csak egy támogatott hitele lehet, illetve a jelzáloglevél-kamattámogatású kölcsön 30 millió forintos hitelplafonját 15 millió forintra csökkentette, ezzel visszaszorította a befektetési célú lakásvásárlást, és megszüntette a luxus lakásigények támogatását.
A támogatott hitel felső határának csökkentése a lakásvásárlók többségének hitelfelvételi lehetőségét egyáltalán nem korlátozta, mert az átlagosan felvett hitelösszeg 4,5-5 millió forint volt korábban is. A júniusi módosítás előírta, hogy az ügyfélteher új lakás építése, vásárlása esetén legfeljebb 5 százalék, használt lakás vásárlása, lakásbővítés, korszerűsítés esetén legfeljebb 6 százalék lehet a támogatás teljes időtartama alatt. Így a módosításokkal ugyan mérséklődött a kamattámogatás, ugyanakkor az ügyfélterhek maximumának meghatározásával a bankok kamatrése is csökkent.
A házaspárok vagy a gyermeküket egyedül nevelők által az új lakás építéséhez, vásárlásához felvehető kiegészítő kamattámogatású hitel többször is igénybe vehetővé vált, és legmagasabb összege a korábbi 10 millió forintról 15 millió forintra emelkedett. A tapasztalatok szerint a használt lakások iránti kereslet és a hitelfelvételek a júniusi változások után is megfelelő színvonalúak maradtak, azok tulajdonképpen nem csökkentek.
A személyi jövedelemadó-kedvezmény felső határának leszállítása e támogatási forma igazságosabbá tételét, a rászorultságot és a gyermeknevelést előnyben részesítő szempontok hangsúlyosabb érvényesülését szolgálta. És hozzáteszem még azt is, a statisztikai adatok azt bizonyítják, hogy a lakásépítések száma nem csökkent, az építési engedélyek száma az első félévben 6 százalékkal nőtt.
És végül a kormány által is támogatott módosító indítványokról. A végrehajtási törvény általános vitája során 28 módosító indítvány került benyújtásra, ezek zárószavazása, illetve a módosító indítványokról való szavazás előtt szeretnék kiemelni néhányat.
A támogatásra javasolt egyik kör jogtechnikai és elszámolási pontosításokat tartalmaz, így például támogatjuk azt a képviselői indítványt, amely a helyi önkormányzatok önrevíziója kapcsán felmerült visszafizetési kötelezettség pontosítására vonatkozik Zala megyében, illetve a Bács-Kiskun megyei önkormányzat hivatalánál.
Elfogadásra javasoljuk azt a képviselői indítványt is, amely a Budapesten megvalósuló indiai kulturális és tudományos központ céljára kincstári vagyonba tartozó ingatlan tulajdonba adásának módosítását tartalmazza, amelynek értelmében a központot működtető Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége egyház lenne az ingatlan tulajdonosa, és nem az általa létrehozott alapítvány. (Folyamatos zaj.)
Támogatásra javasoljuk továbbá azt a módosító indítványt is, amelyben az Országgyűlés felhatalmazza az egészségügyi minisztert, hogy a központilag beszerzett aneszteziológiai és intenzív terápiás eszközök tulajdonjogát a pályázaton nyertes önkormányzatok és az általuk fenntartott egészségügyi intézmények részére átadja.
Az elfogadásra javasolt másik kör az országgyűlési bizottságok módosító indítványait tartalmazza, így támogatjuk a költségvetési és pénzügyi bizottság módosítását, amely az ÁPV Rt. hozzárendelt vagyonának 2005-re tervezett kiadásainak és bevételeinek, illetve azok várható ütemezése alapján a társaság idei záró pénzkészletének megemelésére szól.
Elfogadásra javasoljuk azt az indítványt is, amely szerint a magyar állam vállalkozói vagyonába tartozó, az Erzsébet téren található Volán buszpályaudvar kincstári vagyonba kerüljön; ennek oka az, hogy ez egy műemlékké nyilvánított épület.
És végül elfogadásra javasoljuk azt az indítványt is, amely a Száztagú Budapest Cigányzenekar kulturális egyesületet mentesítené az adótartozás és a késedelmi pótlék megfizetése alól.
Köszönöm szépen a figyelmet, és kérem az indítványaink elfogadását. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Moraj és közbeszólások a Fidesz soraiból: Vissza!)
